Lehúzza a rolót a lízingszakma?

Pénzcentrum2010. december 7. 11:10

A makrogazdasági mutatók javulása, a piac élénkülése, valamint a lízingügyletekre vonatkozó egyes szabályok módosítása ránthatja ki jelenlegi mély gödréből a lízingszektort - véli Dunavölgyi Mária, a Magyar Lízingszövetség frissen megválasztott elnöke. A szakember átgondolatlannak és károsnak tartja a bankadó lízingcégekre vonatkozó részét, és úgy látja, a kedvezőtlen kilátások ellenére vissza kell építeni a lízingtermékek presztízsét.



Portfolio.hu: Meglepetésként érhette a kevésbé bennfenteseket a Lízingszövetség elnökváltása. A piac óriási visszaesését elnézve adódik a kérdés: a régi vezetés kritikája a csere?

Dunavölgyi Mária: Nem. Mivel korábban alelnökként dolgoztam, nem hinném, hogy tevékenységemet az elnökké választással kritizálták volna. Komolyra fordítva a szót: a váltásra azért került sor, mert az előző elnök távozott a szektorból. Nincs szó tehát fundamentális váltásról, ilyenre pedig korábban volt már példa a Lízingszövetségnél. El kell mondanom, nagyon meghatott, hogy két tartózkodást leszámítva mindenki megszavazott. Pedig én voltam korábban az etikai bizottság vezetője, márpedig ha valahol van konfliktus egy szervezetben, akkor az etikai bizottság ilyen. A Lízingszövetség munkája néhány évvel ezelőtt új alapokra helyeződött, a szervezet azóta sok szempontból sikeresen működött, így ismét megnőtt az elnökségi tagság presztízse. Ennek köszönhetően sok jelölt fogadta el a jelölést, ami a szövetség munkáját dicséri, hisz egy jól működő szervezet sikeréből sokan akarják kivenni részüket. Éles is volt a verseny az elnökségi tagságért. Azokra is számítunk a szövetségi munkában, akik most nem kerültek be, hisz ezekben az időkben minden agyra és kézre nagy szükségünk van.

P.: Talán valamikor a kilencvenes években volt olyan alacsony a szektor finanszírozási volumene, mint az utóbbi negyedévekben. Mi lehet ilyenkor az érdekképviseleti szervezet új vezetőjének célja?

D.M.: A korábbi munkahelyeimen kiépült kapcsolatrendszeremet már alelnökként is mozgósítottam, és elnökként még inkább ezt fogom tenni. Nagy általánosságban a következőképpen szeretném megfogalmazni céljaimat. A lízingre néha azt szokták mondani a hitelnyújtók, hogy az ő terméküket kannibalizáló termék. Nagyon fontos megérteni, hogy ez nem így van. Minden egyes ügylet és ügyfél esetében meg lehet mondani, a hitel vagy a lízing az előnyösebb. Hogy ezt az adott ügylet alanya belátja-e és eszerint dönt-e, az ő dolga, ám hozzásegítjük ahhoz, hogy racionálisan dönthessen. A kockázati szempontból gyakran rendkívül nehezen felmérhető kkv-szektorban például a lízing típusú finanszírozás a finanszírozó kockázatát csökkenti, hisz bedőlés esetén is könnyen hozzáférhető a biztosíték. Ez nemcsak a pénzintézetekre igaz, hanem akkor is érvényesíthető szempont, amikor az állam segíteni próbál a kkv-szektoron. Minden szereplő számára nagyobb biztonságot jelentene, ha ezeket lízingkonstrukcióban is meg lehetne valósítani az EU-s finanszírozás keretében. Nagyon fontos missziónk, hogy ezt megértessük. Másrészt a korábbinál intenzívebben szeretnénk megszólítani a lakosságot, a kkv-kat. A lízingcégek nincsenek jó helyzetben, nincs sok pénzük marketingre, ezért közös fellépésre van szükség. Megpróbálunk forrásokat bevonni a tagcégektől ahhoz, hogy közösen, egy brand- vagy imidzsépítő kampány keretében mutassuk be a lízing előnyeit. A szövetségnek persze nem kell az öreg nénit átkísérnie az úton, ha nem akar átmenni, balgaság lenne azonban, ha nem találnánk meg azokat a területeket, ahol a közös érdekek érvényesíthetők.


P.: A bankadó és a piaci körülmények miatt közleményük szerint több lízingcég is a felszámolás sorsára juthat. Melyek ezek, és lesz-e a portfóliójukra érdeklődő?

D.M.: Pontosan nem lehet tudni, vélelmezhetően talán először a magyar magántulajdonban lévő kis cégekkel történhet meg ez. Lépten-nyomon hallani, hogy az állam igyekszik támogatni a magyar magánkezdeményezéseket. De ebben a szektorban egy jó nagy "adó-kalapáccsal" fejbevágja őket, és ennek ez az eredménye. Sajnos nem tudom, kit fog érdekelni az esetlegesen kivonulócégek portfóliója, hisz ez nem az őrületes felvásárlások kora.

P.: Ráadásul egyre több ügyfél dől be, autók és más eszközök tömkelegét kell visszavenniük a lízingcégeknek.

