Becsapták a devizahiteleseket? Megvan a forintosítási árfolyam

Ha valaki Rogán Antal június 30-ai tévényilatkozatára alapozta egész életét az elmúlt néhány hónapban (amelyben a Fidesz frakcióvezetője kedvezményes forintosítást ígért), az tényleg becsapva érezheti most magát, hiszen nincs szó semmiféle kedvezményes árfolyamról vagy végtörlesztésről: a frankhiteleket 256,5, az euróhiteleket pedig 309,0 forinton konvertálják forinthitelre. Csak reméljük, hogy a devizahitelesek többsége készült azért arra is, hogy a forintosítás piaci árfolyamon történik majd, ahogy a Portfolio október 22-én már megírta, és ahogy a Kúria június 16-ai jogegységi határozatából egyébként logikusan következett: főszabály szerint a devizahitelek árfolyamkockázatát az ügyfelek viselik.

Annyival bővült azért azóta a tudásunk, hogy ez a piaci árfolyam valójában egy pontosan meghatározott nap, illetve időszak hivatalos MNB-árfolyama lesz (euróhitelek esetében a pénteki MNB-árfolyam, frankhitelek esetében a június 16-ai Kúria-döntés óta eltelt időszak átlaga), ami persze nagyon közel van a mostani piaci árfolyamhoz. Mivel az MNB várhatóan már ma odaadja a bankoknak a devizaforrások lezárásához szükséges, 8 milliárd euró körüli devizát, a bankokat lényegében már az is hidegen hagyhatja, hol jár majd az árfolyam, amikor a tényleges forintosításra sor kerül, devizaárfolyam-kockázatot ugyanis, a jegybanknak hála, nem futnak.

De mi a helyzet a másik oldallal? Hogy is áll most a devizahitelesek egyenlege?

Bontsuk 3 részre a nehezen átlátható eseménysort:

• Februárban megtörténik majd a tisztességtelen feltételekkel (árfolyamrés, egyoldalú kamatemelések) való elszámolás, így egy átlagos devizahiteles tőketartozása az ötödével, törlesztőrészlete pedig a negyedével csökkenhet a jelenlegihez képest, persze jelentős szórás mellett. A devizahitelek kamatszintje akkora lesz, amekkora a szerződés megkötésekor volt. Az elszámolás minden élő lakossági devizahitelre vonatkozik majd, sőt azokra is, amelyeket az elmúlt 5 évben zártak le. Az elszámolás pontos képletét pénteken a jegybank nyilvánosságra is hozta a normál módon törlesztő hitelesekre vonatkozóan, a többieké a következő hetekben lesz nyilvános.

• Februárban valószínűleg nemcsak az elszámolás pontos eredményéről, hanem a fix, említett árfolyamon történő forintosítás lehetőségéről is tájékoztatni fogják a bankok az ügyfeleket. Kérdés, hogy fogják elmagyarázni a fix árfolyamot (nem is a bankok, inkább a kormány számára lehet ez kellemetlen), ha épp akkor erősebb lesz a forint a mostani szintnél, és kiderül, kedvezőbb árfolyamot is beállíthattak volna az ügyfelek számára. Mindenesetre ez a lépés a jelek szerint már csak a 93%-os többségben lévő jelzáloghiteleket (lakáshitelek és szabad felhasználásúak) érinti majd, az autóhiteleseket például nem. A forintosítás pontos menetéről szóló törvénytervezet hamarosan megjelenik, akkor lehetünk okosabbak a mikéntjével (hitelkiváltási verseny, kérésre automatikus átváltás vagy valami más) és időpontjával, időtartamával kapcsolatban is.

• Hogy mégis mi jön az elszámolás és a forintosítás után, azt most még jótékony homály fedi. E homálynak neve azért már van: "fair bankrendszerről szóló törvény", amely elsősorban arra lesz hivatott, hogy a hitelek kamatozásának részleteit meghatározza. Tisztességesen és átláthatóan, ami eddig a Kúria és a kormány szerint oly fájdalmas módon hiányzott a hitelszerződésekből. A fair banki törvényjavaslat már ezen a héten a parlament elé kerülhet, jelenleg egy fontosat lehet csak tudni belőle: legalább 3 éven keresztül fix kamatot számíthatnak csak fel a bankok. A lényeg nem is ez: hogy pontosan mekkora lesz a forintosított hitelek kezdeti kamatszintje, vagyis amely a törlesztőrészletet az "új korban" meghatározhatja, azt bizony még nem tudjuk.

