Szopkó Zsófia • 2025. július 10. 13:02
Az utóbbi években a közösségi médiát elárasztották azok a mémek, amelyek humorral ábrázolják a munkahelyi túlterheltséget, a kiégést és a kilátástalanságot és bár elsőre ezek a tartalmak csupán szórakoztatónak tűnnek, valójában egy súlyos társadalmi válság lenyomatai. A digitális poénok nem csupán kollektív feszültséglevezetők, hanem a kiégés intézményesülésének, elfogadásának és normalizálásának eszközei is lehetnek. A humor mögött gyakran egy közös, mély szorongás húzódik meg: az anyagi kiszolgáltatottság, a munkahelyi bizonytalanság és a mentális megroppanás határán egyensúlyozó hétköznapi élet.
Az utóbbi években vírusként szaporodtak azok a közösségi médiás tartalmak, mémek, TikTok-videók és karikatúrák, amelyek a munkahelyi frusztrációt, túlterheltséget és kiégést tematizálják. Egy gyors görgetés a Facebook- vagy Instagram-hírfolyamon, egy pár perces YouTube Shorts vagy Reels nézés elegendő, hogy szembetaláljuk magunkat az „I hate my job” („Utálom a munkám”), „POV: már csak 36 év van a nyugdíjig” vagy a „corporate cringe” típusú tartalmakkal. Ezek a mémek gyakran ironikus, önironikus hangvételben jelennek meg, sokszor kifejezetten humorosak – mégis súlyos mentális és társadalmi valóságot tükröznek.
Ezek a tartalmak nem véletlenül rezonálnak ilyen erősen: a legtöbb ember azonnal azonosulni tud velük. Az „I cry before Zoom calls” típusú posztok nem pusztán viccek – a kommentmezők sokkal inkább csoportos terápiává válnak, ahol ezrek vallják be, hogy ugyanezt érzik. A humorban oldódó fájdalom tehát nem pusztán szórakoztatás: társadalmi tünet. Egyfajta modern segélykiáltás.
Ez olyan, mintha egy repedező falú házat színes festékkel kennénk le – kívülről talán jobban néz ki, de attól még az alapvető gond nem oldódik meg. A könnyed, vicces tartalmak csak elterelik a figyelmet, de a probléma mélységén nem változtatnak
- ebben az irodalmakat megfogalmazó iparági szakértők is egyetértenek. A problémát az is súlyosbítja, hogy ezek a tartalmak, bár elsőre ártatlan viccnek tűnnek valójában hozzájárulnak egy veszélyes normarendszer kialakulásához.
A kiégés, a munkával való mély elégedetlenség és a folyamatos túlterheltség fokozatosan normalizálódik.
„Mindenki utálja a munkáját” – halljuk újra és újra. A mélyebb üzenet így az lesz: „ez így van rendjén”. Ezzel pedig, ahogy a szakirodalom is figyelmeztet, legitimáljuk a kiégés intézményét. A humor tehát nemcsak leplez, de eltakar: elrejti a probléma valódi súlyát, amiről pedig már számos tanulmány is egyértelműen beszél.
Kiégés az elmúlt évek hóbortja? Régen nem volt ilyen?
A munkahelyi kiégés (burnout) nem új jelenség, de a modern munkakultúra környezete súlyosbítja azt. A Journal of Occupational Health Psychology egyik kutatásában a szerzők kiemelik: a kiégés nem egyéni probléma, hanem a munkakörnyezet strukturális sajátosságaiból következik. A túlzott elvárások, a csökkenő erőforrások, a folyamatos elérhetőség és a pszichológiai biztonság hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozók mentális egészsége rohamosan romlik.
Az sem segít, hogy a burnout kezelésére gyakran felszínes megoldásokat ajánlanak. A nyári szabadság például sokak számára az egyetlen „menekülőút” – de valóban elég 10 nap tengerpart ahhoz, hogy regenerálódjunk? A válasz nem ennyire egyszerű.
Ahogy az is biztos, hogy a kiégés nem egy hét pihenéssel orvosolható probléma. A tartós kimerültség nem szűnik meg attól, hogy egyszerűen „kipihenjük magunkat”.
