Veszély fenyegeti a magyar erdőket: ennek még nagyon rossz vége lehet

Az Európában honos fafajok több mint fele veszélyeztetett a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) által végzett állományfelmérés szerint. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a szervezet 454, elsősorban Európában ismert fafajt vizsgált. Ezek közül 265 nem fordul elő más kontinensen, és ezeknek a fajoknak az 58 százaléka veszélyeztetett, 15 százaléka pedig súlyosan veszélyeztetett, tehát a kihalás fenyegeti. A veszélyeztetett fajok között szerepel a közönséges vadgesztenye is.

A fák a földi élet alapvető fontosságú részei. Az európai fák a maguk sokszínűségében élelemforrásul és otthonul szolgálnak számtalan állatfajnak, például a madaraknak, mókusoknak és gazdasági szerepük is jelentős

- olvasható a szervezet korábbi közleményében.

Mi a helyzet Magyarországon?

Ha megyénként nézzük, akkor az látszik, hogy a magán erdőgazdálkodók által kezelt erdők aránya elsősorban az alföldi megyékben jelentős. Hegy- és domb- vidékeink erdeinek többsége az állami erdőgazdaságok kezelésében van. Az egy erdőgazdálkodó által kezelt területet üzemméretnek nevezzük. Az átlagos üzemméret szektoronként jelentősen különbözik. A magánszektorra a gazdálkodás elaprózottsága jellemző. Magánszemély erdőgazdálkodók esetében az egy fő által kezelt átlagos terület csupán néhány hektár, szemben a több tízezer hektáron gazdálkodó állami erdőgazdaságokkal.

Forrás: NFK

Mit tudhatunk a fajösszetételről?

Az egyes szektorokhoz tartozó erdőállományok fafajösszetétele jellegzetesen különbözik. Az állami erdőgazdaságok által kezelt erdők területének 67 %-át őshonos lombhullató fafajok (fafajcsoportok) teszik ki: tölgy, cser, bükk és gyertyán, ill. egyéb kemény lombos fafajok. A visszaszorulóban lévő fenyő már csupán 10 %-nyi területet borít, míg az akác valamivel többet. A hazai nyár állományok területe a nemes nyárét kissé meghaladja. A főként hullám- és ártereken gazdálkodó vízügyi szervek túlnyomórészt puhafás, fűz, hazai és nemes nyár állományokat művelnek.

A Nemzeti Park Igazgatóságok által kezelt erdők fafajösszetétele változatos, az őshonos kemény lombosok térfoglalása ugyanakkor viszonylag csekély, 40 % körüli. Feltűnő, hogy a hazai nyáras állományoknak jóval nagyobb a területe a nemes nyárasokéhoz képest. Míg az erdőbirtokossági társulatok kezelésében lévő erdők fafajösszetétele változatos, a többi magánszektor esetében az akác, a nemes nyár és a fenyő szerepe meghatározó.

Forrás: NFK

Milyen fajok veszélyeztetik a magyar erdőket?

Az erdőgazdálkodást veszélyeztető fafajok közé olyan fafajokat sorolunk, amelyek intenzív terjedésük miatt az őshonos erdők felújítását jelentősen megnehezíthetik. Ilyen a bálványfa, az amerikai kőris, a kései meggy, a zöld juhar és az ezüstfa.

A bálványfa szálanként – szektortól függően – az erdőrészletek 2-7 %-ában fordul elő. Országosan kb. 110 ezer hektár azoknak a részleteknek a területe, amelyekben 5 % alatti elegyarányban jelenik meg. Ezen túlmenően mintegy 14 ezer hektáron éri el, illetve haladja meg az 5 % értéket.

A szálankénti fertőzöttség mértéke azon erdőrészletek összes területét jelenti, amelyekben a bálványfa előfordulása 5 % alatti; a jelentős előfordulás területe pedig olyan erdőrészletek összes területe, amelyek esetében a bálványfa erdőrészlet-szintű elegyaránya legalább 5 % (fafaj-sorban leírt). A fertőzött terület aránya a nevezett részletek területe az adott szektor összes erdőrészlet területéhez képest. (Forrás: NFK)

Az erdőgazdálkodást leginkább veszélyeztető egyéb fafajok közül az amerikai kőris és a zöld juhar terjedt el a legnagyobb mértékben, arányuk országos viszonylatban azonban jóval 1 % alatti. Visszaszorításuk kiemelt erdőgazdálkodási és természetvédelmi érdek. Védett illetve Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken való magas előfordulásuk az itt található vizes élőhelyek következménye.