Dugig a postaláda: miért jöhetnek a reklámok?

A rendszerváltást követően szabályozás hiányában kósza adatbázisokkal kereskedő cégek jelentek meg a piacon. A csomagküldő szolgáltatások indulásakor mindenki találkozhatott kecsegtető, ám semmi értéket nem képviselő ajánlatokkal. Napjainkban - az állami népesség-nyilvántartó kivételével - mindenkinek az állampolgárok előzetes engedélyét kell kérni ahhoz, hogy a személyes adatokat kereskedelmi- és reklámcélra felhasználhassa, kialakult egy általános adatvédelmi szabályozás.

A dm-küldemények összeállításakor a szolgáltató cégeknek vizsgálni kell a célközönség vásárlói szokásait, ügyelni kell a terjedelemre, a tartalomra és a külalakra, hogy levelüket elolvassák és az ne rögtön a papírkosárban landoljon.

Nyugati szomszédunkkal és Németországgal ellentétben, hazánkban egyelőre még nem létezik egy olyan központi úgynevezett Robinson-lista, amin azok szerepelnek, akik letiltották a dm-küldeményeket. A fogyasztóvédelmi törvényünk az uniós szabályozást követve inkább megengedő, mint tiltó, ezért a fogyasztóknak fokozottan ügyelniük kell arra, hogy kinek és milyen célból adják ki az adataikat.