Trükkös átverés: ilyet csak profik találnak ki

A Miskolci Rendőrkapitányság nyomozást folytat üzletszerűen elkövetett csalás vétségének gyanúja miatt.

A rendelkezésre álló információk szerint dr. N. Attila 39 éves miskolci lakos 2012. év elejétől az ország több településén is különböző összegeket csalt ki emberektől, olyan indokkal, hogy kizárta magát a lakásából és a lakatost akarja kifizetni. Minden alkalommal ígéretet tett, hogy a kölcsön kért pénzt visszafizeti, de ezt sosem tette meg.

A Rendőrség azt kéri, hogy akit dr. N. Attila hasonló módszerrel megkárosított jelentkezzen a Miskolci Rendőrkapitányságon személyesen, vagy a 06-46/514-511620-39-es telefonszámon, illetve az ingyenes 112 segélyhívón.

Kreatív lopás, megtévesztés

Szinte naponta hallani arról, hogyan fosztottak ki lakásokat trükkös tolvajok. Főként az idősebbek az áldozatok, mivel jószívűek, hiszékenyek, gyakran egyedül élnek. A tolvajok éppen ezt használják ki, és különböző szolgáltatók, intézmények embereinek kiadva magukat pénzt, értéktárgyakat lopnak el tőlük. Bár az "adjon egy pohár vizet" és ehhez hasonló mondatokkal szemben már sokan "védettek", a csalók újabb és újabb módszereket találnak ki, hogy pénzhez jussanak.

A bűnözők manapság már nem is mennek házhoz: inkább az utcán, parkolókban vagy telefonon keresztül intézik a dolgokat. Egy utazási iroda vezetője például arról számolt be, hogy ismeretlenek 40 ezer forintos nílusi úttal kecsegtették a családokat, többen be is fizették azt. Aztán kiderült, az oda és visszautat, illetve a szállást nekik kellett volna állniuk - ez több százezer forint. Persze, nem tudtak elutazni, a 40 ezer forint pedig elveszett.

Többen panaszkodnak a parkolókban felbukkanó árusokra, akik az utolsó darabokat kínálják fel "ingyen". Aztán, aki elfogadja, attól pénzt kérnek. Ha nem fizeti ki az illető, kiabálni kezdenek, hogy ellopták tőlük a terméket, így a végén az áldozat lesz a gyanúsított. Autóval sem érdemes megállni, ha idegenek mutogatnak, hogy "lapos a hátsó kerék". Ha mégis, semmiképp se az ő segítségükkel akarjuk ellenőrizni, mert könnyen az autóban található értékek bánhatják.

A telefonos meghívások, termékbemutatók, amelyek ingyenes orvosi vizsgálatot, ajándékcsomagot, utazást, vagy akár számlákkal kapcsolatos előadást ígérnek, többnyire szintén furmányosak: a végén egy 200 ezer forintos "csodatakaróval" távozik a rászedett érdeklődő.

Az "unokázás" már a neten is terjed

Terjed az online unokázás, azaz a nyugdíjasokat támadják az online szélhámosok. A legújabb nemzetközi trend szerint a bűnözők a Facebook segítségével próbálnak pénzt kihúzni - a közösségi oldalt egyre gyakrabban használó - gyanútlan idősektől.

A bűnözők a Facebook segítségével megpróbálják kideríteni a nagyszülők és az unokák tartózkodási helyeit az elérhető információkból, majd kihasználva ezt, pénzt húznak ki az aggódó nagypapák és nagymamák zsebéből.

Egyik tipikus példája a rászedésnek, amikor a csalók felveszik a kapcsolatot a nagyszülőkkel és közlik velük, hogy a szeretett unokájuk valamiféle bajba került, és természetesen csak némi pénzbeli dotáció segíthetne, hogy kikeveredjen ebből, mondjuk egy súlyos adósságból vagy a rácsok mögül.

A csalók gyakran a tengerentúlról intézik kártékony üzleteiket, így próbálva meg elérni, hogy lenyomozhatatlanok legyenek és elkerülhessék a felelősségre vonást.

Természetesen a családok tehetnek pár hasznos dolgot, hogy megelőzzék az ilyen átveréseket. Például érdemes családon belül megállapodni egy titkos jelszóról, amelyet kifejezetten csak bajba kerülés esetében használnának, és ezt nyilván nem tanácsos megosztani a Facebookon. Továbbá, ha valaki olyan hívást kap, amelyben azt közlik, hogy valamely családtagja bajba jutott, tegyen fel a hívónak célzott kérdéseket a szóban forgó személyre, hogy megállapítsa, valóban az igazat mondja-e.

Főként az időseket célozzák meg azok az ismeretlen elkövetők, akik telefonon, bajba jutott unokának, vagy az ő ismerősének kiadva magukat csaltak ki esetenként több százezer forintot a segíteni akaró nagyszülőtől.

A történet nagyon egyszerű. Az ismeretlen telefonáló, aki magát unokának adta ki, legtöbbször balesetre hivatkozva fordult anyagi segítségért alkalmi nagyanyjához, akinek csak az volt a dolga, hogy a gondosan beborítékolt pénzt egy hozzá küldött taxival küldje el bajba jutott unokájának.

Több esetben a felhívottak saját, vagy a taxis ébersége miatt nem küldték el a kért összeget. Volt, aki gyanút fogva egyeztetett családtagjával a történet hitelességét illetően, s volt akinek eredendően nem volt unokája. Olyan eset is előfordult, mikor a taxi sofőrje visszavitte a beborítékolt bankókat az idős asszonynak, mondván, hogy a rossz arcú férfi nem lehet az unokája. Csupán a fuvardíjat fizettette meg a becsapottal. Olyan sofőr is akadt, aki miután megtudta, hogy pénzt kell szállítania, egyszerűen nem válltata a fuvart.