Miért gyártjuk ezeket a mémeket?
Tehát a mémek nem alkalmasak valódi feszültségoldásra. De akkor miért ennyire elterjedtek? A közös nevetés kétségtelenül egyfajta megküzdési stratégia, ahogy erre a Sociology of Health & Illness 2022-es egyik tanulmánya is rámutat. A kutatás szerint ezek a tartalmak olyan kollektív diskurzust hoznak létre, amely lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy „ellenségként” azonosítsák a munkakörnyezetet, és közösségi szinten dolgozzák fel a feszültséget. Ez azonban egyben konzerválja is a helyzetet: ahelyett, hogy változásra ösztönözne, megerősíti a tehetetlenséget és a cinizmust. Ahogyan a tanulmány fogalmaz:
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
a humor közös nyelve gyakran a passzív beletörődés eszközévé válik.
Főleg a COVID-19 alatt vizsgálták több tanulmányban is ezt a jelenséget. Például ilyen az „Analysis of the use of memes as an exponent of collective coping during COVID‑19 in Puerto Rico” című tanulmány, ami azt vizsgálja, hogyan váltak a közösségi médiában terjedő mémek a kollektív megküzdés egyik eszközévé a COVID‑19 járvány idején Puerto Ricóban. A szerzők azt állítják, hogy ezek a digitális tartalmak nem pusztán humorforrásként működtek, hanem pszichoszociális funkciójuk is volt: segítettek enyhíteni a szorongást, erősítették a közösségi összetartozás érzését, valamint lehetőséget adtak a frusztráció és a társadalmi kritikák szimbolikus kifejezésére. A mémek így egyszerre szolgáltak társadalmi kommentárként és érzelmi ventilációként, miközben rávilágítottak az emberek közös tapasztalataira és nehézségeire a krízishelyzetben.
Azóta pedig több társadalmi probléma esetén megfigyelték ezt a jelenséget, többek között az áltakunk most megfogalmazott munkahlyi kiégésben, de példa lehet az alkoholizmus is, amelyről szintén írtunk egy cikket hasonló aspektusból.
A kiégésről szóló mémek jelensége és azok normalizáló hatása különösen aggasztó társadalmi-gazdasági környezetben válik igazán súlyossá. Az elmúlt években a médiából szinte naponta érkeznek hírek leépítésekről, cégek összeomlásáról, miközben a fizetések sok esetben nem követik az infláció mértékét, a megélhetés költségei pedig egyre nőnek. A munkavállalók így kettős nyomás alá kerülnek: egyrészt mentálisan és fizikailag is túlterheltek a munkahelyükön, másrészt rettegnek attól, hogy elveszítik azt a pozíciót is, amely bármiféle anyagi stabilitást ad.
Magyarországon különösen jellemző, hogy sokan csak különféle állami támogatások (mint a CSOK, Babaváró vagy az új Otthon Start program) és hitelek segítségével jutottak saját ingatlanhoz, ezek törlesztése pedig csak rendszeres jövedelem mellett lehetséges. Ebben a helyzetben sokaknak
egyszerűbb mentálisan visszavonulni a mémek nyújtotta közös élménybe,
ahol a kiégés „általános sorsként” jelenik meg, amit nem megváltoztatni kell, csak megtanulni elfogadni, lehetőleg humorral. A nevetés kollektív mechanizmusa segíthet elviselni a kilátástalanságot, de ezzel párhuzamosan erősítheti azt az önfeladó attitűdöt is, amely szerint ez az életforma normális és elég, ha mindannyian együtt szenvedünk benne, miközben „boldogan élünk”, vagy legalábbis megpróbáljuk úgy érezni.
A kiégés tehát nem magánügy. Nem egyéni gyengeség, amit ki lehet nevetni, hanem kollektív következménye egy működésképtelen munkakultúrának. A mémek csak tünetek. És bár képesek lehetnek pár percre enyhíteni a feszültséget, hosszú távon csak akkor lesz változás, ha eljutunk a nevetéstől az önismeretig – és végső soron a cselekvésig.