Kínában kínait...

Kaja, kaja, kaja

A másik: a kínaiak állandóan esznek. Minket vendégként naponta ötször hívtak meg ebédelni/vacsorázni/ünnepelni. Ez csak azért különös, mert annak ellenére, hogy annyit ettem, ami itthon még (a Norbi-tréning előtti) Kovinak is becsületére vált volna, 5 kilót fogytam ottlétem alatt! Három hét alatt megtudtuk, hogy a kínai kaja (bocs, a Kínában kapható kínai kaja) nemcsak változatos, de egészséges is. Néha kell ugyan egy kis bátorság, hogy az ember megegye azt, amit eléraknak, de az íze majd kárpótolni fog a kezdeti izgalmakért, ezt ígérem.

A harmadik szempont: az olcsóság. Ha Kínába megyünk, közel sem kell annyira számolnunk az étkezésre szánt kiadással, mint pl. itthon vagy bárhol másutt Európában. A negyedével vagy az ötödével számolhatunk. Utolsó nap ketten elmentünk egy kis pekingi étterembe, és egy emberes adag csípős tofut ettünk rizzsel. Ittunk hozzá teát és sört is. Végül 200 forintnak megfelelő jüent fizettünk. Nem fejenként, hanem összesen. Ja, és még valami. A pincérek sehol nem fogadnak el borravalót. Ha adsz, visszaadják. A 2008-as olimpia után nem tudom, változni fog-e ez, de most így van.


Egyebek

Kommunikációs gondok ugyan nagyon is léteznek, de igazán csak a kezdet nehéz. Ha átlendülünk a kezdeti akadályokon, utána már könnyebben fog menni. Persze nem árt, ha előtte elsajátítunk pár alapszót, mint ahogy az se, ha valaki azért van kint, aki könnyebben boldogul egy rendelésnél (pl. egy ott élő kínai, aki a barátunk), de ha mindezek hiányoznak, éhen halni akkor sem fogunk.

Mivel a kínai gasztronómia alapvetően más, mint a miénk, lehetőség nyílik az utazó előtt számos ételkülönlegesség kipróbálására. Jelen sorok írója megkóstolta a kutyahúst, amely Európában nem tartozik a népszerű ételek közé (még sültkrumplival sem), nem így Kínában! Ettem sült skorpiót, mindenféle azonosítatlan bogarakat, férgeket és mindenfélét. Bár ijesztően hangzik, egyáltalán nem volt az. Ha már kint vagyunk, miért ne próbálnánk meg, nem igaz?

Szasza (avasarlo)