Tömegképzés: 20 éve minden jobb volt?

A múlt héten került megrendezésre a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának alakuló konferenciája, ahol Temesi József, a kutatóközpont igazgatója elpanaszolta, hogy már a kilencvenes évek óta nincs konszenzus, de még stratégia sem a felsőoktatás strukturális megreformálására.

Eközben a felszólalók hangsúlyozták, hogy a bolognai folyamat nem feltétlenül rossz, de a tömegképzés nem is lehet kétséges, ez adottság, amihez alkalmazkodni kell.

Jobbágy Ákos, a Műszaki Egyetem oktatási igazgatója is arra hívta fel a figyelmet, hogy az átállás túl gyorsan zajlik le nálunk. A nyolcvanas években külföldre küldött diákokról szinte csak pozitív visszajelzést kapott az egyetem, akkoriban azonban az egy tanárra jutó hallgatók száma jóval alacsonyabb volt. Ma egy tanárra kétszer annyi mérnökhallgató jut, mint tőlünk nyugatra, és ez bizony a minőség rovására megy.

Ezen kívül a tanárok társadalmi megbecsültsége sem közelíti a fejlettebb országokban mért szintet, így itthon a legtöbben másodállásba kényszerülnek, ami szintén rontja a színvonalat. A rendszer egyre képzetlenebb tanárokat termel, és a hallgatók is egyre gyengébb színvonalat hoznak magukkal középiskolából.

Polónyi István, a Debreceni Egyetem tanára szerint ezért a bolognai rendszer alapképzése valójában a középiskolai hiányosságokat hivatott nálunk pótolni.

A legnagyobb bizonytalanság az idén először induló mesterképzéseknél van, hiszen ezt utólag igazították az alapképzésekhez.