Érik az újabb kocsmaforradalom: Szegeden már így poharaznak a fiatalok

Jelentős könnyebbséget hozott a vendéglátóiparban dolgozók számára a különböző műanyag eszközök megjelenése. Az eldobható poharak, szívószálak a tartós anyagokkal szemben nem törékenyek, nem kell őket elmosni, ráadásul nagy tételben vásárolva csekély költséget jelentenek. Az üvegkorsóknak, márkajelzéssel ellátott boros- vagy üvegpoharaknak lassan, de biztosan lába kél az éttermekből, bárokból, mert mindig akad egy-egy olyan vendég, aki ezekkel gyarapítaná otthoni gyűjteményét. Egyszerűbbnek és olcsóbbnak tűnhet a műanyag nyújtotta kényelemmel élni, azonban rövid idő alatt belátható, hogy

amekkora terhet levesz, legalább akkorát, de még nagyobbat akaszt a tulaj nyakába az így keletkező szemét menedzselése, ami a legkevésbé sem nevezhető környezetbarátnak.

A szegedi Nyugi Kert tulajdonosa, Kozma Zoltán, szembesülve a fent említett problémákkal, a fesztiválokról már sokak által jól ismert repoharakra cserélte az eldobható darabokat. Az újítás olyan nagy sikert aratott, hogy egy hét alatt gyakorlatilag az összes poharat elkapkodták, tehát a pozitív fogadtatás és a lelkesedés megkérdőjelezhetetlen.

A Nyuginak frekventáltsága, az egyetemhez való közelsége folytán a fiatal, 18-24 éves korosztály a célközönsége, akik rendkívül nyitottak az újításra, sokan gyűjteni kezdték a mindig meg-megújuló dizájn miatt a poharakat. A hely kezdetben egy versenyfelhívással igyekezett közelebb hozni a vendégekhez az újítást, ahol a legjobb pályamunka került rá a következő darabokra.

Elég nehéz a diákokat rávenni bármilyen aktivitásra. A repoháron kívül próbálkoztunk már például biciklis és evezős túrával, könyvbörzéket tartunk, hogy ne csak egy kocsma legyünk, de nagyon nehéz elérni őket

– árulta el Kozma Zoltán a HelloVidéknek.

Az újítás azon az alapon működik, ahogy azt a nagy rendezvények látogatói már megszokhatták: a poharat csak egyszer kell megvásárolni, azt követően pedig már csak az italt kell megfizetni, távozáskor pedig vagy visszaadják az árát, de akár haza is lehet vinni. A tulajdonos elmondta, semmit nem nyer az újítással anyagilag, mivel ugyanannyiért adja tovább, amennyiért maga is megveszi, de legalább a végén egy használat után nem a szemetesben köt ki.

Bár kezdetben az újdonság varázsa miatt hamar lerabolták a készletet, másfél hónap után javult az arány, és már csak az oda látogatók körülbelül egynegyede viszi magával a poharat. A környezettudatosság miatti váltás azonban itt még nem ér véget, lebomló anyagból készültek a szívószálak, a korábban megvásárolt eldobható poharakat lassan végleg leváltják a 100%-ig természetes anyagúak, és a külsős rendezvényeken való megjelenéskor is áttérnek a műanyagról a tartós változatra.

A kezdeményezés jól példázza, hogy a fiatalok mennyivel nyitottabbak az újításokra, változtatásokra, a lényeg, hogy a kommunikáció direktsége számukra valami érdekes köntösbe legyen bújtatva. Habár a váltás a környezettudatosság jegyében történt, sajnos mindez a legifjabb generáció megfogásához már kevésnek bizonyul. A már általában fesztiválokról, rendezvényekről ismert, egyszer megvásárolandó, de után végtelenszer újratölthető pohár használata ismerős elem a számukra, nem bizarr újításként, hanem régi-új ismerősként tekintenek rá.

A trendi, fiatalos és színes minták hamar megfogják őket, és ugyanolyan lelkesen viszonyulnak hozzá, mint a mozis kasszasikereket kísérő repi cuccokhoz. A repohár gondolata tehát nem korszakalkotó, több egyetemista városban, például Budapesten, Pécsett és Székesfehérváron is éltek már a lehetőséggel. A Nyugi tulajdonosa megjegyezte, bár kevés a negatív visszajelzés a repoharak kapcsán, az rendszerint az idősebb korosztálytól érkezik.

A felnőtt, több x-et megélt lakosok csontosodott gondolkodásán nehéz változtatni, a sok éves rutint és megszokást nem szívesen törik meg az ő szempontjukból hamar lecsengőnek ítélt hóbort miatt. Velük szemben egy fiatal, aki ebben szocializálódik, aki felnőtté válása során ismerkedik meg az alternatív megoldásokkal, a későbbiek során is sokkal fogékonyabb, nyitottabb lesz irántuk. Elég csak az elektronikai eszközök gyors fejlődését példaként venni: akik ebbe születnek bele, azoknak már pár éves korukban a mindennapjaik részéve válik, míg az idősebb generációk nem győznek lépést tartani a fejlődéssel.

A probléma nem egyedi, nem a modernkor népbetegsége, sokkal inkább tünete a felgyorsult világ okozta változásoknak. Tűnjön azonban bármilyen apró változtatásnak is a repoharak térnyerése, a korán megreformált gondolkodásmód a jövőben hatalmas méreteket öltve formálhatja át a termelést, a gazdaságot, ezáltal pedig a mindennapokat.