Pais-Horváth Szilvia • 2026. június 16. 16:10
Az egykori Vasfüggöny nyomvonalán haladva ezúttal Dél-Zalába, a szlovén határ közelébe vezetett az utunk. Lovásziban a „magyar Texas” olajos múltját, a hidegháborús időkben épített bunkerét és különös történeteit kerestük. E közben azt is megnéztük, hogyan próbál talpon maradni és új lehetőségeket találni magának a település az olajbányászat leáldozása után. A kerékpárútról letérve nemcsak egykori olajkutakat és hidegháborús emlékeket találtunk, hanem a környék méltán legendás gasztrokocsmájába, a Kantinba is betértünk.
Egyszer mindenkinek érdemes lenne körbenézni Lovásziban és környékén, amelyet egykor „magyar Texasként” is emlegettek. Évtizedeken át a hazai olajipar egyik meghatározó központja volt ez a dimbes-dombos dél-zalai térség. Az épületekben és a tárgyi örökségben ma is jól látható egy szinte páratlan történeti rétegződés: mintha egyszerre lenne jelen az 1940-es évek Amerikája, a hidegháborús korszak, a jugoszláv határ közelségéből fakadó feszültség, a katonai védelemként kiépített kilométeres bunkerhálózat, a szocialista iparosítás világa, valamint a Vasfüggöny határvidékének különös emlékezete.
A Hetés szélén fekvő falusias környezetben különösen erősen hat a domboldalra épített lakótelep, a szocialista kultúra és közösség építésére szánt gigantikus kultúrház és az egykor ingyenesen működő strand, amely hosszú évtizedeken át meghatározta a település mindennapjait.
A kitermelés visszaszorulásával Lovászi fokozatosan elcsendesedett, azóta pedig új irányokat keres. Abban bíznak, hogy a turizmus, a helyi termelők és a határ menti kerékpáros forgalom is új lendületet adhat a térségnek. A bezárt strand mellett ma már a Kantin is a település egyik nevezetessége: egy gasztrokocsma Lovászi szívében, ahol nemcsak a retró berendezésben, hanem az étlapon is különleges elegyben jelenik meg a paraszti világ és az amerikai mintára kiépült bányászörökség emléke.
Olajmezők, kutak és egy új korszak kezdete
Ki gondolná, hogy Dél-Zalában a föld mélyében ma is stratégiai jelentőségű olajmezők bújnak meg, amelyek egykor alapjaiban rajzolták át az addig szegénységben, vályogházakban élő parasztság életét?
„Megváltás volt itt az olajiparnak a megjelenése” – mesélte Jánosi Ferenc, aki maga is Lovásziban született, itt dolgozott, és helytörténészként a település történetét őrzi. A mai Vasfüggöny Múzeum épülete egykor az 1-es számú tankállomás volt, ma pedig a hidegháborús időszak és a helyi olajipar emlékeit mutatja be – Lovásziba érkezve itt néztünk körbe először Jánosi Ferenccel.
Ahogy meséli Ferenc: Lovászi neve a 20. század közepétől szorosan összefonódott a hazai kőolaj-kitermeléssel. 1940 júniusában megfúrták az első kutat, decemberben már termeltek is. A történet szerint egy amerikai szakember az első kitűzésnél egy ezüstpénzt helyezett a cövek helyére, jelezve: a térség gazdasági fellendülés előtt áll – és így is lett.
„A Lovászi 1-es számú kutat a 20 négyzetkilométeres olajmező mértani középpontjába fúrták le” – meséli Ferenc. Az L–1 jelű termelő kút 1940. december 1-jén indult, rövidesen pedig az L–2 és L–3 kutak is termelni kezdtek. Azán hamarosan további 21 kút készült el.
