G7 • 2026. június 6. 14:04
Bár az évek óta tartó csapadékhiány okozta kiszáradás megállítására több megoldási javaslat is született a Velencei-tó ügyében – mint például a Duna vizének átemelése, karsztvíz vagy tisztított szennyvíz felhasználása –, ezek mindegyike komoly anyagi, jogi és környezetvédelmi akadályokba ütközik - írja cikkében a G7.
A Velencei-tó tartós vízszintcsökkenése mára az egész térség jövőjét fenyegető válsággá alakult, a hiányzó 20 millió köbméteres vízmennyiség pótlása pedig halaszthatatlan feladattá vált. A tartós csapadékhiány miatt a tó vízmérlege hosszú ideje negatív, mivel a párolgás mértéke meghaladja a csapadékból érkező vízmennyiséget. Emiatt a vízszint drasztikusan, a minimálisan elvárt 140 centiméter alá esett, ami megközelítőleg 75 centiméteres hiányt jelent.
Az alacsony vízállás nemcsak a fürdőzőket, a sportolókat és a turizmusból élő helyi vállalkozásokat hozza nehéz helyzetbe, hanem az élővilágot is súlyosan károsítja. A nádasok állapota romlik, a szárazra kerülő meder cserjésedik, miközben a fészkelő madarak és az ívó halak élettere folyamatosan szűkül. Emellett a sekély víz gyorsabban felmelegszik, ami elősegíti az algásodást, és hozzájárulhat a halpusztuláshoz.
Bár a tó történetében korábban is előfordultak rendkívül alacsony vízállások – a korabeli krónikák szerint évszázadokkal ezelőtt teljesen ki is száradt –, az elmúlt évtizedben egyre gyakoribbá váltak a kritikus időszakok. Legutóbb 2016-ban tudtak vizet leereszteni a tóból, azóta szinte folyamatos a vízhiány. Hasonló válságra az 1990-es évek elején is volt már példa, ekkor a rákhegyi karsztvízbázis megcsapolásával és a víz átvezetésével sikerült növelni a vízszintet. Mára azonban ez a megoldás a megnövekedett lakossági ivóvízigények és a lecsökkent vízhozam miatt lényegesen nehezebben lenne kivitelezhető.
A jelenlegi helyzetben a mesterséges vízpótlás elkerülhetetlen, de a szakembereknek szigorú alapelveket kell követniük, így kizárólag fenntartható, megújuló vízkészleteket szabad felhasználniuk, és a beavatkozás nem veszélyeztetheti a térség ivóvízellátását sem.
Az elsődleges megoldást a saját vízgyűjtő területén lévő, felújításra szoruló Zámolyi- és Pátkai-víztározók hatékonyabb üzemeltetése jelenti. Ezek korszerűsítése, a kotrás, azaz a lerakódott iszap eltávolítása, valamint a vízminőséget rontó halászati és horgászati tevékenységek szigorú korlátozása elengedhetetlen ahhoz, hogy a csapadékosabb időszakokban összegyűlt vizet biztonságosan a tóba lehessen vezetni.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Ha a helyi vízvisszatartás nem bizonyul elegendőnek, külső forrásokat kell bevonni, ám ezek mindegyike komoly aggályokat vet fel. A környékbeli települések tisztított szennyvizének újrahasznosítása rendkívül alapos tisztítási technológiát és szigorú ellenőrzést követelne meg, ráadásul a várható lakossági ellenállással is számolni kellene. A mélyfúrású kutakból vagy a környékbeli távlati vízbázisokból származó karsztvíz felhasználása jogi akadályokba ütközik, mivel ezek a készletek elsősorban a lakossági ivóvízellátást szolgálják, és a térség vízkészleteire a Balatonnak is szüksége lehet.
Mennyiségi szempontból a legbiztosabb forrást a Duna jelentené, ahonnan parti szűrésű kutakkal vagy közvetlen felszíni vízkivétellel lehetne pótolni a hiányt. Ez a megoldás azonban egy teljesen új, több tíz kilométeres távvezeték-hálózat és átemelőtelepek kiépítését igényelné, ami hatalmas beruházási és üzemeltetési költségekkel járna. Ráadásul a folyó vizét előzetesen kezelni kellene, hogy elkerüljék az idegen, invazív fajok és a szennyező anyagok bekerülését a Velencei-tó érzékeny ökoszisztémájába.
Bár az emberi beavatkozás, mint a kotrások, a partfal-rekonstrukciók és a mesterséges vízszintszabályozás, már a múlt század hatvanas éveiben jelentősen átalakította a Velencei-tó természetes arculatát, a jelenlegi kritikus állapotot egyértelműen a csapadékhiány idézte elő. A tó megmentéséhez elengedhetetlen a vízpótlás, ám a legmegfelelőbb módszer kiválasztásához átfogó ökológiai és klimatikus vizsgálatokra, valamint maximális szakmai körültekintésre van szükség.