Pais-Horváth Szilvia • 2026. november 7. 11:29
Ma már inkább ínyenc csemegeként gondolunk az aszalt gyümölcsökre, holott a hagyományos magyar konyhában fontos téli élelmiszernek számítottak. Az aszalék – ahogy egyes vidékeken nevezték, bagolytüdő vagy susinka – nemcsak csemege volt, hanem természetes édesítőszerként is használták, különösen abban az időben, amikor az olcsó répacukor még nem volt minden háztartás számára könnyen elérhető. Az aszalás ráadásul a gyümölcsök tartósításának egyik régi, egyszerű módja volt: így a nyáron és ősszel leszüretelt termésből a hideg hónapokra is maradt a kamrában.
Még a nagyszüleim is aszaltak Zalában, úgy 40-50 évvel ezelőtt. Ősszel heteken át dolgoztak a kertben: fatüzeléssel, nagy rácsokon szárították a szilvát, a körtét és az almát, a kész aszalványokat pedig vászonzacskókban, a padláson tárolták. Az aszalásról ma is sokat hallani, arról viszont már jóval kevesebbet, hogy mi mindenhez használták fel a szárított gyümölcsöket, hogyan kerültek a régi paraszti és polgári konyhák asztalára.
Vajon milyen hagyományos ételeket készíthetünk belőlük, ha sikerül jó minőségű aszalékhoz jutnunk? Gasztromesénkben most egy különleges göcseji aszalt szilvás leves nyomába eredünk, előveszünk egy régi, húsos-szilvás fogást is, és egy gazdag, aszalt gyümölcsökkel készülő bánáti gyümölcskenyeret is megsütünk.
Hogyan aszaltak régen, és miért érdemes újra felfedezni?
Nem kérdés, az aszalás az emberiség legrégebbi tartósítási módszerei közé tartozik. Jóval a hűtőszekrények és a fagyasztóládák megjelenése előtt is tudták, hogyan őrizzék meg a nyári termést a téli hónapokra. A 20. században aztán fokozatosan visszaszorult az otthoni aszalás. A bolti cukor egyre könnyebben elérhetővé vált, a befőzés és más tartósítási módszerek is elterjedtek, az aszalványokat pedig egyre többen inkább a piacon vagy a boltban szerezték be.
Érdekes, hogy a cukor elterjedése előtt a gyümölcsök befőzése sem volt olyan általános, mint manapság. A paraszti háztartásokban sokáig elsősorban szilvából főztek lekvárt: az üstben, hosszú órákon át rotyogó gyümölcs cukor hozzáadása nélkül is sűrű, jól eltartható lekvárrá főtt. Más gyümölcsök – például az alma vagy a körte – cukros befőzéséhez viszont már drága alapanyagra lett volna szükség. Ezeket inkább megaszalták, vagy más módon hasznosították, például pálinkát főztek belőlük. Így a téli gyümölcskészlet biztosításában sokáig az aszalásnak jutott az egyik legfontosabb szerep.
Zalában is szinte minden háznál volt régen egy fatüzelésű aszaló
Évtizedekkel ezelőtt Göcsejben, amint nyár végén beérett a hosszúszemű szilva, szinte minden falusi portán megkezdődött az aszalás. A munka akár egy hónapig is eltartott, a családok pedig gyakran egymásnak is besegítettek. Még október elején is fűtötték az aszalókat, forgatták a cserényeket, vagyis azokat a rácsokat, amelyekre a gyümölcsöt terítették.
Erről Kiss Kati mesélt, aki Zalaegerszegtől mintegy 15 kilométerre, Csonkahegyháton él, és családjával biogazdaságot épít. A Pénzcentrum pár hete az ő portáján is forgatott: a videóban az aszalás folyamatát is megnézhetjük.
Katiéknál ma is nagy kedvenc a töltött aszalt szilva, amelybe mandula vagy dió kerül, de a család egy közel nyolcvanéves, fatüzelésű aszalót is használ. Az innen kikerülő, sötét színű, füstös-karamelles illatú szilva íze egészen különleges – ezt mi is tanúsíthatjuk. A cserényekre nemcsak szilva kerül: meggyet, körtét, jó termésű években pedig még paradicsomot is aszalnak. A gondosan elkészített gyümölcs hónapokig eláll, és egészen más ízélményt ad, mint a boltokban kapható nagyüzemi aszalványok.
Nem csak süteménybe került az aszalt szilva
A régi magyar konyhában az aszalt gyümölcsöknek jóval több szerepük volt, mint hogy édességként fogyasszák őket. A szilvát, almát és körtét levesekbe, babos ételekbe és húsok mellé is tették. Északnyugat-Dunántúlon például aszalt szilvával vagy körtével főzték össze a szárazbabot, amelyet aztán tejjel vagy tejföllel habartak be. A Székelyföldön füstölt húsból, szárazbabból és aszalt szilvából készült tejfölös leves is ismert volt.
