Nardai Dorina • 2026. november 13. 10:03
Konyhaszekrényekben halmozódó műanyag poharak és kallódó, soha fel nem használt tokenek: a repohárrendszerek sokaknak jelentenek bosszúságot, pedig eredetileg a környezet védelmét szolgálnák. Magyarországon számos eltérő visszaváltási megoldás működik egymás mellett, amelyek nemcsak a fogyasztók körében váltanak ki kritikákat, hanem a tényleges környezetvédelmi hasznuk is kérdéseket vet fel. Cikkünkben konkrét hazai példákon keresztül mutatjuk be a repohárkáosz hátterét, és a Sziget Fesztivál fenntarthatóságáért felelős munkatársát is megkérdeztük arról, hogyan lehet összeegyeztetni a fogyasztói érdekeket a környezetvédelmi célokkal.
Bár a repoharak eredeti céljával – az egyszer használatos poharak és az ezekből keletkező hulladék mennyiségének csökkentésével – sokan egyetértenek, a kiépített rendszerek fogyasztói szempontból számos kérdést vetnek fel. Az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy rengeteg eltérő repohárrendszer működik egymással párhuzamosan, amelyek között nem feltétlenül van átjárás. Ráadásul a különböző rendszerek környezetvédelmi haszna sem olyan egyértelmű, mint amilyennek elsőre tűnhet. Megnéztük, milyen megoldások működnek ma Magyarországon, miért éri ennyi kritika a repohárrendszereket, és mennyire teljesülnek az eredeti környezetvédelmi célok.
Ahány helyszín, annyi repohárrendszer?
Bár a repohárrendszerek alapelve mindenhol hasonló, Magyarországon több, egymástól jelentősen eltérő konstrukcióval találkozhatnak a szórakozni vágyók. A különbség elsősorban abban rejlik, hogy a vendégeknek mennyit kell fizetniük a pohárért, milyen feltételekkel használhatják újra, illetve mit kapnak vissza, amikor leadják.
A legegyszerűbb megoldás a hagyományos, pénzre visszaváltható repohárrendszer, amelyben a vendég a pohárért fizetett összeget részben vagy teljes egészében visszakapja. A tokenes rendszereknél ezzel szemben pénz helyett egy később felhasználható műanyag korongot vagy digitális tokent adnak a pohár leadásakor. De léteznek ettől eltérő konstrukciók is: van, ahol üdítőt vagy vizet kínálnak a visszaadott pohárért, máshol pedig alkalmazáson keresztül, meghatározott feltételekkel akár díjmentesen is kölcsönözhetünk repoharat.
Hogy a gyakorlatban mennyire eltérő megoldásokkal találkozhatunk, ahhoz elég Budapesten körülnézni.
A legnagyobb arénakoncerteknek és sporteseményeknek otthont adó Papp László Budapest Sportarénában például 600 forintba kerül a repohár, amelynek teljes ára visszaigényelhető. Ehhez azonban meg kell őrizni a vásárláskor kapott nyugtát, a rajta található QR-kódot pedig a helyszíni visszaváltáskor kell bemutatni. A pénzt bankkártyára térítik vissza, de a pohárért token is kérhető, amely később nemcsak a Budapest Sportarénában, hanem az MVM Dome-ban és a Puskás Arénában is felhasználható.
Másfajta átjárhatóságot kínál a RevoUnion által működtetett tokenes RevoCup hálózat, amely országszerte több száz vendéglátóhellyel dolgozik együtt. Budapesten például a Budapest Parkban, a Dürer Kertben és az A38 Hajón is találkozhatunk a rendszerrel, de a partnerek között kisebb vendéglátóhelyek és nem klasszikus szórakozóhelyek is megtalálhatók, például a Fővárosi Állatkert vendéglátóegységei. A RevoUnion által ajánlott egyszeri pohárdíj 500 forint, amit nem kapunk vissza: a poharakat fizikai vagy digitális tokenre lehet visszaváltani, amelyek a hálózat többi elfogadóhelyén is felhasználhatók. A hozzájuk tartozó Cheers alkalmazás Kölcsönpohár funkciójával viszont lehetőség van díjmentes pohárhasználatra is, feltéve, hogy a részt vevő helyszíneken 72 órán belül visszaadjuk a műanyagpoharat.