Ezzel egy korszak kezdődött Lovásziban, jöttek a mérnökök és a bányászok, velük a család, az út mentén felépült a központi épület a szállóval, kantinnal és üzletekkel, a domboldalon pedig elkészültek a mérnöklakások: gázfűtéssel, meleg vízzel és vízöblítéses WC-vel – „kis Amerika lett” a zalai dombok között. Nehéz ezt elképzelni ma: közben a falu más részein még vályog- és zsúpfedeles házak álltak. A “kemp”, ahogy az amerikaiak nevezték a lakótelepet, külön világ volt. Lakások és boltok, szociális létesítmények és utak, közvilágítás és gázvezeték - minap még nyomorban élők számára valódi urbanizációs forradalom. A MAORT támogatta az oktatást is, iskolát épített. Az utódvállalatok is nagyon jelentős összegekkel támogatták az óvodát, az általános iskolát, a helyi szakmunkásképzőt (ez később megszűnt).
Hamarosan azonban kitört a háború, az amerikai szakemberek távoztak, a térség olajkutatása pedig más irányt vett. Lovászi és környéke ezt követően stratégiai jelentőségű területté vált a mélyben húzódó olajmezők miatt. A háború után pedig a jugoszláv határ közelsége és a hidegháborús feszültség tovább erősítette a térség katonai és ipari szerepét, a déli határszakaszt pedig fokozatosan zárt, kiemelten védett övezetté alakították.
Nemcsak olajat rejtett a föld mélye: bunker készült a hidegháború árnyékában
A második világháború idején a térség már az olajmezők miatt is fokozott védelmet kapott. A MAORT kezdte a légópince-rendszert építését, három vasbeton építmény készült el 1944-ben. Aztán 1950-es évek hidegháborús feszültségében a Jugoszláviával megromló viszony miatt Magyarország déli határvidéke kiemelt védelmet kapott. A szocialista vezetés a térséget egyfajta védelmi zónaként kezelte, amelynek része volt a „magyar Maginot-vonalnak” nevezett erődrendszer is. (Ez a mintegy 630 kilométeres védelmi vonal az Őrségtől egészen Szegedig húzódott, és különösen fontos szerepet kapott a Nagykanizsa–Lenti térség, ahol a Dél-zalai szénhidrogénmezők is kiemelt stratégiai jelentőséggel bírtak.) Ennek részeként Lovásziban egy kilométer hosszú bunkerrendszer épült, amely egyszerre szolgálta az olajkitermelés és a dolgozók védelmét egy esetleges háborús helyzetben.
A hidegháborús időszak emlékét ma is őrzi ez a bunker, amely közvetlenül a Vasfüggöny Múzeum mellett található. Néhány lépés után már a föld alatti alagútrendszerben találjuk magunkat, amely Lovászi kettős múltjának egyik legizgalmasabb tárgyi emléke: egykor stratégiai létesítmény volt, ma bejárható kiállítás. A létesítményt a hidegháború idején is használták és karbantartották, ma pedig interaktív kiállításként mutatja be a zalai olajipar és a határvidék történetét.
Jánosi Ferenc visszaemlékezése szerint a bunkerrendszer 1951–52-ben készült el, de már 1944-ben is épültek benne fülkék, amelyek közül az egyiket parancsnoki helyiségként használták. Bár Lovászit nem érték légitámadások, riadók idején a környéken élők ide húzódtak le.
„Két év alatt közel egy kilométeres rendszer épült ki három kijárattal. Kiépítették a telefonhálózatot, a szellőztetést és a világítást is” – idézte fel. A parancsnoki helyiségből irányították a figyelőpontokkal való kommunikációt, innen működött a szirénarendszer és az elsötétítési kapcsoló is, amellyel akár az egész üzemet és lakótelepet le lehetett áramtalanítani.
A rendszerben mintegy ezer ember is elfért, a hosszabb tartózkodásra padokat helyeztek el, és folyamatosan karbantartották a légzsilipeket és a műszaki berendezéseket. A bunkerben rendszeresek voltak a polgári védelmi gyakorlatok, éles helyzetben azonban soha nem kellett használni.
