Biró Attila • 2026. március 21. 16:02
A világgazdaság jelenleg egy nagyon furcsa fordulóponthoz érkezett. Egyre több a kereskedelmi feszültség, nő a politikai bizonytalanság, közben pedig szépen lassan elkezdenek szétesni azok az ellátási láncok, amikre az elmúlt évtizedek növekedése épült. Ha tényleg túl vagyunk a globalizáció csúcsán, az nemcsak azt jelenti, hogy lassabb lehet a világgazdaság, hanem azt is, hogy drágább és kiszámíthatatlanabb korszak jöhet. Ez pedig Magyarországot sem hagyja érintetlenül: egy nyitott, exportvezérelt gazdaság egyszerre kerülhet nehezebb helyzetbe és új lehetőségek elé. A kérdés inkább az, hogy ebből végül mennyire tudunk jól kijönni.
A világgazdaság az elmúlt évtizedekben a kereskedelem, a turizmus és a nemzetközi együttműködés folyamatos bővülésére épült, az utóbbi években azonban egyre több akadályba ütközik az általunk ismert globalizáció. A nacionalizmus és a protekcionizmus erősödése ugyanis több ponton visszafordította a korábban elért előrelépéseket.
Ha megnézzük az elemzéseket, azt láthatjuk, hogy a globális kereskedelem növekedése már a pénzügyi válság után lelassult, majd az első Trump-kormány idején, az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi feszültségek kiéleződésével tovább gyengült. A Covid–19 járvány pedig újabb komoly törést hozott:
2020-ban a világkereskedelem a globális GDP arányában a 2003 óta mért legalacsonyabb szintre esett vissza.
Bár a járvány rávilágított a globális ellátási láncok sérülékenységére, a kereskedelem viszonylag gyorsan talpra állt. A Világbank adatai szerint a világkereskedelem a GDP arányában 2022-ben 62,8 százalékon tetőzött, majd 2024-re 56,8 százalékra csökkent. Azóta azonban az újraéledő amerikai kereskedelmi konfliktusok, a fokozódó geopolitikai feszültségek és a fegyveres konfliktusok, többek között a Közel-Keleten, ismét megzavarták a globális kereskedelmi folyamatokat. És a Hormuzi-szoros jelenlegi problémája még az eddigieknél is sokkal nagyobb gondot okozhat a világgazdaság egészének.
Az adatokból ráadásul az is kiolvasható, hogy a világgazdaság egyre inkább blokkosodik, miközben a nemzeti érdekeket hangsúlyozó politikai hangok erősödnek.
Mindez felveti annak lehetőségét, hogy a globalizáció akár már el is érhette a csúcspontját.
A jövőbeli kereskedelempolitikával és a konfliktusok eszkalációjával kapcsolatos bizonytalanság miatt egyre több vállalat gondolja újra az ellátási láncait, igyekezve csökkenteni azok sérülékenységét. Mivel ezeknek az átalakításoknak időigényes a megvalósítása, egyelőre nem világos, hogy a most látható széttagolódás mennyire lesz tartós hatással a globális kereskedelemre hosszabb távon.
Mi történik, ha már elértük a csúcsot?
Ha valóban elértük a globalizáció csúcsát, abból nem az következik, hogy a világkereskedelem hirtelen összeomlik. Sokkal inkább az, hogy a következő években más logika szerint szerveződik újra a világgazdaság. A Világbank adatai szerint a kereskedelem GDP-arányos mutatója 2022-ben 62,8 százalékon tetőzött, majd 2024-re 56,8 százalékra süllyedt, miközben a WTO 2026-ra már csak mérsékelt globális növekedést vár, és maga is kiemeli a geopolitikai kockázatokat, az energiaárakat és a konfliktusokat mint fékező tényezőket.
Első forgatókönyv - blokkosodó világ
Ebben a modellben nem szűnik meg a nemzetközi kereskedelem, de egyre inkább politikai és biztonsági szempontok szerint rendeződik át. A cégek nem feltétlenül a legolcsóbb, hanem a legbiztonságosabb beszállítót keresik, ezért erősödhet a friendshoring, a nearshoring és a regionális gyártás. Ennek nyertesei lehetnek azok az országok, amelyek stabil intézményi környezetet, kiszámítható szabályozást és jó logisztikai kapcsolatokat kínálnak. Vesztesei pedig azok, amelyek túlzottan egyetlen nagy piacra vagy egyetlen nyersanyagra épülnek. Az IMF 2025-ös elemzései szerint a kereskedelempolitikai aktivitás már 2019 körül szerkezeti fordulatot vett, vagyis nem pillanatnyi zajról, hanem mélyebb elmozdulásról lehet szó.
Második forgatókönyv - drágább világ
Ha a vállalatok párhuzamos beszállítói láncokat építenek ki, raktárkészletet növelnek, több ország között osztják szét a termelést, az növeli a működési költségeket. Ez röviden annyit jelent, hogy a korábbi hiperglobalizáció egyik nagy előnye, az olcsóság, részben eltűnik. A fogyasztók ezt magasabb árakban, lassabb dezinflációban, kisebb választékban és bizonyos termékeknél gyakoribb ellátási zavarokban érezhetik meg. Ez persze ne feltétlenül jelentene új inflációs sokkot, de azt igen, hogy a világgazdaság a hatékonyság helyett inkább az ellenállóság felé fordulna, márpedig ennek az átállásnak ára lenne. Egyébként a WTO és az IMF szerint is ez a szcenárió egy nagyon is veszélyes forgatókönyv manapság.