Az országos hálózatok mellett számos vendéglátóhely saját, gyakran egyedi arculatú repohárrendszert működtet, jellemzően néhány száz forintos pohárdíjjal. Ilyen például a Turbina, a KASSA hajó, a BARhole Music vagy a Gólya, de nemcsak zenés szórakozóhelyeken, hanem hagyományos vendéglátóhelyeken is találkozhatunk hasonló megoldásokkal. Erre a 2026-os nyári szezonban a lezárt pesti rakparton működő vendéglátóhelyek is példát szolgáltattak: a Viadukt Bárban, a Dunyiban és a Tunában is saját, pénzre visszaváltható poharakat használtak. Az ilyen rendszerekben jellemzően csak az adott helyszínen lehet visszaváltani a poharakat, de a visszatérítés feltételei is eltérhetnek. Leginkább a teljes egészében visszajáró pohárdíjjal találkozhatunk, ám vannak egészen más megoldások is: az Arzenálban például a visszaadott pohárért egy alkoholmentes üdítőt vagy vizet kaphatunk, pénzt viszont nem.
És akkor még nem beszéltünk a fesztiválszezon rendezvényeiről, ahol a rövid idő alatt elfogyasztott hatalmas mennyiségű ital miatt a poharak visszagyűjtése különösen nagy szervezési feladatot jelent. Az ilyen eseményeken a visszaváltás feltételeit gyakran a rendezvény saját működéséhez igazítják. Például a Sziget Fesztiválon 2023 óta kombinált megoldás működik: a pohárért fizetett összeg egyik fele használati díj, a másik fele pedig visszajár a látogatóknak.
Évek óta panaszkodnak a vendégek a repohárrendszerekre
A repoharakkal kapcsolatos fogyasztói elégedetlenség nem új keletű jelenség Magyarországon. A közösségi oldalakon és internetes fórumokon már régóta élénk vita zajlik a rendszerek körül, a panaszok ráadásul az évek során alig változtak.
A vendégek leginkább a pénzvisszatérítés hiányát, a felhalmozódó tokeneket és az egymással nem kompatibilis rendszereket kifogásolják.
Az egyik gyakori panasz azoktól érkezik, akik csak ritkán járnak repoharas szórakozóhelyen, és a pohárért fizetett pénz helyett csupán egy később felhasználható tokent kapnak vissza. Az alkalmi látogatóknak vagy turistáknak ez gyakran nem jelent valódi előnyt, hiszen nem biztos, hogy valaha visszatérnek valamelyik elfogadóhelyre. De gyakran a rendszeres látogatóknak is bosszúságot okoz a tokenes megoldás, hiszen nem feltétlenül viszik magukkal minden alkalommal a korábban kapott korongokat vagy poharakat, így idővel ezekből is jelentős mennyiség halmozódhat fel.
A visszaváltás kényelmetlensége is gyakori kifogás: egy hosszú koncert vagy fesztiválnap végén sokan nem szívesen állnak újra sorba, hogy leadhassák a poharukat. A helyszínenként változó szabályok miatt pedig az sem mindig világos a fogyasztóknak, hogy pontosan hol és milyen módon válthatják vissza a poharukat, de még az sem, mennyi pénzt kaphatnak érte vissza.
Az elégedetlenség mértékét és a problémák súlyát már 2022 végén megpróbálta felmérni a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK). A 4178 kitöltő részvételével készült online kutatásban a válaszadók 85 százaléka fontosnak nevezte a környezetvédelmet, ugyanakkor mindössze 8 százalékuk volt elégedett az akkori repohárrendszerrel. A megkérdezettek 83 százaléka szélesebb körű átjárhatóságot szeretett volna a helyszínek között, 63 százalékuk pedig támogatta volna, hogy a pénzre történő visszaváltás általános gyakorlat legyen.