Ünnepi alkalmakkor az aszalt szilvából tejfölös mártást főztek, és pecsenye mellé kínálták, a megfőzött aszalékot pedig a gyümölcstermő vidékeken téli estéken kenyérrel fogyasztották. Az aszalt gyümölcs tehát nem csupán a sütemények édes hozzávalója volt: a böjtös és a húsos fogásokban egyaránt helyet kapott.
Mire használjuk ma az aszalt gyümölcsöket a konyhában?
Az aszalt gyümölcsöknek a mai konyhában is bőven van helyük, ráadásul nemcsak süteményekben és édességekben érdemes gondolkodni. A közel-keleti és észak-afrikai konyha például régóta használja őket húsos ételekhez: egy marokkói csirkeraguban vagy tagine-ban az aszalt sárgabarack, a datolya és a szilva a fűszerekkel, a hagymával és a hússal együtt fő, így egyszerre ad édességet és mélységet az ételnek.
Salátákban is érdemes kísérletezni velük: az apróra vágott aszalt sárgabarack, a mazsola vagy a füge jól passzol a kuszkuszhoz, a pirított dióhoz, a pisztáciához és a friss zöldfűszerekhez. Egy egyszerű sajttálat is feldobhatunk aszalt szilvával, kecskesajttal vagy kéksajttal, dióval és egy kevés mézzel. Mártásokhoz, szószokhoz is kiváló alapanyagok, de akár egy ragacsos, füstös barbecue-szószt is készíthetünk aszalt fügéből.
Az aszalt gyümölcsök a húsokhoz is jól illenek: csirkéhez, pulykához, sertéshúshoz, vadakhoz egyaránt használhatjuk őket. A lényeg, hogy ne vigyük túlzásba a mennyiséget. Inkább fűszerként tekintsünk rájuk: koncentrált édességük remekül ellenpontozza a sós, savanyú, csípős és füstös ízeket, de nem szabad, hogy elnyomják a hús vagy a desszert többi ízét.
Felhasználás előtt érdemes lehet beáztatni az aszalványokat. Felnőtteknek készülő ételekhez vörösbor, muskotály vagy likőr is szóba jöhet, gyerekeknek szánt fogásokhoz pedig narancslé vagy mézes folyadék. A fahéj, a csillagánizs, a szegfűszeg, a citrom- és narancshéj, a gyömbér és a szerecsendió különösen jól passzol hozzájuk.
Göcseji aszalt szilvás leves
A Magyar Konyha Göcsejről szóló riportjában Vincze Edit arról beszél, hogy a göcsejiek az aszalt szilvát csemegeként és levesbe főzve is fogyasztották. A tollfosztókban például pogácsa és perec mellé kínálták, és egész télen ették. A recept Ábrahám Gézáné Vasi, zalai parasztételek című gyűjteményére hivatkozva is felbukkan. Egy göcseji ízeket bemutató összeállítás szerint régen karácsony előtti napon is gyakran került az asztalra.
Hozzávalók:
- 2–3 marék aszalt szilva
- 1 liter víz
- egy kis darab fahéj
- 3 púpozott evőkanál cukor
- 1 dl bor
- diónyi vaj
- 1 pohár tejföl
- 3 evőkanál liszt
- kevés só
Az aszalt szilvát langyos vízben többször megmossuk, majd egy liter hideg vízben feltesszük főni. Hozzáadjuk a bort, a cukrot, a fahéjat és egy kevés sót, majd puhára főzzük. A tejfölt simára keverjük a liszttel, kevés hideg vízzel felhígítjuk, majd a leveshez szűrjük. Kissé tovább forraljuk, közben hozzáadjuk a vajat is. Megkóstoljuk, és ha szükséges, még cukorral vagy borral igazítunk az ízén.
JÓL JÖNNE 9 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 9 000 000 forintot igényelnél 8 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót havi 134 246 forintos törlesztővel a CIB Bank és az UniCredit Bank nyújtja (THM 9,94%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank (THM 10,5%-ot) és az Erste Bank (THM 10.67%-ot) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Aszalt szilvás böjtös bableves – elsőre furcsa, de nagyon finom!
Ez a különleges étel annak idején szegényes levesnek számított: télen akkor főzték, amikor a füstölt hús már elfogyott a padlásról, vagy böjtös időszakban. Nyáron, szilva nélkül is készítették, ilyenkor savanykásabbra főzték, hogy a nagy melegben hidegen is lehessen enni.
Hozzávalók:
- 25 dkg tarkabab
- 2–3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
- 1 szál sárgarépa, karikázva
- 1 kis darab zeller
- 1 szál zellerzöld
- zsír vagy olaj, liszt, tej a rántáshoz
- egy marék aszalt szilva
- kevés ecet
- só, bors
A babot előző este beáztatjuk. Ha erre nincs időnk, friss vízben felforraljuk, 20 percig főzzük, majd leszűrjük. Újra felöntjük friss vízzel, és félig puhára főzzük. Hozzáadjuk a fokhagymát, a sárgarépát, a zellert és a zellerzöldet, sózzuk, borsozzuk, majd teljesen puhára főzzük.