D.M.: A lízinggel kapcsolatos félelmek közül az első helyen mindig az áll, hogy nem az ügyfél a tulajdonos, és ha nem fizet, akkor azonnal elveszti a lízingtárgyat. Aki tud fizetni, annak nyilván az a legjobb tanács, hogy fizessen. Azoknál az ügyleteknél, ahol látjuk, hogy csak átmeneti a nehézség, léteznek megtartó programok. Azt lenne jó megértetni az emberekkel, hogy valóban, ha nem fizetnek, elvesztik a lízingelt eszközt, de aki hitelből finanszírozott és nem fizet, az is elveszíti a finanszírozott eszközt, vagy ingatlant. A lízingcégek nem arra várnak, mikor lehet végre visszavenni az eszközt, nekik is az a céljuk, hogy az átmenetileg pénzzavarba került ügyfelekkel valahogy megállapodjanak. Akinek pedig reménytelen a helyzete, nem tisztességes halmoztatni az adósságát.

P.: Mi lehet a bankadó következménye a teljes szektorban?

D.M.: 2009-ben 25 milliárd forint vesztesége keletkezett a szektornak. Nem nehéz megjósolni, hogy ennél idén sem lesz jobb az eredményünk, hisz a veszteséget 7,5 milliárd forinttal növeli a bankadó. A szektor saját tőkéje sem nagy, ezért nehezen indokolható, hogy kivetették a lízingcégekre is a bankadót. Örömmel látom viszont, hogy a kis biztosítók esetében figyelembe vette a szabályozás a magas költséghányadot, és enyhített az adóterhelésükön. Miért nem gyakorolnak velünk szemben is hasonló méltányosságot?

P.: El tudják-e látni a szükséges tőkével a szintén különadóval sújtott anyabankjaik a lízingcégeket?

Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!

A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)

D.M.: Ez nagyon érdekes kérdés, hisz számos lízingcégnél azért nincs nagy saját tőke, mert a 3-4 évvel ezelőtt keletkezet profit nagy részét már vagy felélte a cég a veszteségek fedezésére, vagy még régebben osztalékban kivette az anyacég. Én azonban született optimista vagyok, ezért szeretném azt hinni, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. A jelenlegi gazdaságpolitika ígérete, hogy lehet, hogy külön-külön fáj, de a gazdaság egészének mégis csak jó lesz. Ha a például a kormány tényleg képes lesz arra, hogy a bankadón keresztül beszedett összegeket adósságcsökkentésre fordítja, és jelentősen javítja majd az ország általános megítélését, mindenki számára olcsóbb lesz a külső forrás bevonása, a továbbhitelezés költségei alacsonyabbak lesznek, ami növekedési tényező lehet. Ennek feltétele, hogy a kormány valóban adócsökkentésre fordítsa a beszedett adót és hogy ne szokjon rá a különadóra, mint a morfiumra. A szükséges strukturális változások olyan növekedési forrásokat szabadíthatnának fel, ami végül is mindenki számára jót jelenthet. A jövő évi költségvetésben azonban nem nagyon lehet látni, hol változna a szerkezet annyira, hogy csökkenjen az adóterhelés.

P.: A bankok kockázatkerülőkké váltak, nő a kevésbé tőkeigényes, magasabb díjtartalmú szolgáltatások szerepe. Ilyen körülmények között miért nem kap erőre a lízing?

D.M.: Ennek egyik oka, hogy a piacnak újra meg kell tanulnia a lízinget. Sok autólízing cég ma már csak a nevében végez ilyen tevékenységet, mert alapvetően hitelt nyújt és nem lízinget. Nem véletlen, hogy a szövetség nevében nemcsak a lízing, hanem a "finanszírozó társaságok" megnevezés is megjelent. A lízing egyszerűen kikopott a köztudatból. Ezért volt nagyon fontos lépés, amikor a szabályozó 5 százalékkal alacsonyabb önerőt tett lehetővé a hitelhez képest, kifejezve az alacsonyabb hitelezési kockázatot, ennek köszönhetően ugyanis az autófinanszírozásban jelentősen megemelkedhet a lízing aránya. Vissza kell hozni a köztudatba ezt a terméket, vissza kell építeni a piacot. Aki már csinált ilyet, tudja, hogy ez időbe telik.

P.: A változást az ügynökök érezhetik meg legelőször. Hogy látja az új ügynöki szabályozás első tapasztalatait?

D.M.: Lassan alakul. Legpozitívabb eleme az oktatás, mely remélhetőleg a piac minőségének javulása irányába hat. A Lízingszövetségénél végtelenül diszkriminatívnak, sérelmesnek éreztük, hogy az első vizsgakérdéssorokban a lízingről csak alaptalanul negatív, imázsrontó kérdések szerepeltek: miért rosszabb a hitelnél, mik a hátrányai stb. Most már talán nagyjából rendben vannak a kérdések, és az is kedvező, a szabályozó végre elkezdett beszélgetni a piacokkal. Az autólízing cégek korábban azt mondták, hogy vagy feladják a piacukat, vagy megszegik a törvényt. Ennél már jobb a helyzet.

P.: Az előző elnök alatt négypontos javaslatcsomaggal keresték meg a nemzetgazdasági minisztert. Lett ennek bármilyen foganatja?

D.M.: Arra kaptunk ígéretet, hogy majd konzultálhatunk ez ügyben a kormánnyal. Fontos feladatomnak tartom, hogy munkánkat ezzel az akciótervvel is folytassuk.

2010.08.13 12:05
Fontos levelet kapott Matolcsy a Lízingszövetségtől

Címkék:
strukturális alapok,