Behajtók és végrehajtók, mihez van joguk?

A mai nehéz gazdasági helyzetben egyre több késedelmes tartozás halmozódik fel és egyre gyakoribb, hogy ezek érvényesítésére a hitelezők (szolgáltatók) kénytelenek külső segítséget kérni. Ha mi is ilyen helyzetbe kerülünk, jó, ha tudjuk, mikor ki kopogtathat, milyen jogai vannak, és nem utolsó sorban nekünk milyen jogaink vannak vele szemben. A tartozások miatti eljárások sosem kellemesek, azonban rengeteget javíthatunk a helyzetünkön, ha tisztában vagyunk azok menetével, saját jogainkkal és kötelességeinkkel.

Sokan összerezzennek, ha meghallják a behajtó szót, szemük előtt megjelenik egy hatalmas termetű, félelmetes ember, aki semmilyen eszköztől sem riad vissza annak érdekében, hogy behajtsa rajtunk a néhányezer forintos tartozásunkat, amit egy közüzemi szolgáltatótól kapott meg "kezelésre".

A behajtással foglalkozó magáncégek kusza rendszere az 1990-es évek eleje óta létezik, de működését a mai napig nem szabályozzák. A hitelezők (szolgáltatók) a felgyülemlett tartozásokat elsősorban békés úton, peren kívül kívánják rendezni, késedelem esetén az adósukat levélben szólítják fel a kötelezettségük teljesítésére. A tartozások nyomon követése és az ügyfelekkel történő kommunikáció azonban időigényes folyamat, nem minden hitelező számára gazdaságos az ehhez szükséges adminisztráció fenntartása. Ekkor fordulnak behajtó, követeléskezelő szervezethez, amely ezt a tevékenységet helyettük a megbízás alapján elvégzi.

Természetesen az esetek egy részében ez eredményre vezet, azonban a behajtó cégek hatékonysága megkérdőjelezhető, amit azzal igyekeznek "ellensúlyozni", hogy alkalmasint a jogszabályokat átlépve az adós fizikai megfélemlítésével próbálnak eredményt felmutatni. Ezzel szemben eszközeik csupán a levelezés, telefonos- és sms-ben történő megkeresés, egyezkedés és sorozatos felszólítás lehetnek. A folyamat során tehát nem közhatalmi személyek végzik a behajtást, nincs kényszer a kezükben, így például nincs joguk bemenni a lakásokba, vagy zaklatni az adósokat otthonukban, vagy éppen a munkahelyükön. A behajtók tulajdonképpen kapcsolattartóként működnek a megbízó és az adós között, és csak ugyanolyan eszközökkel rendelkezhetnek, mint maga a cég, aminek tartozunk.

Ha a behajtó vagy a hitelező (szolgáltató) fizetésre felszólító tevékenysége nem vezet eredményre, az eljárás jogi útra terelhető. A bíróság határozatainak teljesítéséhez a bírósági végrehajtók munkája jelenti az egyetlen törvényes, jogilag teljes körűen szabályozott utat. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara a bíróság által meghozott ítéletek végrehajtásáért jogban kötötten felel, nem mérlegel és nem hoz döntéseket a tartozással kapcsolatban. A bírósági végrehajtási eljárás egy polgári nemperes, bírósági eljárás. Az eljárást foganatosító bírósági végrehajtó intézkedése azonos a bíróság intézkedésével és mindenkire kötelező. A bírósági végrehajtó közhatalmi személynek minősül - akit kötelező beengedni lakásunkba -, a végrehajtás során állami kényszert is alkalmaz, így például az adós ellenállása esetén rendőri intézkedést is kérhet.

Nemcsak a bírósági végrehajtó és behajtó személyében van különbség, de más a két folyamat menete is. A behajtás első lépéseként a szolgáltató folyamatosan értesíti (írásban, telefonon) az adóst, hogy tartozása van. Amennyiben az adós nem fizet, úgy a hitelező megbíz egy külső partnert, a behajtót, hogy foglalkozzon ügyfeleivel. Esetenként egy faktorcégnek adja el a követelésállományát, innentől a faktorcég lesz a követelés jogosultja, aki saját eszközeivel kísérli meg behajtani a követelést.

A végrehajtás menetéről Dr. Krejniker Miklós, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke nyilatkozott: "Ha eredménytelen a behajtás, a hitelezők jogi útra terelik a követelést. Ilyenkor a közjegyző fizetési meghagyást bocsát ki, ami ha jogerőre emelkedik, a végrehajtás szempontjából már ítélettel egyenlő és a végrehajtókhoz kerül az ügy. Ekkor kézbesítjük a végrehajtó okiratot, és ha az adós ekkor sem teljesít, a tartozást lefoglaljuk a bankszámlájáról, fizetéséből, legvégső esetben pedig a tartozás összegétől függően és a fokozatosság elvét figyelembe véve ingó, majd ingatlan vagyonát is lefoglaljuk." A megegyezésre a hitelezővel még a végrehajtási szakaszban is számos alkalommal van lehetőség, az adós együttműködési hajlandósága esetén többféle megoldás - például a részletfizetés vagy az ingatlan szabadpiaci/hagyományos értékesítése - létezik arra, hogy a vagyontárgyak lefoglalását, vagy legrosszabb esetben a kilakoltatást elkerüljük.

"A végrehajtók tevékenységét a végrehajtási törvény szabályozza, ami egyben azt is jelenti, hogy a végrehajtás során a végrehajtó bármely intézkedése ellen a bírósághoz fordulhatnak, és kifogással élhetnek a felek. Ez jogi garanciát biztosít számukra." - tette hozzá Dr. Krejniker Miklós.

A végrehajtók csak és kizárólag törvényes eszközökkel szerezhetnek érvényt követelésüknek, és az eljárást szigorú törvények szabályozzák, a behajtókat egyáltalán nem kötik előírások. A behajtói tevékenység jelenleg nincs engedélyhez kötve, a tevékenykedő cégek kötelezettségei és jogai nincsenek egységesítve, szükséges képzettség és szakmai háttér nincs előírva. A hitelezők (szolgáltatók) 1-3 hónapos tartozás kapcsán is kezdeményez(het)nek behajtást, aminek az első lépése a postai vagy telefonos megkeresés, de mostanában az is gyakran előfordult, hogy az adósok ajtaján olyan cégek munkatársai kopogtattak, akik alvállalkozóként vettek részt a behajtásban.

Mindkét eljárás költsége végső sorban az adóst terheli, azonban fontos tudni, hogy a behajtók díjazása nincs szabályozva, vagyis az ár kizárólag a megbízójukkal történt jutalékos megállapodás függvénye, a végrehajtók esetében azonban rendelet határozza meg a járandóságot.

A behajtásokat a hírekben összemossák a bírósági végrehajtók hivatalos eljárásával. Bár a behajtások a lakosság nagy részét érintik, addig jogi útra csak kevesebb ügy terelődik: becslések szerint jelenleg kb. 20 behajtási ügyre mindössze egyetlen végrehajtási ügy jut.