Zsírból vagy olajból és lisztből rántást készítünk, tejjel felengedjük, és besűrítjük vele a levest. Ha túl sok levet főtt el, tejjel pótoljuk. Újra felforraljuk, majd hozzáadjuk a kimagozott aszalt szilvát. Rövid ideig főzzük, végül kevés ecettel savanykássá tesszük
Szilva-lével – füstölt sertésoldalas aszalt szilvával
Zilahy Ágnes 1892-ben megjelent Valódi magyar szakácskönyvében egy egészen szokatlan aszalt szilvás fogást is találunk: a Szilva-lével című ételben az aszalt szilvát füstölt sertésoldalassal főzték össze.
A korabeli recept hozzávalói:
- 2 liter jól megmosott aszalt szilva
- 2 liter víz
- 50 dkg füstölt sertésoldalas
- egy tojásnyi zsír
- egy fakanál liszt
- 1 evőkanál cukor (ha a szilva nem elég édes)
- 1 kávéskanál tört bors
Az aszalt szilvát alaposan megmossuk, majd egy nagyobb fazékba tesszük, felöntjük két liter vízzel, és hozzáadjuk a darabokra vágott füstölt sertésoldalast. Lassú tűzön addig főzzük, amíg a hús és a gyümölcs is megpuhul. Közben a zsírból és a lisztből világos rántást készítünk. Lehúzzuk a tűzről, egy pohár hideg vízzel simára keverjük, majd a forró szilvás-húsos léhez öntjük. Ha szükséges, kevés cukorral édesítjük, hozzáadjuk a tört borsot, és további öt percig főzzük. Mély tálban, a hússal együtt tálaljuk.
Bánáti gyümölcskenyér – régi karácsonyi sütemény aszalt gyümölcsökből
Ha már az aszalt gyümölcsöknél tartunk, érdemes elővenni egy különleges, régi receptet is. Szintén Zilahy Ágnes 1892-ben megjelent Valódi magyar szakácskönyvében szerepel a bánáti gyümölcskenyér, amelyet a szerző szerint a Temesvár környéki német családok karácsony estéjén szinte elmaradhatatlan finomságként készítettek. Nem a hagyományos, könnyű kalácsról van szó: a sütemény igazi értékét a rengeteg gyümölcs adja. Mazsola, datolya, kimagozott aszalt szilva, füge, mandula, dió, birsalmasajt és kandírozott gyümölcsök kerülnek bele, fahéjjal, szegfűszeggel és rummal ízesítve. A kelt tészta itt inkább csak összefogja a gazdag gyümölcsös tölteléket, amelyből sütés után széles szeleteket vágnak.
Hozzávalók
A gyümölcsös részhez:
- 15 dkg mazsola
- 10 dkg datolya
- 15 dkg aszalt szilva
- 10 dkg aszalt füge
- 10 dkg mandula
- 10 dkg dió
- 10 dkg birsalmasajt
- 10 dkg vegyes kandírozott gyümölcs (lehet aszalt szilva, aszalt körte vagy aszalt meggy)
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
- 3–4 evőkanál rum
A kelt tésztához:
- 25 dkg finomliszt
- 1,5 dkg friss élesztő
- 1 dl langyos tej
- 3 dkg cukor
- 4 dkg vaj
- 1 tojás
- 1 csipet só
A mazsolát, a feldarabolt datolyát, az aszalt szilvát és a fügét kisebb darabokra vágjuk. A mandulát és a diót durvára aprítjuk, a birsalmasajtot és a kandírozott gyümölcsöt felkockázzuk. Az egészet egy nagy tálba tesszük, meglocsoljuk rummal, hozzáadjuk a fahéjat és a szegfűszeget, majd alaposan összekeverjük. A langyos tejben elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a tojást, az olvasztott vajat és a felfuttatott élesztőt. Rugalmas tésztát dagasztunk belőle, majd letakarva, meleg helyen 45–60 perc alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, közepére halmozzuk a gyümölcsös keveréket, majd úgy dolgozzuk össze, hogy a tészta mindenütt összefogja a tölteléket. Nem baj, ha a gyümölcsből jóval több van, mint a tésztából: éppen ez adja a sütemény jellegét. A masszát hosszúkás kenyérformára igazítjuk, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és további 20–25 percig pihentetjük. A tetejét kevés tejjel vagy felvert tojással megkenhetjük. 170 fokra előmelegített sütőben körülbelül 45–55 perc alatt készre sütjük. Ha a teteje túl gyorsan barnulna, lazán letakarjuk alufóliával. Sütés után hagyjuk teljesen kihűlni, csak ezután szeleteljük fel. Széles, vékony szeletekben kínáljuk.