Ha erre járunk, nézzük meg Lovászi „kempjét” és hatalmas művelődési házát is
A lovászi olajipari lakótelep – a helyiek által csak „kempnek” nevezett rész – az 1940-es évek elején kezdett épülni, közvetlenül az olajkitermelés beindulása után. A MAORT 1941-ben indította a munkástelep kialakítását: lakóházak, iskola, orvosi rendelő, gyógyszertár és sportlétesítmények is épültek az olajiparban dolgozók számára. Az intézmények fenntartásában később az utódvállalatok is szerepet vállaltak, az óvoda és az iskola működése is hosszú ideig ehhez a világhoz kötődött.
Az 1950-ben átadott Olajbányász Művelődési Ház a település másik építészeti kuriózuma: egy időben a megye egyik legnagyobb ilyen intézménye volt – mindez egy faluban. „Fölépült egy hatalmas kultúrház, amikor Lovászi még önálló olajipari központ volt. 530 fő befogadására volt alkalmas, és mintegy 30 településről jártak ide dolgozni az emberek” – idézi fel Jánosi Ferenc.
A nagyterem karzata alatt ma is látható a Vörös János által 1956-ban készített domborműsorozat, amely az akkori Lovásziban élő munkásokat és családjaikat ábrázolja.
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
A kultúrház nemcsak kulturális, hanem közösségi és politikai tér is volt: színházi estek, olajipari rendezvények, klubok, szakkörök és filmvetítések zajlottak itt, a büfé pedig szinte mindig nyitva tartott. „Nagyon sok művész megfordult itt, az Omega is fellépett a ’60-as években” – hangzik el a visszaemlékezésekben.
Mi lett aztán a lovászi olajjal?
Az 1960-as években élte fénykorát itt a kitermelés: több mint 400 kutat fúrtak, Lovászi pedig az iparág egyik igazgatási központjává vált. A ’70-es években mintegy 1200-an dolgoztak az ágazatban, ez a szám azonban 1984-re már 604 főre csökkent – akkor már kevésbé érte meg kitermelni az olajat. A rendszerváltás és a készletek csökkenése után az olajbányászat szerepe aztán -ahogy látni fogjuk - jelentősen visszaszorult.
„A lovászi olaj nagyjából 30 százalékát termelték ki, a többi még ma is a föld alatt van – csak már nem gazdaságos a kitermelése” – meséli Jánosi Ferenc. Hozzáteszi: az itt élők egy időben gyakorlatilag egy kisváros életét élték, ahol az olaj mindent meghatározott. Az olajbányászat azonban „vándorélet” volt. Amikor a kutatások egy része lezárult, a fúrások elmaradtak, a szakemberek egy része továbbment az Alföldre, ahol a kitermelés új lendületet kapott. Lovásziban a 60-as években még zajlott az ipar, de a létszám fokozatosan csökkent: a 80-as évekre már csak néhány száz fő dolgozott az ágazatban, a kitermelés pedig az 1990-es évek közepéig tartott.
Ma is előfordul, hogy kisebb mennyiséget elszállítanak a még működő kutak környékéről, amelyet olajfinomítóba visznek tovább – a helyiek szerint jó minőségű olajról van szó, de már nem klasszikus kitermelés zajlik, inkább maradéktermelés. Ma már csak kis létszámú üzemeltetési és karbantartási jelenlét van, a mezőt a MOL Group kezeli. A visszaemlékezések szerint a változás sokakat megviselt:
Nagyon letargikusan élték meg a leépítéseket az emberek. Nehéz volt a megújulás, többeket korkedvezménnyel engedtek el. A fiatalabbak sokáig még visszajártak, nosztalgiával gondolva a régi időkre”.