Megoldási kísérletek több-kevesebb sikerrel
A fogyasztói panaszokra már évekkel ezelőtt megpróbáltak megoldást találni Magyarországon. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) a 2022-es felmérés eredményeire építve 2023 májusában ajánláscsomagot dolgozott ki a vendéglátóhelyek számára, majd a Zöld Követ Egyesülettel együttműködve elindította az Etikus Repohár kezdeményezést is. Ez az állandó vendéglátóhelyeken a teljes pénzvisszatérítést szorgalmazta, a nagy tömegrendezvényeknél azonban a magasabb üzemeltetési költségekre tekintettel a részleges visszatérítést is elfogadhatónak tartotta.
A kezdeményezéshez a Sziget Fesztivál is az elsők között csatlakozott. Dominus Ákos, a fesztivál fenntarthatóságáért felelős munkatársa a Pénzcentrumnak elmondta, hogy az Etikus Repohár alapvetően egyszeri figyelemfelhívó kezdeményezés volt, amely szerinte elérte a célját. Azt szerették volna megmutatni, hogy a poharak pénzbeli visszaváltása igenis megvalósítható, szemben azzal az akkoriban elterjedt állásponttal, hogy erre nincs lehetőség. Az ajánlásokból azonban nem lett kötelező érvényű szabályozás.
Magyarországon továbbra sincs olyan általános előírás, amely minden repohár esetében kötelezővé tenné a teljes díj pénzbeli visszatérítését, a visszaváltás feltételeiről viszont megfelelően tájékoztatni kell a fogyasztókat. Önmagában tehát nem feltétlenül jogsértő, ha a vendég a repohár leadásakor pénz helyett tokent kap, problémás lehet viszont, ha csak a vásárlás után szembesül azzal, hogy a befizetett összeget nem kaphatja vissza pénzben.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
A Sziget példája azt is megmutatja, milyen szempontokat kell összeegyeztetni a pénzbeli visszaváltás megszervezésekor egy nagy tömegrendezvényen. Dominus Ákos szerint a repohárrendszer kialakításánál a környezetvédelmi szempontok mellett a visszaváltási hajlandóságot, a kiszolgálás gyorsaságát és a működtetés költségeit is figyelembe kellett venni. A minden vendéglátópultnál elérhető pénzvisszatérítés jelentősen lassítaná a kiszolgálást, a készpénzmentes fesztiválon pedig a bankkártyás visszatérítés technikai és adminisztratív feltételeiről is gondoskodni kell. Ezért a Szigeten a poharakat a pultoknál tiszta pohárra vagy tokenre lehet cserélni, a pénzvisszatérítés pedig külön kijelölt pontokon érhető el.
Az Etikus Repohár kezdeményezés és a pénzbeli visszaváltást is lehetővé tevő megoldások ellenére azonban nem alakult ki egységes gyakorlat Magyarországon. A vendégek továbbra is helyszínenként eltérő feltételekkel találkozhatnak, és sok esetben még mindig csak később felhasználható tokent kapnak vissza a poharukért.
Hogy lehet valóban környezetbarát a repohár?
Bár a repohárrendszerek célja az egyszer használatos poharakból keletkező hulladék csökkentése, környezetvédelmi előnyeik nem minden esetben egyértelműek. A tartósabb műanyag poharak gyártása több alapanyagot igényel, ráadásul a mosásuk és szállításuk is környezeti terheléssel jár. Éppen ezért nem mindegy, hányszor használják őket újra.
