Vezető akarsz lenni? - Amit feltétlen tudnod kell!

A vezető beosztást betöltő munkavállalókra sok tekintetben szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a szervezeti hierarchia alacsonyabb szintjén álló alkalmazottakra. Ennek természetesen az az oka, hogy köztük és a munkáltató között bizalmi viszony van, mivel a gazdálkodás eredményessége és a nyereség nagymértékben az ő munkájuk színvonalától függ.

Nézzük meg közelebbről, ki is az a vezető állású munkavállaló! Ide tartoznak az igazgatók, ügyvezetők, elnökök, valamint ezek helyettesei, és a tulajdonosok által ilyennek minősített munkavállalók (azok, akik jelentős munkakört töltenek be, még akkor is, ha a vezetővé minősítés csak meghatározott időre szól).

Lássuk hát a különbséget a „vállalat krémje” és az általános munkavállalók között! A különbségek már a munkaviszony kezdetétnél megmutatkoznak, ugyanis a vezetőkre nem érvényes az a szabály, miszerint határozott idejű munkaviszony keretében maximum 5 évig lehet őket foglalkoztatni, korlátlanul lehet hosszabb időt is meghatározni. A vezetőknek továbbá egyszerre csak egy munkaviszonyuk lehet, máshol és mást nem dolgozhatnak. A túlóráért nem kapnak díjazást, ők „hivatalból” kötelesek mindent (és minden időben) megtenni, hogy előmozdítsák a társaság érdekeit.

Ezenkívül a felmondásnál is szigorúbb előírások vannak: a rendes felmondást a munkáltatónak nem kell indokolnia, vagyis bármikor felmondhatnak nekik következmények nélkül. Továbbá nem terjednek ki rájuk a felmondási tilalmak (ti. hogy bizonyos időszakokban – pl. táppénz alatt, fizetés nélküli szabadság alatt, beteg gyermek ápolása miatti szabadság alatt stb… - nem lehet  felmondani), és a felmondási idő sem kell, hogy feltétlenül legalább 30 nap legyen, mint egy átlagos munkavállalónál. A rendkívüli felmondás jogát is jóval hosszabb ideig – nem az ok bekövetkezésétől számított 1 évig – hanem 3 évig lehet gyakorolni. Korábbi írásainkból azt is tudhatjuk, hogy az utolsó napon teljes mértékben el kell számolni, a munkavállalónak ki kell fizetni az összes járandóságát, a végkielégítését, az esetlegesen elmaradt fizetését és még sorolhatnánk. Vezetőinkre ez sem vonatkozik, ha a munkaviszonyt csőd-, vagy felszámolási eljárás során szüntetik meg. Ilyenkor nekik legfeljebb 6 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg adható ki – függetlenül attól, hogy mennyi jár – a többi pedig csak a csőd-, vagy felszámolási eljárás megszűnésekor (ha akkor marad még erre pénz).

Aki tehát felelős, vezető pozíciót tölt be, azt valószínűleg munkaviszonya alatt jól megfizetik, ezáltal érdekeltté teszik a nyereségszerzésben. Viszont pontosan ugyanezért a felelős beosztásért a törvény lehetővé teszi azt is, hogy gyorsabban és egyszerűbben, akár indoklás nélkül meg lehessen szabadulni tőlük, ha a helyzet úgy kívánja. De csak hogy tovább nehezítsük a helyzetüket, tekintsük át a rájuk vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat is!

Mivel a vezető belelát a cég üzletpolitikájába, ezért nem szerezhet részesedést azonos, vagy hasonló tevékenységet végző társaságban, nem köthet a saját nevében a munkáltató profiljába vágó ügyleteket, és azt is köteles bejelenteni munkáltatójának, ha hozzátartozója, családtagja hasonló tevékenységet végez. Persze mindezek elmulasztásához szankció is párosul: Ha ezen bejelentési kötelezettségeket megszegik, akkor a munkáltatónak kártérítéssel tartoznak, illetve a kötött ügyletet (és annak hasznát) át kell engedniük a munkáltatónak. Ha pedig a hozzátartozó kerül hasonló tevékenységi körbe, vezetőnket a munkáltató pusztán ezért akár ki is rúghatja.

Érdemes tehát meggondolni, hogy mit választunk: a magas fizetést, de vállaljuk a kockázatot, hogy sokkal gyorsabban „lapátra kerülhetünk”, vagy a törvény által jól bebiztosított munkavállalói szerepet, amit valószínű, hogy sokkal nagyobb eséllyel tarthatunk meg hosszú távon. Azért a teljesség kedvéért még hozzáteszzük, hogy a vezetői munkakörnek nemcsak hátrányai vannak, hanem előnyei is: például a munkaidőt maguknak oszthatják be, rugalmasan dolgozhatnak, ez pedig manapság sokak számára vonzó lehet.