A gyermekek továbbtanulására történő felkészülés nagyon szimpatikusnak tűnő cselekedet, de ez legtöbbször az elképzelésekkel szemben felborul. Sok olyan élethelyzet adódik, amely nem amellett szól, hogy elhatározás és kifejezett akarat ellenére megvalósítható. Így pl. magas infláció, megváltozott munkahely, esetleg a családban történt súlyos betegség, vagy elhalálozása a családfenntartók valamelyikének. Ez további nehézségeket szül, mert ehhez valamelyik családtag további egészség állapot romlása is társul az érzelmi sokk feldolgozása v. annak hiánya miatt. Ennek ellenére az a célszerű, ha a családok megpróbálnak takarékoskodni, ha tudnak. Bár az is elfogadott tény hazánkban, hogy aki gyermeket vállal, az egyedül a szegénységet vállalja fel, kivéve, ha nem keres havonta legalább 600-800 ezret. A mai, segítséget adni akaró környezet ellenére is így van. Vegyük alapul azt, hogy anyuka elmenne dolgozni, de nem szívesen fogadják vissza, mert az a sztereotípia, hogy a nő emiatt megbízhatatlan, nem fogja elvégezni a feladatát, többet kell elmenni a munkahelyéről, mert a gyermek beteg lesz hirtelen, stb. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez felfogás a férfiak zömétől indul ki, mert csak akkor lehet a kérdést így megközelíteni, ha a férfi lerázza magáról a gyermeknevelés nehézségét és nem kellően áll a kérdéshez. Ez abból is táplálkozik, hogy a vezetői beosztásban főleg férfiak vannak kis hazánkban. A számára nyugodt munkavégzés biztosítását úgy várja el a kedvesétől, hogy a gyerekre ne is legyen gondja. /Elnézést a nem ilyen beállítottságú és felfogású férfiaktól./ Aki pedig egyedülállóként próbál akár nőként, akár férfiként helytállni, arra pedig kimondhatatlan nyomás nehezedik. A hétköznapok napi gondjai lenyomják, alig van ereje stratégiában és hosszabb távlatban gondolkodni, megtalálni a helyes és általa járható utat a gyermekei jövőjének biztosítása érdekében. Ebben az élethelyzetben fel sem tud merülni az a kérdés, hogy albérlet, vagy lakás, hanem csak az, hogyan fogom tudni taníttatni a tehetséges gyermekemet, hogy ne mindjárt óriási adóssággal kezdje az életét a diploma megszerzése miatt. A kormány intézkedési csomagjából a másik felét hiányolom, hiszen a jelenlegi állapotok csak kizárólag a tehetősek tanulását támogatja, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e affinitással, vagy egyéb szükséges képességekkel ehhez. Nem lehet cél a kellő szürkeállomány parlagon hagyása, mert az illetőnek nincs pénze a tudáshoz vezető út megszerzésére.

Válasz erre | Előzmény

A felsőoktatásnak már régóta fizetősnek kéne lenni, hiszen egyfajta befektetés. Most abba nem megyek bele, hogy lehet persze rengeteg ösztöndíjat adni a tehetséges de szegény gyerekeknek, meg a tehetségtelen de gazdag politikus csemetéknek, de az egy másik kérdés.

Az albérlet egyértelműen jobb, mert akárhogy csűrik csavarják, annyi a kockázat egy ingatlannal kapcsolatban, hogy egészen egyszerüen valamelyik úgyis oda fog vágni. Hitelkamatok elszállnak, a környék elértéktelenedik. A lakás maga elértéktelenedik, mert 20-25 év után még átlagos lakókkal is jó pár milliót rá kell költeni a korszerüsítésre (szüleim a 35 éves házuk árának 60%-t költötték korszerüsítésre és ebben csak részleges szigetelés fért bele, nem is teljes körű)
a 7 éves elvárt 20%-os értéknövekedésre csak annyit, a házam most nem ér annyit, mint 7éve, pedig nincs rosszabb állapotban. Kaphat továbbá az ember nem kívánt szomszédságot, ebbe most nem megyek bele, úgyis tudja mindenki mire gondolok. Továbbá mivan, ha máshol találok munkát?

Albérlet meg tervezhető valamilyen szinten, ha nem tetszik a környék, a szomszédság, akkor tovább lehet állni és összeségében is kevesebbet kell fizetni érte.

Válasz erre | Előzmény

Két fiam van, egyik 18, a másik 8 éves. Budapesten lakunk.
A nagyobbik továbbtanulása esetén igen csak el kell gondolkodni azon, hogy az átlag havi 40-51 ezer forintot honnan vesszük elő, főleg úgy, hogy látva a problémát, a kicsi számára el kell kezdeni gyűjtögetni.
Nem egyszerű ez senki számára.
Egyik pillanatról a másikra húzták ki sok fiatal lába alól a talajt, tanulmányi eredménytől függően.
Lehetséges alternatíva lenne a diákhitel, viszont ez egy olyan konstrukció, amely véleményem szerint, ha belegondolunk, vállalhatatlan.
Felvesz 2.5 millát, a suli végére tartozik majd 2,8-al, oszt törleszti 23-25 évig 20-30 ezer forintjával.
Ha előre gondolkodunk, és ezt a közel 20 ezret 10 éven át elrakom, ott van a 2,5-3 milla, amibe a suli kerül.
a kérdés, kinek van 10 éve erre, és ki hajlandó előre gondolkodni?
Gazdaságilag bőven megéri.

Válasz erre