Biró Attila • 2026. április 18. 16:04
Egy magyar munkavállaló óránként átlagosan 54 dollárnyi gazdasági értéket termel, ami jócskán elmarad még a 71 dolláros OECD-átlagtól is. A friss adatok szerint ezzel Magyarország a lista alsó harmadába csúszott, miközben több régiós ország már érdemben előttünk jár. A lista éllovasaitól viszont fényévekre vagyunk, ami leginkább annak köszönhető, hogy Magyarországon jelentős túlsúlyban vannak az alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységek, miközben a magas hozzáadott értékű ágazatok alulreprezentáltak.
Bár sokan nem gondolnak bele, de egyáltalán nem minden ledolgozott óra ér ugyanannyit az egyes gazdaságok összevetésében. Az OECD friss adatai szerint ugyanis hatalmas különbségek vannak abban, hogy egy-egy országban mennyi értéket termel egy dolgozó egyetlen óra alatt.
Ez az adat ráadásul az egyik legfontosabb termelékenységi mutató, amely megmutatja, mennyi gazdasági érték keletkezik egyetlen munkaóra alatt a vizsgált országban. A legfrissebb, vásárlóerő-paritáson számolt adatok pedig nagyon brutális képet festenek a különböző országok vizsgálatakor.
Nagyon nem mindegy, ki, hol dolgozik
A friss lista élén Írország áll, ahol egy munkaóra átlagosan 151 dollárnyi értéket termel. Ez több mint 50 százalékkal magasabb, mint a legtöbb fejlett gazdaságban mért szint. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az adatok nem minden esetben tükrözik pontosan a valós gazdasági teljesítményt. Egyes országokban (különösen Írországban és Luxemburgban) a mutatót jelentősen torzítja a multinacionális vállalatok jelenléte.
Ezek a cégek ugyanis gyakorta könyvelnek el nyereséget olyan országokban, ahol ténylegesen nem történik "valós" termelés. Ez pedig mesterségesen felhúzza a GDP-t. Írország esetében például a termelékenység 31 százalékkal alacsonyabb lenne, ha a bruttó nemzeti jövedelmet nézzük a GDP helyett.
A lista élmezőnyében egyébként több olyan ország is szerepel, ahol egy-egy erős gazdasági ágazat húzza fel a számokat. Norvégia esetében az energiaszektor, Luxemburgnál a pénzügyi szolgáltatások játszanak kulcsszerepet.
Ökölszabály, hogy azok az országok teljesítenek jobban, ahol nagyobb a tőkeintenzív vagy magas hozzáadott értékű ágazatok súlya. Ide tartozik például a technológia, a gyógyszeripar vagy a pénzügyi szektor.
Kik maradnak le?
Az élenjárókkal szemben szemben azok az országok, ahol a gazdaság nagyobb része alacsonyabb hozzáadott értékű ágazatokra épül, például turizmusra, mezőgazdaságra vagy egyszerűbb szolgáltatásokra, jellemzően alacsonyabb termelékenységi szinteket mutatnak.
Ez jól látszik a rangsor alsó felében is, ahol több közép- és kelet-európai, illetve latin-amerikai ország található.
Bőven lenne hová fejlődni Magyarországon
Ahogy a listán látjuk, Magyarország a lista alsó harmadában szerepel: egy ledolgozott munkaóra átlagosan 54 dollárnyi értéket termel, ami nemcsak az OECD 71 dolláros átlagától marad el csúnyán, hanem a régiós versenytársak egy részétől is. Lengyelország ugyan gyakorlatilag azonos szinten áll, Csehország viszont már 60 dolláron, Szlovénia pedig 66 dolláron, vagyis jól látszik, hogy a közvetlen térségünkben is bőven vannak előttünk. Igaz, az OECD-átlagot ezek a versenytársak sem érik el.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
Maga a különbség azonban nem a „több munka” vagy „kevesebb munka” kérdése, hanem szerkezeti problémákat jelez. A magyar gazdaságban ugyanis még mindig jelentős súlya van az alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységeknek, miközben a magas termelékenységű, tőke- és tudásintenzív ágazatok aránya kisebb, mint az élenjárók nyugat/észak-európai országokban.
Ez pedig konkrétan csökkeni az egy órára jutó termelékenységünket.
A számokból az is látszik, hogy immáron nem lehet a klasszikus kelet-nyugat szembenállásról beszélni. Észtország például 53 dolláron áll, vagyis közel azonos Magyarországhoz, de Szlovénia és Csehország már érdemben elszaladt tőlünk. Ez arra utal, hogy a gazdasági szerkezet, az ipari összetétel és a termelékenységbe fektetett tőke fontosabb tényezővé váli, mint a puszta földrajzi helyzet.
A 54 dolláros érték azt is jelenti, hogy egy magyar munkavállaló egy óra alatt nagyjából harmadával kevesebb gazdasági értéket állít elő, mint az OECD-átlag. Ez hosszabb távon a bérekben is visszaköszön:
hiszen tartós felzárkózás nélkül nehéz érdemi bérfelzárkózást elérni.
Összességében tehát az OECD-mutató elég tiszta képet fest hazánkról. Elsődleges a magyar gazdaság nem a munka mennyiségében, hanem a termelt érték szintjében van lemaradásban.
Ezen pedig alapvetően úgy lehet segíteni, hogy az ország gazdaságát mindinkább a magasabb hozzáadott értékű ágazatok felé kellene tolni, hogy a termelékenységi rátánk emelkedjen.