Rengeteg magyar dolgozó érez ilyen tüneteket: vigyázz, lehet, nem sima fáradtságról van szó

A világjárvány sokakat sodort a szakadék szélére, és bár szörnyen kimerültek és túlterheltek vagyunk, egyes szakértők szerint valójában nem vagyunk oly sokan kiégve, mint gondolnánk. Hajlamosak vagyunk a kiégésre úgy gondolni, mint valami megfoghatatlan állapotra - egy olyan dologra, amit nem tudunk meghatározni, csak érezzük, hogy jelen van. És ezekben a nehéz időkben most talán többen hisszük, hogy elérkezett ez az állapot: próbáltunk eligazodni a kihívások között, miközben az az általános érzetünk, hogy folyton falnak ütköztünk. A kiégésnek azonban létezik egzakt tudományos definíciója, és mérhető.

Tehát hiába hiszik sokan, hogy kiégtek, valójában ez még nem az az állapot.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennénk már úton felé, ám ha tudatosítjuk ezt és odafigyelünk, az sokat segíthet az egyéneknek és a szervezeteknek abban, hogy még időben változtassanak irányt, mielőtt még túl késő lenne - írja a BBC friss cikkében. 

Mi a kiégés - és mi nem az?

1981-ben Christina Maslach, a  Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora kifejlesztette a Maslach Burnout Inventory (MBI) nevű módszert, hogy meghatározza és mérje a kiégés mértékét. Mivel ez egy népszerű kifejezés, egyre többen használjuk akkor is, amikor nem kéne farkast kiáltani.

Az MBI három kritérium alapján próbálja meghatározni a meglétét, mértékét:

• kimerültség vagy teljes energiahiány,
• a munkával szembeni cinizmus vagy negatív érzés, valamint
• a csökkent hatékonyság vagy sikeresség a munkában.

A vizsgált alanyok mindhárom területen pontszámokat kapnak. A kiégési profilhoz mindhárom területen negatív pontszám szükséges.

Fáradtség vagy kiégés?

Az emberek gyakran a kiégést a fáradtság szinonimájaként használják, és nem veszik észre, hogy a két állapot között óriási különbség van.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha egy mérésen negatív eredményt érünk el, akkor kiégtünk

 - mondja Maslach, de ez az MBI rebdszer helytelen használata. A legnagyobb tévhit a kiégéssel kapcsolatban - teszi hozzá Michael Leiter, új-skóciai szervezeti pszichológus, aki Maslach-sal együtt a The Truth About Burnout (Az igazság a kiégésről) című könyv társszerzője -, hogy az ugyanaz, mint a kimerültség.

Az emberek a kiégést a fáradtság szinonimájaként használják, nem veszik észre, hogy e két állapot között óriási különbség van

- mondja Leiter. Példaként a szülésznőket hozta fel, akik gyakran kaotikus időbeosztásban dolgoznak, hiszen a nők az éjszaka bármelyik órájában szülhetnek, a szülésznők ezért legtöbbször teljesen kimerültek. Ám a munkájuk, hogy egy új életet segítenek a világra, mely által jobbá teszik az emberek életét, és ez a munka fontos számukra. Túlterheltek és kimerültek, de ez nem egyenlő kiégéssel.

A kimerült emberek után a második legnagyobb csoportot azok alkotják, akik nem elkötelezettek: elmennek dolgozni, ám ez semmiféle izgalmat nem okoz számukra, csak azért csinálják, hogy a  számlákat be tudják fizeti. Aztán ott van még a cinikusok csoportja, akiket nem érdekel sem az ügyfél, sem maga a munka, nem is beszélve azokról a munkavállalókról, akiknek a karrierje valamilyen okból megrekedt.

Mindhárom állapot, a kimerültség,  a cinizmus és a hatékonyság hiánya is szükséges ahhoz, hogy a tudományos definíció szerint valakit kiégettnek nevezzük, ám a többségünk még nem tart ott, egyelőre még kevesen vannak azok, akiknél mindhárom állapot fennáll egyszerre.

Túldiagnosztizálják ezt az állapotot - véli a szakember, de ez nem jelenti azt, hogy nincs probléma, vagy hogy a kiégésről szóló diskurzusok száma nem ok nélkül szaporodik. Ugyanakkor tudni kell, hogy a kiégés nem egy olyan állapot ami van vagy nincs,

sokkal inkább úgy kell elképzelni, mint egy spektrumot.

Egy amerikai felmérés szerint az emberek 10-15 százalékára jellemző ez az állapot, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki más, a 85-90 százalék a spektrum másik végén helyezkedik el. Maslach és Leiter újabb kutatásai három profilt azonosítanak a két véglet között:

• a túlterheltek,
• az eredménytelenek és
• a nem elkötelezettek profilját.

Az eredmények azt mutatják, hogy a munkavállalók több mint fele beleesik e profilok valamelyikébe, tehát még nem égtek ki - de már úton vannak afelé. Leiter szerint sok dolgozó számára a világjárvány miatt a körülmények csak rosszabbak lettek, különösen a hatékonysági problémák váltak nyomasztóvá. Ami azért óriási probléma, mert

a valódi kiégést nem lehet egy nyaralással vagy egy wellness elvonulással orvosolni.

Aki elérte ez az állapotot, az már nem tud visszatérni ugyanoda, ahol korábban volt, és jó eséllyel szakmát vagy karriert kell váltania. „A kiégés olyan mélyen gyökerezik, hogy már az is kiváltó ok lehet, ha valaki visszamegy ugyanabba az épületbe, ahol előtte traumatizálódott, és ez nagyon gyakran pályamódosításra készteti az embereket” – véli a szakember.

A valódi kiégés széles körű elkerülése létfontosságú, különösen azért, mert ez a szakképzett munkavállalók elvándorlását jelentheti a kulcsfontosságú területekről - itt válik az MBI és a hozzá hasonló tesztek felbecsülhetetlen értékű eszközzé:

A munka egyre keményebb, hosszabb és nehezebb lesz. Az emberek egyre több órát dolgoznak, mert attól félnek, nem kapnak előléptetést, vagy elveszítik az állásukat. A vállalati kultúra középpontjában jelenleg az áll, hogy minél  kevesebbel emberrel végeztessenek el minél több munkát – holott nem ezen körülmények között születnek a csúcsteljesítmények. Van már egy gigantikus öngondoskodási iparág, amely arra összpontosít, hogyan lehet megbirkózni a stresszel, de a kiégés megelőzése, csökkentése vagy megszüntetése nem az emberek megjavításáról szól. Hanem a munka javításáról.

Maslach szerint valójában nem arról van szó, hogy megmérjük, hány munkavállaló kiégett, helyette inkább azonosítani kell azokat a munkahelyeket, ahol a munkaterhelés kezelhetetlen, és ezt az információt arra kell felhasználni, hogy a munkavállalóknak több kontrollt, jobb eszközöket és mérlegelési lehetőséget adjunk, hogy kitalálják, hogyan végezhetik jobban a munkájukat - anélkül, hogy kiégnének.