Megkongatták a vészharangot: éhezni fogunk az agroökológia miatt?

Az agroökológia egyszerre tudományos irányzat és gyakorlatok összessége, de társadalmi mozgalomként is aposztrofálhatjuk. Kutatói az agro- ökoszisztéma, tágabb értelemben véve az élelmiszerrendszerek környezeti, társadalmi és gazdasági elemeinek összefüggéseit tárják fel, de nem általános megoldásokat, hanem helyzetspecifikus megoldásokat keresnek. Mindez nem egyszerű: olyan hosszú távon fenntartható gyakorlatokat, a természetes folyamatokat előnyben részesítő mezőgazdasági technikákat kell kidolgozni, amibe beletartozik például a közösség és vidékfejlesztés, vagy az alternatív értékláncok gyakorlati eszköztárai is. De más miatt is fontos.

Az agroökológia csökkenti a mezőgazdaság karbon lábnyomát, elősegíti a biológiai sokféleség helyreállítását, helyreállítja a talaj termékenységét, megakadályozza a levegő és a víz szennyezését, és növeli az egészséges és hozzáférhető élelmiszerekkel rendelkező gazdaságok gazdasági és társadalmi ellenálló képességét. A mezőgazdaság Európa szárazföldi területének a felét lefedi, és az EU éves szén-dioxid-kibocsátásának 10 százalékáért felelős

– tájékoztatta az aktualitásokról a HelloVidéket a Régiók Európai Bizottsága.

A közös agrárpolitika reformja a mezőgazdasági gyakorlatok megváltoztatása érdekében kulcsfontosságú az Európai Zöld Irány (European Green Deal) megvalósításához, amely az Unió stratégiája az éghajlat-semlegesség 2050-ig történő eléréséhez. Mindez a közös agrárpolitika folyamatban lévő reformját tekintve kitűnő lehetőség a mezőgazdaság „zöldítésére”, annak negatív környezeti hatásainak csökkentésére és az élelmezésbiztonság javítására az egész unióban.

A jelenlegi új koronavírus-járvány még jobban rávilágított globalizált mezőgazdaságunk és élelmiszer-ellátási rendszerünk gyengeségeire. Az európai mezőgazdaságnak olyan agronómiai, társadalmi és területi átmenetre van szüksége, amely nagyobb fenntarthatóságot és rugalmasságot eredményez. Az agroökológia a válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel szembesülünk: a széndioxid-mentesítés szükségessége a mezőgazdaságban, a biodiverzitás és a talaj termékenységének helyreállítása, valamint a gazdaságok gazdasági és társadalmi ellenálló képességének növelése az egészséges, helyi és megfizethető élelmiszerek biztosítása érdekében mindenki számára. A kis és közepes méretű gazdaságok hálózata miatt az agroökológia is hasznos lehet a vidéki területek újjáélesztésében szerte az unióban

– mondta Guillaume Cros, a Régiók Európai Bizottsága agroökológiáról szóló véleménytervezetének előadója, a franciaországi Okszitánia régió alelnöke.

A szakember többek között a tagállamokra nézve kötelező és számszerűsített európai környezetvédelmi célkitűzéseket szorgalmaz, és kéri, hogy a nemzeti források legalább 30 százalékát ökorendszerekre különítsék el. Arról is beszélt, hogy bár az élelmiszer-ellátás biztonsága gyakori ellenérv az agroökológiával szemben, a legfrissebb vizsgálatok azt mutatják, hogy 2050-re Európa teljes népességét el lehet látni élelmiszerrel a fokozatos agroökológiai átalakulásnak köszönhetően, amely az állattenyésztést, a növénytermesztést és az erdőművelést is magában foglalja, amellett, hogy célja a nulla szén-dioxid-kibocsátás.

A Régiók Európai Bizottsága szorgalmazza, hogy a fenntartható élelmiszer-rendszerekről szóló új törvény tartalmazzon kötelező erejű jogi keretet az igazi agroökológiai átmenet megkezdéséhez. Kiemelték: szerintük agroökológia együtt jár a kis- és közepes méretű gazdaságokkal, a változatos növénykultúrákkal és a közepes méretű parcellákkal, ezért javasolják a hektáronkénti alaptámogatásról az aktív személyek számához kapcsolódó alaptámogatásra való fokozatos áttérést, valamint a közvetlen támogatások kiemelt fontosságú elosztását.

Az agroökológia együtt jár a helyi étrenddel, amely így minden régió számára előnyös. Javaslom emellett a hozzáadottérték-adó csökkentését a bio-, helyi és szezonális termékek esetében, „helyi” étkezési jegyek bevezetését ugyanezekre a termékekre, a közétkeztetésben pedig a bio-, helyi és szezonális termékek jelentős részarányának elérését. Ezek az intézkedések minden régióban ösztönzik az agroökológiai gazdaságok és a kézműves feldolgozó műhelyek fejlesztését, és ezáltal a vidéki foglalkoztatás javát szolgálják

– hangsúlyozta Guillaume Cros, hozzátéve, hogy miután az agroökológia kevesebb tőkét igényel, ezért megállíthatná a parasztgazdálkodás eltűnését azokban az országokban, ahol az még mindig fontos. Mindez lehetővé tenné valamennyi uniós ország számára, hogy pozitív társadalmi és környezeti hatással fellendítse a mezőgazdaságot és a vidéki életet.

A következő operatív javaslatokat fogadták el:

• Az Európai Bizottság javasoljon egy új irányelvet a mezőgazdasági talaj kapcsán a szervesanyag-tartalom csökkenésének és az erózió megállítása, valamint a „talaj életének előtérbe helyezése” a mezőgazdasági gyakorlatokban.
• A rövid ellátási láncok és a mezőgazdasági termékek kisüzemi feldolgozásának további előmozdítása.
• A védett mezőgazdasági területek bővítése, agroökológiai bemutató gazdaságok létrehozása, valamint az agroökológiai átmenet végrehajtásának nyomon követésére szolgáló eszközök bevezetése.
• Európai Uniós jogszabályok a géntechnológiával módosított vagy az úgynevezett „mutagén” magvak kizárására és az európai szociális és környezeti termelési előírásoknak nem megfelelő mezőgazdasági termékek behozatalának leállítására.
• Bónuszok és büntetések rendszerének bevezetése az új közös agrárpolitika részeként
• Az állatjólét és az éghajlatváltozás enyhítése azáltal, hogy a jelenlegi állattenyésztést emberi léptékűvé változtatja, biztosítva a lehető legnagyobb szabad tartást és az önellátást az állatok etetésében. Itt az ideje a ketreces nevelés befejezésének.
• Az helyi, szezonális termékek áfájának csökkentése a „helyi” étkezési utalványokkal együtt, és az ilyen termékek jelentős százalékának bevezetése a tömegétkeztetésben.
• Hosszú szerződések az agroökológiai innovációról a gazdák csoportjai és a helyi vagy regionális önkormányzatok között.
• Az EU koordinálja és segítse elő azon önkormányzatok hálózatát, amelyek elkötelezettek az ellenálló, fenntartható mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerek előmozdítása érdekében.

Globális szinten az ENSZ 2011 márciusában közzétett jelentése is kimutatta, hogy a mezőgazdasági kistermelők ökológiai termelési módszereket alkalmazva mindössze 10 év alatt megduplázhatják az élelmiszer-termelést a sérülékeny régiókban.