Leszázalékolás feltételei, menete, összege 2026-ban: ezekre a betegségekre jár a rokkantsági ellátás

Bár a köznyelvben még ma is tartja magát a leszázalékolás kifejezés, a hivatalos ügyintézés során már nem csak az „elvesztett” százalékokra, hanem az érintett személy megmaradt képességeire és a rehabilitáció lehetőségére is fókuszálnak a szakemberek. Aki egészségi állapota miatt tartósan nehéz helyzetbe kerül a munkaerőpiacon, annak 2026-ban egy összetett vizsgálaton, úgynevezett komplex minősítésen kell átesnie. Ekkor dől el, hogy az érintett rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásra válik-e jogosulttá. A jelenlegi jogszabályi környezet célja, hogy ne csak egy diagnózist lásson a beteg mögött, hanem pontos képet kapjon arról: ki az, aki megfelelő segítséggel még visszatérhet a munka világába, és ki az, akinek az állapota ezt már nem teszi lehetővé.

Mit jelent a leszázalékolás?

Bár a köznyelv a mai napig használja a leszázalékolás és a rokkantnyugdíj kifejezéseket, fontos tudni, hogy a hazai ellátórendszerben 2012. január 1-je óta új szabályok érvényesek. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény hatálybalépésével a korábbi rokkantsági nyugdíj megszűnt, helyébe pedig rehabilitációs szemléletű támogatási rendszer lépett.

A rendszer alapját a komplex minősítés adja, amely felméri, hogy az egyén egészségi állapota mellett képes-e munkát vállalni. 2026-ban is ez a több mint egy évtizede bevezetett módszertan határozza meg a jogosultságot: a szakértők az egészségi állapot százalékos mértékét vizsgálják, ahol a 100% a teljes egészséget jelenti. Ez alapján két fő ellátási forma létezik:

• Rehabilitációs ellátás: Annak jár, akinek a szakértői bizottság szerint orvosi vagy foglalkozási rehabilitációval visszavezethető a munkaerőpiacra. Ez maximum 36 hónapig tarthat.
• Rokkantsági ellátás: Annak jár, akinek a rehabilitáció nem javasolt, vagy az öregségi nyugdíjkorhatárig 5 évnél kevesebb idő van hátra.

Ez a rendszer biztosítja, hogy a támogatás mértéke a tényleges élethelyzettől és a munkaerőpiaci lehetőségektől függjön. Ahhoz azonban, hogy valaki bekerüljön ebbe az ellátórendszerbe, több szigorú jogszabályi követelménynek is együttesen kell teljesülnie, melyeket a továbbiakban részletesen bemutatunk.

Leszázalékolás feltételei 2026-ban

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaihoz nem elegendő pusztán az egészségromlás ténye; a jogosultsághoz több törvényi feltétel együttes teljesülése szükséges. 2026-ban az igénylőnél három fő szempont alapján zajlik a vizsgálat.

Egészségi állapot mértéke

A komplex minősítés során a szakértők azt vizsgálják, mennyi az igénylő megmaradt egészségi állapota. A besorolásnál használt skálán a 100% jelenti a teljesen egészséges embert. Ahhoz, hogy valaki jogosult legyen a támogatásra, ennek a megmaradt értéknek 60 százalékosnak vagy annál alacsonyabbnak kell lennie. 

A kapott százalék alapján a kérelmezőket különböző kategóriákba sorolják, a legenyhébb B1-től (51–60%) egészen a legsúlyosabb E kategóriáig (1–30%). Ezeknek a betűvel és számmal jelölt besorolásoknak óriási jelentősége van: ahogy a cikk későbbi részében részletesen is bemutatjuk, a kapott kategória dönti el, hogy az érintett rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kap-e, illetve pontosan mekkora havi összegre lesz jogosult.
 

Szükséges biztosítási idő

Az ellátás egyik legfontosabb alapkövetelménye, hogy az igénylő rendelkezzen a jogszabályban előírt előzetes biztosítási idővel. 2026-ban a főszabály szerint a kérelem benyújtását megelőző:

• 5 éven belül legalább 1095 napig (3 év), vagy
• 10 éven belül legalább 2555 napig, vagy
• 15 éven belül legalább 3650 napig biztosítottnak kell lennie.

