Rengetegen próbálkoznak otthon a szamócával, de rosszul gondozzák: a profi szerint itt hibáznak

A jó hír az, hogy nem kell profi kertésznek lennünk ahhoz, hogy finom és egészséges szamócát neveljünk. Ha néhány alapvető szabályt betartunk, és kiegészítjük ezeket néhány hasznos tippel, szinte bárki élvezheti majd munkája gyümölcsét. Már az elején érdemes tisztázni: az eper fán terem, míg a szamóca – vagy más néven földieper – a földhöz közel, kis termetű, lágyszárú, évelő bokrokon. Mi most az utóbbi, vagyis a földieper termesztéséhez gyűjtöttünk össze praktikus tanácsokat.

Ahogy Kósa Dániel gyümölcs szakirányú kertészmérnök a HelloVidék kérdésére elmondta, a szamóca évelő növény, de gazdasági termesztésben évente újratelepítik. Sekély gyökérzetének köszönhetően érzékeny a vízhiányra és a tömörödött talajra. A legjobb terméshozamot akkor hozza, ha a talaj humuszos, jó víz- és levegőgazdálkodású, enyhén savanyú kémhatású (pH 5,0–7,0), és legalább 60–90 cm mély termőréteggel rendelkezik. A talajvíz szintje nem emelkedhet 80–100 cm fölé, mivel a gyökerek magas oxigénigényűek.

Jó tudnunk azt is, mielőtt az ültetésébe belevágnánk, hogy a szamóca fényigényes növény, terméshozamát pedig nemcsak a fény, hanem a hőmérséklet is befolyásolja. A mérsékelt övi fajtáknak 700–900 óra, míg a mediterrán típusoknak 200–400 óra hideghatásra van szükségük a nyugalmi időszak alatt. A virágzás idején jelentkező fagyok komoly terméskiesést okozhatnak.

Milyen fajtát válasszunk, és hogyan szaporítsuk?

A szamóca sikeres termesztésének alapja a megfelelő fajta kiválasztása. Magyarországon elsősorban a Joly és Clery típusú fajták elterjedtek. Az optimális fürtszám eléréséhez 10–14 levél szükséges, amihez elengedhetetlen a harmonikus tápanyagellátás – közölte a szakember.

Bár a szaporítás történhet magról is, a gyakorlatban inkább vegetatív módon, palántákkal végzik. A palántanevelés során különösen fontos, hogy egészséges, vírusmentes anyanövényekről származzanak, és megfelelő körülmények között gyökereztessék őket. – tette hozzá.

Talaj-előkészítés és ültetés

A szamóca ültetése előtt alapos talaj-előkészítésre van szükség. Ahogy Kósa Dániel tanácsolta, először el kell távolítani a gyomokat, és szükség esetén pH-korrekciót is célszerű elvégezni. A talaj fellazítása szintén elengedhetetlen a megfelelő víz- és levegőháztartás biztosításához.

Ültetni lehet szabadföldön vagy fóliasátorban is. Szabadföldi termesztésnél javasolt a bakhátas technológia alkalmazása. Ennek lényege, hogy a szamócatöveket ikersorosan, fekete fóliával takart bakhátakba ültetik. A fólia alatt futnak a csepegtetőszalagok, amelyek folyamatosan biztosítják a növények víz- és tápanyagellátását.

A bakhátak magassága 15–30 cm, szélességük 70–80 cm, a közöttük lévő távolság 55–60 cm. Az ikersorok közti távolság 30–40 cm, a tőtávolság pedig 25–30 cm. A bakhátas, fóliatakarásos termesztés előnyei közé tartozik a gyomok elleni védekezés munkaigényének csökkentése, a talaj tömörödésének megelőzése, a párolgás mérséklése, valamint a gyümölcsök tisztaságának megőrzése.

Fontos még, hogy semmiképpen ne ültessük olyan helyre, ahol az előző három évben krumpli, paradicsom, padlizsán vagy étkezési paprika volt – ezek a növények ugyanis olyan baktériumokat hagyhatnak maguk után, amelyek károsíthatják a földiepret.

Hogyan ültessünk cserépbe?

Mivel a szamóca gyökérzete viszonylag kicsi, cserépben is jól termeszthető. Akárcsak szabadföldön, itt is napfényes helyet válasszunk. A cserepes növények gyorsabban kiszáradhatnak, ezért fontos, hogy a talaj mindig nedves maradjon. Olyan edényt használjunk, amelynek alján vízelvezető lyukak vannak – ha nincsenek, fúrjunk rá néhányat. Így elkerülhetjük a pangó vizet, ami káros lehet a növény számára. Egy kis segítség, hogyan álljunk neki:

Öntözés, tápanyagellátás és leggyakoribb betegségei

A szamóca vízigényes növény, éves vízszükséglete hazánkban 700–800 mm. Az egyenetlen csapadékeloszlás miatt gazdaságos termesztése elképzelhetetlen öntözés nélkül. Mivel sekélyen gyökerezik, és vegetatív, valamint generatív részei is gyorsan fejlődnek, egyenletes, folyamatos vízellátást igényel.

Az öntözéshez leginkább a csepegtető rendszerek alkalmazása ajánlott, ezek biztosítják a víz egyenletes elosztását, miközben minimalizálják a párolgási veszteséget. A tápanyagellátás szempontjából kulcsfontosságú a nitrogén, a foszfor, a kálium és a mikroelemek arányos adagolása. A túlzott nitrogén-utánpótlás kerülendő, mivel a növényekben való felhalmozódása ronthatja a gyümölcs minőségét, és kedvezőtlenül befolyásolhatja a talaj mikrobiológiai egyensúlyát. A szamóca termesztése során több kórokozó és kártevő is veszélyt jelenthet. A leggyakoribb betegségek közé tartozik a szamóca lisztharmata (Podosphaera macularis) és a botrítiszes rothadás (Botrytis cinerea).