A denkstatt Hungary 2023-as életciklus-elemzése szerint a RevoCup poharak szén-dioxid-kibocsátás szempontjából a hetedik használat után válnak kedvezőbbé a vizsgált egyszer használatos alternatíváknál. Egy másik, ugyanabban az évben publikált kutatás viszont legalább 54 használatnál állapította meg ezt a küszöböt az egyszer használatos papírpoharakhoz képest. A jelentős különbség abból adódik, hogy a vizsgálatok eltérő pohártípusokkal, tisztítási és szállítási körülményekkel számoltak.
Hiába alkalmas azonban egy repohár több tucat használatra, ha idő előtt elveszik, vagy egy vendég konyhaszekrényében köt ki.
Dominus Ákos elmondása szerint a 2026-os Sziget Fesztiválon a poharak 83 százalékát sikerült visszagyűjteni, ebbe azonban a látogatók által leadott poharak mellett a takarítás során összeszedettek is beletartoznak. A fesztiválon éppen ezért fontos szempont, hogy a poharak ne csak egyetlen rendezvényen legyenek használhatók. A készlet jelentős részét egyedi arculat nélküli poharak alkotják, amelyeket a szolgáltató más fesztiválokon és rendezvényeken is forgalomba hozhat. A visszagyűjtött poharak tisztításáról, tárolásáról és következő felhasználásra való előkészítéséről külső szolgáltató gondoskodik.
Fenntarthatósági szempontból ezek a leghatékonyabb poharak, amiket a szolgáltató cég számtalan rendezvényen, akár egyik hétről a másikra is forgalomba tud hozni
– fogalmazott Dominus Ákos.
Greenwashing vs. valódi környezetvédelem
A repoharak környezetvédelmi előnyeit nem lehet pusztán az újrahasználhatóságukkal igazolni. Amikor egy vállalkozás megfelelő bizonyítékok nélkül állítja, hogy a rendszere fenntartható vagy környezetbarát, felmerülhet a greenwashing, vagyis a zöldre festés problémája.
A környezetvédelmi kommunikáció hitelessége a magyar repohárpiacon is volt már hatósági vizsgálat tárgya. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2024-ben lezárt eljárásában megállapította, hogy a Cup Revolution (ami azóta RevoUnion névre váltott) egyes, újrahasználhatóságra, hulladékcsökkentésre és fenntarthatóságra vonatkozó állításai megtévesztőek voltak. A vállalkozás például nem tudta megfelelően igazolni azt az ígéretét, hogy a visszaváltható poharakkal akár 80 százalékkal csökkenthető a rendezvények és vendéglátóhelyek hulladéktermelése.
A Cup Revolution az eljárás során több ponton módosította a kommunikációját és a működését, amit a GVH is figyelembe vett: a céget végül figyelmeztetésben részesítette, és további megfelelési intézkedéseket írt elő. A hatóság a tokenes visszaváltási konstrukció fogyasztókra gyakorolt hatását is megvizsgálta. Bár nem állapította meg, hogy a rendszer általános működése önmagában agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősülne, a fogyasztókat érő kedvezőtlen hatások lehetőségét sem zárta ki.
A GVH az ügy kapcsán a repohárrendszert alkalmazó vendéglátóhelyek figyelmét is felhívta az átlátható tájékoztatás fontosságára. A környezetvédelmi ígéreteket megfelelő adatokkal kell alátámasztani, a vendégeknek pedig már a vásárlás előtt világosan meg kell ismerniük a poharak visszaváltásának feltételeit.
A repohárrendszerek körüli visszatérő panaszok és a GVH vizsgálata egyaránt arra világítanak rá, hogy a környezetbarát megoldásként bevezetett rendszerek működése korántsem problémamentes. Miközben a vendégektől elvárják, hogy alkalmazkodjanak a különböző visszaváltási szabályokhoz, a szolgáltatók környezetvédelmi ígéreteinek teljesülése nem mindig követhető nyomon. A kérdés így már nem csupán az, hogy a repoharak alkalmasak-e a hulladékcsökkentésre, hanem az is, mennyire működik a gyakorlatban az a rendszer, amely ezt biztosítani hivatott.