Új értékek nyomában – turizmus és a Kantin új szerepe
„A Kerka völgye és Lovászi számunkra a világ egyik legcsodálatosabb helye” – meséli Parragi Attila, a Kantin Gasztrokocsma tulajdonosa. Az olajipar már inkább a múlt, de az idegenforgalom kitörési lehetőséget jelent a falunak. Jó példa erre a Kantin újjászületése is: maga az épület a MAORT-időkben, az 1940-es évek elején teljes ellátó- és közösségi központként működött, amolyan korabeli pláza volt: étteremmel, bolttal, mulatóval, fagylaltozóval, üzletekkel, az emeleten pedig leányszállóval. Ma a Kantin Lovászi egyik különleges pontja lett: egy minőségi gasztrokocsma a falusias környezetben, a bezárt strand felett. A fürdő a Covid óta nem működik, a felújításra is szorulna – de az étterem így is népszerű hely maradt.
„Maga a Kantin nagyjából tíz éve kapta vissza a nevét, akkor álmodtunk egy nagyot a lányommal: felújítottuk, és teljesen új dizájnt adtunk neki” – mondja a tulajdonos. A belső térben családi örökségek és helytörténeti darabok keverednek: a dédnagymama házából megmentett retró bútorok, bicikli, rádió, bőröndök, vasalók, mezőgazdasági eszközök, valamint Lovászi amerikai öröksége, olajipari múltjára utaló tárgyak és fotók is helyet kaptak.
Az étlapon a helyi alapanyagok dominálnak: vadételek, zalai dödölle, prósza, házi lecsó és szezonális fogások. A kínálatot vendégséfek és tematikus estek is színesítik. „Azt szeretnénk, hogy aki idejön, ne csak enni jöjjön, hanem maradjon is egy kicsit: sétáljon, beszélgessen, és érezze a hely ritmusát” – fogalmaznak a tulajdonosok.
„Próbálunk minél több helyi termelőt is bevonni egy 40 kilométeres körből. Szeretnénk, ha ez a hely nemcsak étterem lenne, hanem egy találkozási pont is” – teszi hozzá Parragi Hilari, aki a családi vállalkozás marketingjéért felel.
A klasszikus fogások mellett lazac steak, tintahal és pizza is szerepel az étlapon. Rendszeresek a 7–8 fogásos borvacsorák, ahol helyi borászok termékei is bemutatkoznak, időnként vendégborászatokkal kiegészítve. A programok között pálinkakóstoló és tematikus estek – például nápolyi pizza- vagy hamburgerestek – is helyet kapnak.
Lovászi földrajzi fekvése is előnyt jelent: közel van Szlovéniához, Horvátországhoz és Ausztriához, így jelentős az átmenő forgalom. A vendégek között sok a kerékpáros és a határ menti látogató is, akiket a helyiek igyekeznek nemcsak vendégként, hanem visszatérő ismerősként is megszólítani.
Történetek, ízek és eltűnt falvak a Vasfüggöny nyomvonalán
Éppen ez adja a nyugati határszél egyik legnagyobb különlegességét is: biciklivel a Vasfüggöny kerékpárút nyomvonaláról letérve vagy gyalog járva az ember nemcsak tájakat fedez fel, hanem közvetlen kapcsolatba kerül azokkal az emberekkel, történetekkel és helyi értékekkel is, amelyek igazán egyedivé teszik ezt a vidéket.
A magyar kezdeményezésű és vezetésű, széles közép-európai partnerségre épülő uniós projektből született Danube Story Portal a hasznos turisztikai térképek mellett számos hasonló izgalmas határmenti történetet, gasztronómiai érdekességet és helyi termelőt is összegyűjtött, amelyek a térség kevésbé ismert arcát mutatják be, a helyi közösségek bevonásával. Ez volt a segítségünkre, amikor legutóbb a Vendvidéken, Apátistvánfalván indultunk útnak, majd Magyarbüksön egy kihalt település utolsó nyomait kerestük – és amikor az Őrségben, egy üveg tökmagolaj nyomában, egy százéves pajtában találtuk magunkat.
Címlapfotó: M.A.D. - Studio