Világméretű Tesco-invázió - Beletörhet a bicska!

A brit hipermarketkirály először 1993-ban lépett ki a szigetországból, mivel a hazai piac egyre telítettebbé vált, így máshol keresett növekedési lehetőségeket. Konkrétan Franciaországban, ahol azonban az alkalmazott üzleti gyakorlata olyannyira nem jött be, hogy a Carrefour és a Casino kiszorították a piacról. (Négy év alatt 300 millió fontot öltek bele a francia misszióba, a forgalom azonban stagnált, az eredmény pedig csökkent, így a vezetés a kilépés mellett döntött.)

A sikertelen kezdésből tanult a Tesco, az 1990-es években esztendőnként átlagosan egy új országba lépett be a vállalat. A siker receptje az volt, hogy a hazai márkák ösztönzésére nagyobb hangsúlyt fektettek és helyi vezetőket állítottak a leányok élére, emellett azonban megtartották az otthon sikeresnek bizonyuló stratégia-elemeket, így például a sajátmárkás termékek bevezetését.

Az óriásvállalat elsősorban azokra az országokra fókuszált, melyekben gyors növekedésre számíthatott és rövid időn belül domináns pozícióra törhetett. 1994 és 1996 között Közép-Európa került célkeresztbe, hiszen a szétaprózott piacokon a hipermarket koncepció akkor még nem volt elterjedt, így nagy tér nyílt az organikus növekedés előtt.

Az 1990-es évek vége felé Dél-Kelet-Ázsia is fókuszba került, ahol a multicég a gazdasági válság utáni állapotot tudta kihasználni az olcsó vásárlásokra. A tajvani üzletág végül sikertelennek bizonyult, így a Tesco a Carrefour-ral üzleteket cserélt és bukott divíziója helyett megerősíthette szlovákiai jelenlétét.

Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy pénzügyi szempontból korántsem volt sikertörténet a terjeszkedés, mivel a nemzetközi megtérülés jóval alacsonyabb, mint az Nagy-Britanniában volt. A befektetők most a nagyszabású amerikai tervek miatt kezdhetnek aggódni, ahol nem éppen egy gyors növekedést kínáló, versenytárs nélküli piacról van szó...