Harmadik forgatókönyv - technológiai kettéválás
Ha a nagyhatalmak közötti verseny tovább éleződik, akkor nemcsak árukból, hanem technológiából, adatból, csipekből, szoftverből és szabványokból is párhuzamos rendszerek alakulhatnak ki. Ez azért különösen fontos, mert a jövő növekedésének jelentős része már nem a hagyományos iparcikkekből, hanem a technológiai és szolgáltatási ökoszisztémákból ered inkább. Egy ilyen világban a termelékenység növekedése lassulhat, mert a tudás, a tőke és az innováció kevésbé áramlna szabadon. Egyébként az IMF több friss kutatása is arra jutott, hogy a geogazdasági fragmentáció a kereskedelem mellett a beruházási és technológiai kapcsolatokon keresztül is fékezheti a gazdasági növekedést.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Negyedik forgatókönyv - regionális győztesek
Ha a globalizáció csúcsa mögöttünk van, az nem mindenhol jelent egyformán rossz hírt. Közép- és Kelet-Európa, Délkelet-Ázsia, Mexikó vagy egyes öbölmenti országok profitálhatnak abból, hogy a cégek közelebb hozzák a gyártást a végpiacokhoz, illetve több lábon akarják tudni a termelést. Ebben a logikában nem a „világ gyára” modell lesz a nyerő, hanem a regionális csomópont modell. Azok az országok járhatnak jól, amelyek egyszerre tudnak ipart, energiát, infrastruktúrát és politikai stabilitást kínálni. Ugyanakkor ez sem automatikus nyereség: a tőke ugyanis manapság sokkal válogatósabban mozog, mint a 2000-es vagy 2010-es években.
Ötödik forgatókönyv - tartós bizonytalanság
Elemzések szerint a tartós bizonytalanság kora jelenleg a legreálisabb szcenárió, ami előttünk áll. Eszerint nem teljes deglobalizáció fog létrejönni, hanem egy hibrid rendszer, ahol bizonyos ágazatok továbbra is globálisak maradnak, mások viszont stratégiai kontroll alá kerülnek. A nyersanyagok, az energia, a gyógyszeripar, a védelmi ipar, a félvezetők és a kritikus technológiák területén erősebb állami beavatkozás jöhet, miközben a fogyasztási cikkek, az üzleti szolgáltatások és a digitális szolgáltatások egy része továbbra is nemzetközi maradna. Ez a modell persze kevésbé látványos, mint a „globalizáció vége” narratívák, de gazdaságilag valószínűbb. A WTO 2026-os friss kitekintése is inkább lassulást és sérülékeny egyensúlyt jelez, semmint teljes szétesést.
És hogy jönne ki mindebből Magyarország?
Ha a cikkünkben feltett kérdésre, nevezetesen, hogy a globalizáció elért-e a csúcsát, az a válasz, hogy igen, akkor annak Magyarországra nézve is nagyon kézzelfogható következményei lennének. Lévén, hogy jelenleg a hazai gazdaság erősen exportorientált és mélyen beágyazott a nemzetközi értékláncokba.
Az első hatás a növekedési pályán jelenne meg
Magyarország eddig sokat profitált abból, hogy a globális ipari termelés, különösen az autóipar és az elektronikai ipar nemzetközi láncokra épült. Ha ezek a láncok rövidülnek vagy átrendeződnek, az visszafoghatja a növekedést is.
A második hatás a beruházásoknál jelentkezne
A globalizáció „új verziója” viszont lehetőség is lehetne. Ha a cégek Európán belül keresnének biztonságosabb gyártási helyszíneket, ráadásul olyanokat, amik logisztikai szempontból előnyösek, akkor Magyarország (főleg földrajzi helyzete és meglévő ipari bázisa miatt) nyertese is lehet a cégek visszaszervezésének ("nearshoring").
A harmadik hatás az árakon és a mindennapi életben jönnne elő
Ha a globális ellátási láncok kevésbé hatékonyak, az hosszabb távon magasabb költségeket jelent. Ez a magyar fogyasztók számára azt jelentheti, hogy:
- bizonyos termékek drágábbak maradnak
- lassabban csökken az infláció
- időnként akadozhat az ellátás egyes termékkörökben.
A negyedik hatás: a gazdasági függőségek újragondolása
Magyarország eddig erősen épített néhány kulcsiparágra és piacra. Egy blokkosodó világban azonban felértékelődik a diverzifikáció, vagyis hogy ne egy-két iparág vagy partner határozza meg a gazdaság teljesítményét. Egy ilyen világban ez mindenképpen stratégiai kérdéssé válna itthon, és válaszokat is muszáj lenne találni rá.
Összegzés
Összességében Magyarország jelenleg kettős helyzetben van. Egyrészt sérülékenyebb lehet, mert nyitott gazdaság, másrészt viszont kifejezetten jól pozícionált lehet a regionális átrendeződésben. Ha a cégek közelebb hozzák a termelést Európához, az új beruházásokat és munkahelyeket hozhat. Utóbbi esetben földrajzilag igazán kedvező a fekvésünk.
A legfontosabb kérdés ugyanakkor az lesz, hogy a nagy gazdasági átrendeződésből mennyi csapódik le a lakosságnál. Ha a beruházások növekednek és a bérek követik a gazdasági teljesítményt, akkor a mostani átrendeződés akár felzárkózási lehetőség is lehet Magyarország számára. Ha viszont a magasabb költségek fognak dominálni, akkor inkább egy lassabb növekedésű, drágább gazdasági környezet alakulhat ki. Ami minden bizonnyal nem hagyna kellemes szájízt sokaknál.