Íme a szanki konyakmeggy titka: a mai napig hűek az eredeti receptúrához

Szank község helyi értékké emelkedett édessége egy kiskunmajsai üzemben kezdte hódító útját, ahol 1978-tól egészen a tsz felszámolásáig, közel 30 évig készítették, a csúcsidőben nem kevesebb, mint 160 dolgozóval. Jó néhány év eltelt, mire 2013-ban Szank Önkormányzata a település gasztroturisztikai rendezvényházában, az Ízek Házában helyet biztosított a miniüzem számára, és így több éves kihagyást követően a hagyomány új erőre kapott.

Az alapgondolat szerint a községbe látogató turistáknak mutatták volna be, anno hogyan készítették a konyakmeggyet, de mivel nem szerették volna, hogy a végtermék kárba vesszen, ezért egy vállalkozást építettek rá, hogy a Ritz Chocolate márkanéven futó szanki konyakmeggybe a csokoládéillattól megrészegültek bármikor beleharaphassanak. Noha a köntös új, a legtöbb eszközhöz és az eredeti receptúrához hívek maradtak, nem beszélve arról, ami a település édességének igazi titkát adja, hogy a mai napig kézzel készül. A manufaktúra vezetője, Ritzelné Orbán Mária kifejtette, nem véletlenül ragaszkodnak ehhez a rendkívül nagy monotonitástűrést igénylő gyártástechnológiához:

Amikor a konyakosmeggyet elkezdték gyártani, csak kézzel készítették, és csak utána gépiesítették a technológiát, ami előbbihez képest teljesen fordítva működik. A gépi gyártásnál a csokoládéval kezdenek, és utólag teszik bele a meggyet és a fondant, míg a kézi gyártásnál a meggyel kezdünk, fondanba mártjuk, végül csokival zárjuk. A gépi termelésnél a konyakosmeggyet egy formába öntik, ezért ott van egy meghatározott, egységes nagyság, míg a kézi gyártású konyakosmeggyet bármekkora nagyságú meggyel el tudjuk készíteni. Anno, amikor a régi üzem működött, Brüsszelben azzal nyertek díjat, hogy 35-40 grammos konyakosmeggyet tudtak készíteni, amit gépekkel nem lehet előállítani, mivel ott a formához vannak kötve, nálunk pedig a meggy nagyságától függ, milyen nagy lesz a végtermék. Minél nagyobb a konyakosmeggy, annál több lé van benne és annál nagyobb az élvezeti értéke a végterméknek.

A gyártási folyamaton is csak kényszerűségből változtattak. Egykor, még a kiskunmajsai üzemben helyben főzték a csokoládét, viszont Ritzelné Orbán Mária elmondta, jelenleg nem engedélyezik a hazai csokoládéfőzést, így a félkészen megvásárolható csokoládécseppekből készítik el a szanki konyakmeggy bevonatát. A klasszikus, retro ízvilágot az 50-55%-os kakaótartalmú csokoládé adja, ami a hagyományos tej- és étcsokoládé mellett narancsos, epres, fehér- és ruby csoki ízváltozatban is elérhető.

Az alapanyagtól és az íztől függetlenül viszont minden egyes szem különlegességét az a csavaros kis „farkinca” adja, amit a csokoládéból való kiemelést követően néhány körkörös mozdulattal a tetejére rajzolnak, amt a gyakorlott kezet kecsesen, könnyedén rajzolnak a tetejére. Legalábbis kívülről nézve így tűnik, azonban a lelkes laikusok rendre elhasalnak, mikor utánozni próbálják a manufaktúra dolgozóit.

Több éven keresztül több mázsa selejtet, hibás darabot kell előállítani ahhoz, hogy valaki szép terméket tudjon előállítani. Ehhez nagy szorgalom, kitartás, összpontosítás, odafigyelés, kézügyesség és monotonitástűrés szükségeltetik, mert a 8 órás munkaidő alatt ugyanazok a munkafolyamatok ismétlődnek. Három fázist kell csinálni meghatározott időben, egymás keze alá kell dolgozni, mert ha megtörjük a láncot, akkor nem tudjuk előállítani a terméket. Persze közben cseréljük egymást közt a munkafolyamatokat, de attól még a történet ugyanaz marad. Ugyanúgy mint a csipkevarrás vagy a mézeskalácskészítés, ez egy kézműves munka, amit elég nehéz betanítani. Őszintén megmondom, még senkit se tanítottam be, a régi emberekkel dolgozom. Próbálkozásra már volt példa, de egy fél év alatt sem tudtuk a dolgozót betanítani, ellenben addig hatalmas mennyiségű alapanyag veszett kárba. Régen, a kiskunmajsai üzemben ezeket elvitték és beledolgozták a rumos szeletbe, mert ettől az alapanyagok még nem rosszak, csak éppen konyakosmeggyként nem eladhatók

– világított rá az utánpótlás nehézségeire a manufaktúra vezetője.

Ritzelné Orbán Mária továbbá kitért arra is, hogy a mostani munkaerőpiaci trendek inkább a szellemi munkáknak kedveznek, így hozzá is legfeljebb csak irodai munkára akadnak fiatal jelentkezők, akik számára nem túl vonzó lehetőség, hogy megőrizzék a jövő számára ezt a lassan muzeális értékű hagyományt. Mindamellett az is tovább tetézi a szanki konyakmeggy sorsát, hogy a robotizált gyártással árban képtelenek versenyre kelni, mert a kézi munkavégzést igenis meg kell becsülni.

A kézműves termék előállítása így viszont előbb vagy utóbb fenntarthatatlan lesz, hiába jobb mind ízében, mind minőségében a géppel előállított társánál. Holott a műhelyben sosem áll le a munka, a rendületlenül dolgozó hölgyek napi akár 2000-2500 darabot is előállítanak, ami a karácsonyi időszakban olykor nem is tudja biztosítani az iránta való keresletet. A tavalyi év azonban mindent felborított.

Ritzelné Orbán Mária elárulta, a községi turizmus jelentősen hozzájárul az eladásaikhoz, de a 2020-as járványhelyzet miatt 10 hónapig senki sem látogatta az üzemüket. A kiesés miatt egy dolgozójától meg is kellett válnia, másikukat pedig csak a megigényelt bértámogatás mentette meg az elbocsátástól. A nyári turizmus, amely jellemzően az ősszel pörgeti fel a keresletet (lévén a nyári melegben az olvadó csokoládés finomságot szállítani igazi kihívás), tavaly teljesen kiesett, ahogy a húsvéti kereskedelem is padlót fogott, amit a kisboltok bezárása csak tovább tetézett. Szeptemberig igyekeznek kitartani, amikor reményeik szerint az emberek utazási vágya mellett a szanki konyakmeggy iránti éhség is újra fellángol.