Nem újdonság, hogy a fenti három eseményből az első (elszámolás) jelentősen csökkenteni fogja a devizahitelesek terheit, de a nagy többségét így is csak annyival, hogy a tartozás összege még mindig nem megy az eredetileg felvett hitelösszeg alá, vagyis ki fog derülni: mintha az elmúlt 6-8 év törlesztései hiábavalók lettek volna. Mint most vasárnap kiderült, ezen a helyzeten a forintosítás árfolyama sem javít tovább, hiszen a tőketartozás az elszámolással elért szinten marad majd. Ezzel a forintosítás olyasmire irányítja rá a devizahitelesek figyelmét (mégpedig a kezdetihez képest is nagyobb tartozásra), ami a forintosítás nélkül akár el is sikkadhatott volna. Ami pedig a törlesztőrészletet meghatározó másik tényezőt, a kamatot illeti: a másik ördög itt bújik meg a bankok és a devizahitelesek szempontjából is.

Mirő is van szó? Bár a bankok válláról most a forintosítás piaci árfolyamával látszólag lekerült a teher, valami még nagyon nem oldódott meg: a kormány és az MNB nyilvánvalóan el akarja kerülni a nagy csalódást, vagyis azt, hogy az elszámolásnak köszönhetően ugyan nagyot esik a törlesztőrészlet, a forintosítás révén azonban részben vissza is emelkedik. Hiszen magasabbak a jelenlegi forintkamatok, mint a sok évvel ezelőtti devizakamatok, amelyek az elszámolás alapján egyedüliként tekinthetők tisztességesnek, és a törlesztőrészlet csökkenését biztosítanák.

Számos jel arra utal, hogy a bankokon még egyszer itt fogják elverni a port, vagyis a forintosított devizahitelek kamatszintjét erőteljesen korlátozzák majd, rontva a bankok bizniszét. A forintosítással járó macerát csak igazán kedvező konstrukciók esetén lesz hajlandó vállalni az ügyfelek jó része. Jó kérdés, a bankok és a kormány megállapodása erre a szempontra kitért-e. Gyanítható, hogy nem. Ha pedig tényleg nem, akkor a súrlódási együttható még mindig nem nulla, a devizahiteles ügy nincs lezárva, a történet még messze nem kerek. Pedig most nem áll rosszul a kormány: a devizahiteles sztorit úgy sikerült levezényelnie egészen mostanáig, hogy ő maga látszólag semmi rosszat nem tett a bankokkal:

• A "tisztességtelenségek" megítélésének felelősségét ügyesen a Kúriára és a bíróságokra hárította, még ha nem is tökéletesen (lásd a visszamenőlegesség, az elévülés felülírása és a tőke-előtörlesztésként történő elszámolás elvének vitathatóságát).

• A vasárnap megismert forintosítási árfolyam (a Kúria álláspontjának megfelelően) olyan, mintha azt a bankok maguk találták volna ki (persze a forintosítás módjában majd még találhatnak kivetnivalókat bőven).

A vezető elemző szerint tartani lehet attól, hogy a végén rossz szájízzel áll fel a tárgyalóasztaltól a ma még látszólag nagy egyetértést mutató banki fél. És ha már rossz szájíz, végezetül álljon itt egy költői kérdés: hogy fogja teljesíteni a kormány "a devizahitelek Magyarországról való kivezetésére" tett ígéretét, ha kiderül, hogy a devizahitelesek mindössze mondjuk 40 százaléka igényli majd a forintosítást (hiszen nem lesz kötelező)? Emlékezzünk: az árfolyamgát révén is csak a devizahitelesek 40 százaléka akart megszabadulni az árfolyamkockázattól, és az elszámolástól önmagában nem nő meg az ügyfelek motiváltsága erre a fajta szabadulásra. (A cikk bevezetőjében említett 2011. decemberi időpont egyébként épp a bankok által üdvözölt árfolyamgátról szóló megállapodásra utal, amikor utoljára sikerült hasonló, devizahiteles egyezségre jutni - ebből a szempontból szinte történelmi a mostani megállapodás.)