Durva árrobbanás érik a boltokban: búcsút inthetünk a ma ismert zöldségeknek, gyümölcsöknek

Korábban már írtunk róla, milyen új megoldásokon törik a fejüket az agrárszakemberek a klímaváltozás korában. Mivel rengeteg kihívással néz szemben az emberiség, ami megnehezíti az élelmiszertermést a következő évtizedekben, egyértelmű, hogy a jelenlegi módszereket hatékonyabbá kell tenni, emellett érdemes az innovációk felé tekinteni.

30 év múlva már sokkal több éhes szájat kell etetni, ugyanis a Föld népessége ekkorra megközelítheti a 10 milliárdot. Ezzel szemben nem lesz már több megművelhető földterület: az urbanizáció fokozatosan szorítja vissza a már meglévő mezőgazdasági körzeteket, valamint az extrém időjárási körülmények és a vízhiány is további problémát jelentenek.

Az egyik legígéretesebb új módszer a hidropónia, ami főként külföldön virágzik, de hazánkban is egyre jobban megveti a lábát. A hidropóniás farmok főleg leveles zöldségeket (rukkolát, fejes salátát, spenótot, kelkáposztát és fűszernövényeket) termelnek, mert jelenleg még csak a gyors növésű növények mellett tudnak költséghatékonyan működni. Arra ne számítsunk, hogy hidropóniás gyümölcsfával találkozhatunk, de a paradicsom, az uborka, a paprika, és néhány gyümölcs (pl. eper) már most is a kínálat részét képezi.

Az alapötlet

A hidropónia nem újkeletű dolog, ugyanis már az ókori Egyiptom óta alkalmazzák, de ma már nyilvánvalóan olyan új technológiák léteznek, amelyek teljesen átformálták ezt a piacot. Ez a változás nem áll meg: a szakemberek azon dolgoznak, hogy tökéletesítsék a módszert és még költséghatékonyabbá tegyék a rendszert.

Korábbi cikkünkben bemutattuk már a Veresi Paradicsomot, ahol úgy termelnek mézédes prémium paradicsomokat, hogy az üvegházban egyetlen marék föld sincs. A hidropónia alapgondolata az, hogy a növényeknek nem talajra van szükségük, hanem az abból kinyert vízre és tápanyagokra. Egy hidropóniás termelőközpontban éppen ezért nem találunk földet, és a növények sem klasszikusan egymás mellett a földön helyezkednek el, hanem kihasználják a teret és gyakran függőlegesen hevernek egymáson. A rendszerben a növényeket egy olyan komplex öntözőrendszer látja el tápanyaggal, amely a vizet és az abban oldott ásványi anyagokat juttatja el közvetlenül a gyökérzetbe.

Ez a termesztési rendszer a hagyományos mezőgazdasághoz képest akár 70 százalékkal kevesebb vizet használhat fel.

A paradicsomos példánál maradva, míg a szántóföldi paradicsomtermesztés esetében 1 kg termés előállításához 200-250 liter vízre van szükség, a hidropóniás termelésben ugyan ez az 1 kg paradicsom 100 liter vizet igényel.

Azért is előnyös ez a rendszer, mert nincs kiszolgáltatva az időjárás viszontagságainak: a növényeket zárt térben is meg lehet termelni, ahol különféle műszerek és berendezések biztosítják az ideális hőmérsékletet, páratartalmat és fényt. Ez a rendszer olyan területeket is megfelelővé tesz a zöldségtermesztésre, amelyek alkalmatlanak lennének: városokat, hűvösebb északi területeket, sőt, akár sivatagokat is.

Túl szép, hogy igaz legyen

Annak ellenére, hogy a hidropónia kiszámítható hozamot hoz, bárhol termelhető általa élelmiszernövény és nagyon csekély természeti erőforrást vesz igénybe, nem jelent teljes körű megoldást az élelmiszer-előállításra. Elsődleges nehézség az, hogy a hidropóniás termesztés elkezdése eléggé zsebbenyúlós: a rendszer ütembehelyezési költségei jócskán meghaladják a talajban történő termesztést.

A rendszer az elektromosságra támaszkodik: egy áramingadozás vagy kimaradás pedig hamar tönkreteheti a struktúrában nevelkedő növényeket. Ráadásul, ha nem használnak megújuló energiaforrást a rendszer működtetéséhez, akkor a szivattyúk által megterhelt a hálózat üzemeltetése nagy költségeket emészthet fel. Ha a rendszer meghibásodik, nehéz megfelelő szakembert találni a megjavítására, ráadásul a problémák kiküszöbölése is időigényes.

A hidropóniát azzal kapcsolatban is támadások szokták érni, hogy az így megtermelt növények vajon valóban rendelkeznek-e azokkal a mikrotápanyagokkal és nyomelemekkel, mint a talajban nevelkedett társaik. A vélemények ezzel kapcsolatban eltérnek, de egy biztos:

a jelenlegi táplálkozásunkat nem lehet fenntartani kizárólag hidropóniából. Vannak olyan növények, amelyek nem alkalmasak a hidropóniás termesztésre, ugyanakkor a változatos táplálkozás szempontjából szükség van rájuk: ilyenek például a különféle gabonák, burgonya, kukorica, tök vagy a gyökérzöldségek.

Ahogyan azt Márkus Zsolt, a Veresi Paradicsom Kft. cégvezető-tulajdonosa is elmondta, hazánkban még vannak árnyoldalai a hidropóniás termesztésnek. A legnagyobb problémát a szakképzetlen munkaerő, a fajtanemesítés hiánya jelenti, de az üvegházas technológia fejlesztése és gyártása is gyerekcipőben jár. A cégvezető azt is elmondta, hogy technológiai tudásban nagyon messze vagyunk még, mivel a hidrokultúrás üvegházaknak nincs komoly hagyománya nálunk.

Úgy tűnik, hogy a hidropóniás termesztéssel akár hasznos és költséghatékony is lehet egyes növényeket megtermelni, de nem fogja teljes mértékben kiváltani a szabad földi termelést, az alternatív termesztési rendszerek inkább csak kiegészítő jelleggel fognak működni a jövőben.

Via OneGreenPlanet