Egy ibrik langyos blabla (vélemény)

Én őszintén szólva azt csodálom, hogy nem aludtak el a tisztelt miniszterelnök-jelölt urak (és hölgy) a grandiózus szócséplés során. Mert hogy ez minden volt most, csak túlfűtött meg energikus nem, az biztos. Narkózis az unalomtól.

Bravúros módon sikerült újfent a modernitás világát elegyíteni az elszabottsággal, mintha tegnap már ez nem sült volna el rosszul. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy bármi, ami nyugaton bevált, azt adaptálni lehet Magyarhonba is. Hát, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nem.
Megegyeztek a pártok meg a pedáns közszolgálati és kereskedelmi csatornák, hogy lesz keretidő, nincs felesleges vita meg érdemi véleménycsere, rámába foglalják az egészet, nehogy elharapózzanak az indulatok. Igen ám, de az sült ki mindebből, hogy lapos lett a vita, mint a Hortobágy. Vagy a kalahári sivatag. Mindegy, lényeg, hogy szárazra sikerült és unalmasra.

Steril kéz a mellen

Külcsínyügyileg módosult valamicskét a hatás, Orbán Viktor szemmel láthatóan leporolta a gárdróbban tartott sötét öltönyei egyikét, formálisabbra véve a figurát. A három dalia (aki nem tudná: Kuncze Gábor, Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor) feltűnést kerülő, visszafogottan elegáns hacukában lépett elő. Nem így Dávid Ibolya, akinek mozgalmárpiros kosztümfelsőjén, úgy mellmagasságban egy fehér tenyér díszelgett. Enyhe mosoly az arcokon.

A tér elrendezése hasonlatos volt a szerdai attrakcióhoz: újra kör alakú dobogó, most már hat könyöklővel, két, kereskedelmi csatornáról szalajtott műsorvezető. Gyurcsány-Kuncze az egyik, Orbán-Dávid a másik sarokban. Kesztyűket fel, boksz!

Úgy hallgat, mintha beszélne

Az egy-egy párt által javasolt témákban (munkahelyek, egészségügy, korrupció elleni küzdelem, fejlesztések) még a szerdaihoz képest is kevesebb nóvum hangzott el, konkrétan: semmi új. És itt bukott meg ez az újsütetű vitamódi, mert egész egyszerűen a jelöltek mondtak egy kortesbeszédet - most már mindenki rájött, hogy a kamerába kell nézni, miközben beszélünk -, majd egy, azaz egy árva percben reagáltak az elhangzottakra (Dávid Ibolya általában nem is használta ki a rendelkezésére álló időt, ezt igazi úriember módjára, a vita hevében, rögtön orra alá is dörgölte a snájdig műsorvezető). Érdemi véleményütköztetésre így valójában a leghalványabb esély sem volt, nem kényszerítették, nem kényszeríthették a vitapartnerek egymást izgalmas sárdobálásra. Ami azért valljuk meg, egy picit hiányzott.

Ez már kevés

Mivel igazából nem gördült le semmi a nyelvek hegyéről, ami tartalmilag említésre méltó lenne, kénytelenek vagyunk az eldobott félmondatokba és félgesztusokba kapaszkodni. Gyurcsány Ferenc a szerdai vándorcirkuszi produkcióhoz képest nagyon visszafogott volt, és már csak vállmagasságban hadonászott olykor a Horn Gyulától ellesett kézmozdulatokkal, miközben konzekvensen az SZDSZ és a Fidesz közé helyezte el pártját a politikai koordinátatengelyen. Egyszer-kétszer azért még odahintett Orbánnak ("nem lesz háromszázezres mandulaműtét"), aki postafordultával replikázott: a miniszterelnök nem tudja olykor kordában (remélem nem a táncdalénekesre gondolt) tartani indulatait, és nehogy már ő oktasson úri-módiból. Más villongás kettejük között nem történt, leszámítva talán egy elejtett rokokós körmondatot Orbán részéről, amiben leheletfinoman utalt a Szalay utcai ingatlan ügyére, persze név vagy cím említése nélkül. Reagálás elmaradt. Fura.

Dávid Ibolya nem tudta átütően prezentálni saját hobbiját, a korrupcióellenességet, az elején még Orbánnal vitázott, azonban az "együtt akarunk kormányt váltani" orbáni elszólása(?) kommentár nélkül koppant a földön.

Kuncze Gábor messze a várakozások alatt teljesített, biztos elvitte a cica a nyelvét, de semmi ütős poén, semmi ironizáló bajusz alatt dörmögés - szóval semmi "kunczés". Elmondta amit el kellett, hogy ők liberálisok, és hogy kórházprivatizációt, de izibe, még kovácspisti neve is felcsendült, de semmi extra. Ez van.

Orbán orgánuma sem volt ma sziporkázó, újfent visszafogott arcát mutatta, talán nem annyira, mint tegnap, de azért mégis. Újra hallhattunk néhány szösszenetet a Kossuth téri dzsemboriról, gesztus röpült az pártelnök asszonynak (kormányváltás), semmi falrengető.

Elcsordogált a duma, mint a Csele-patak. Bele is fulladt Lajos király. A végén még mindenki rágyújtott a "szavazzon ránk, mert..." c. dalra, majd véget vetettek a szép beszédnek, s hazamentek a legények. Jóéjt.

szm