Pénzcentrum • 2026. május 17. 18:24
A nemzetközi fejlesztési együttműködés radikális átalakulás előtt áll. A szűkülő állami források, a geopolitikai feszültségek és a rekordméretű humanitárius válságok miatt a hagyományos, donorra és kedvezményezettre épülő segélyezési modell egyre kevésbé működőképes - hangzott el az OECD párizsi konferenciáján. A globális rendszer túlélése azon múlik, hogy a szereplők képesek-e kevesebb pénzből, egyenrangúbb partnerségben, a helyi igényekhez igazodva és mérhetőbb hatással dolgozni - írta a Portfolio.
A nemzetközi fejlesztéspolitika olyan korszakhatárhoz ért, ahol a korábbi segélyalapú logika gyorsan veszít a jelentőségéből. A támogatási döntéseket ma már egyre inkább a donorországok saját költségvetési és geopolitikai érdekei alakítják. Ezt a folyamatot felerősítette az Egyesült Államok korábbi iránymutatása is, amely jelentősen visszavágta a fejlődő országoknak nyújtott támogatásokat. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a kieső állami forrásokat a magántőke nem fogja automatikusan pótolni. Számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai projekt ugyanis túlságosan kockázatos a nemzetközi befektetők számára. Sok esetben pedig egyszerűen nincsenek olyan előkészítettségi állapotban, hogy üzleti alapon finanszírozhatók, azaz bankképesek legyenek.
A hagyományos Észak-Dél viszonyrendszer emiatt már nem tükrözi a valós gazdasági erőviszonyokat. A globális Dél államai egyre nagyobb önállóságot, több partneri lehetőséget és erősebb beleszólást követelnek a saját fejlődésükbe. Eközben Kína és más feltörekvő államok teljesen más együttműködési alternatívákat kínálnak számukra. Len Ishmael, a Policy Centre for the New South kutatója rávilágított arra, hogy a feltörekvő világ egy része lehetőséget lát a korábbi, dominánsan nyugati érdekek köré épült rendszer átalakítására. Ezt az erőeltolódást jól mutatja a G7 országok globális gazdasági súlyának jelentős csökkenése az elmúlt évtizedekben. A fejlődő államok ma már egyre szélesebb kínálatból válogathatnak, így jobb feltételeket harcolhatnak ki maguknak.
A helyzetet tovább súlyosbítja a világban egyszerre jelen lévő többszörös válság, az úgynevezett polikrízis. Stine Håheim norvég fejlesztési államtitkár rámutatott: minden tizedik ember továbbra is mélyszegénységben él. Eközben az eladósodott országoknak alig marad költségvetési mozgásterük az egészségügy vagy az oktatás finanszírozására. A hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) drasztikusan csökkennek, pedig a demográfiai és munkaerőpiaci nyomás óriási. A következő évtizedben több mint egymilliárd fiatal lép be a munka világába, ami hatalmas munkahelyteremtési és beruházási igényt generál. Renato Godinho, a brazil G20-elnökséghez kötődő Globális Szövetség az Éhség és a Szegénység Ellen nevű kezdeményezés igazgatója szerint éppen ezért van továbbra is elengedhetetlen szükség a célzott állami forrásokra. A legkiszolgáltatottabb rétegeket ugyanis a piaci alapú magántőke sosem fogja elérni.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet az új, fragmentált világrendben fenntartani a fejlesztési együttműködés eredeti céljait. A felszólalók egyetértettek abban, hogy a jó szándék önmagában már kevés, a hatékonyság növelése elengedhetetlen. Mivel a támogatások társadalmi elfogadottsága a donorországokban is csökken, a programok belföldi és külföldi hasznát sokkal világosabban kell kommunikálni a választók felé - emelte ki Cindy Termorshuizen kanadai miniszterhelyettes.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
A jelenlegi rendszer sokszor túl bonyolult és donorvezérelt. Ahelyett, hogy a nemzeti intézményeket erősítené, párhuzamos struktúrákat hoz létre. Dima al-Hatíb, az ENSZ Dél-Dél Együttműködési Hivatalának igazgatója hangsúlyozta, hogy nincs egyetlen univerzális recept. Az együttműködéseket mindig a helyi szükségletekhez kell igazítani, a déli országokat pedig aktívan be kell vonni a döntéshozatalba és a tervezésbe is.
Ehhez a donorok részéről is szemléletváltásra van szükség. Ahogy Mariin Ratnik észt államtitkár példája is mutatta, a kisebb szereplők úgy tudnak a leghatékonyabban segíteni, ha nem akarnak mindent lefedni. Ehelyett fókuszáltan, a saját tapasztalataikra - például a digitalizációra vagy az oktatásra - építve kell célzott támogatást nyújtaniuk. A tartós eredményekhez azonban minden esetben helyi politikai akaratra, a bizalom visszaépítésére és valódi partnerségre van szükség. Olyan együttműködésekre, amelyekben az országok nemcsak kapnak, hanem egymástól tanulnak is.