Kizáró okok

Az ellátás megállapításához feltétel, hogy a kérelmező ne részesüljön rendszeres pénzellátásban, például öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban vagy egyéb havi rendszerességű szociális segélyben. Emellett a munkavégzés is vizsgálati szempont. Bár az ellátás mellett lehet dolgozni, a kérelem benyújtásakor és az eljárás alatt a hatóság vizsgálja, hogy az érintett nem folytat-e olyan keresőtevékenységet, amely összeegyeztethetetlen az egészségi állapotával vagy az ellátás típusával.

A legfontosabb szempont tehát az egészségi állapot, az egészségkárosodás mértéke. De vajon hogyan és miből számolják ki mindezt, és egyáltalán milyen betegségekkel lehet bekerülni a rendszerbe? Cikkünk további részében nem csupán ezekre a kérdésekre adunk választ, hanem azt is összegyűjtjük, milyen ellátási kategóriák léteznek, melyik mit jelent pontosan, valamint hogy mekkora összegű ellátás jár az egyes kategóriákba tartozó jogosultaknak.

Milyen betegségekre jár a leszázalékolás?

A megváltozott munkaképességűek ellátására való jogosultság megállapításakor a hatóság nem egy rögzített betegséglista, hanem az egyéni funkcióvesztés mértéke alapján dönt. A 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet alapján az orvosszakértők szervrendszerenként határozzák meg az össz-szervezeti egészségkárosodás (ÖEK) százalékos mértékét a rendelet táblázataira támaszkodva.

A komplex minősítés során szakterületenként csoportosítva vizsgálják az ÖEK százalékokat:

• Mozgásszervi megbetegedések: például súlyos ízületi elváltozások, gerincbetegségek, végtagvesztés.
• Szív- és érrendszeri károsodások: például krónikus szívelégtelenség, infarktus utáni állapot.
• Daganatos megbetegedések: a stádium és a kezelések (műtét, kemoterápia) szervezetre gyakorolt hatása alapján.
• Pszichiátriai és neurológiai kórképek: például súlyos mentális zavarok, kognitív hanyatlás, Sclerosis Multiplex.
• Érzékszervi és belső szervi károsodások: például látás- vagy hallásvesztés, krónikus vese- vagy májbetegségek.

Az ellátásra való jogosultsághoz az össz-szervezeti egészségkárosodás figyelembevételével megállapított egészségi állapotnak 60% vagy annál kisebb mértékűnek kell lennie. A vizsgálat legvégén kapott százalékos érték, valamint a rehabilitálhatóság esélye alapján a hatóság különböző betűvel és számmal jelölt kategóriákba sorolja az igénylőket. Ez a besorolás lesz a kulcsa annak, hogy a kérelmező rehabilitációs vagy véglegesebb rokkantsági ellátást kap-e.

A minősítés kategóriái: rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás?

A rehabilitációs hatóság szakértői bizottsága a vizsgálat során nemcsak az egészségkárosodás mértékét rögzíti, hanem azt is meghatározza, hogy az egyén állapota alapján kaphat-e rehabilitációs célú segítséget. 2026-ban is az alábbi kategóriák határozzák meg az ellátás típusát és összegét:

Rehabilitációs ellátás

Ez a forma azoknak jár, akiknél a szakértők szerint az egészségi állapot javítható, vagy a megmaradt képességek alapján az érintett felkészíthető a munkavégzésre. A rehabilitációs ellátás nem végleges: időtartama a rehabilitációhoz szükséges idő, de legfeljebb a folyósítás kezdetétől számított 36 hónap.

• B1 kategória: Az egészségi állapot 51–60% közötti. Az érintett rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.
• C1 kategória: Az egészségi állapot 31–50% közötti. Tartós rehabilitációt igényel, de a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.

Rokkantsági ellátás

Rokkantsági ellátást azok kapnak, akiknél a szakértői bizottság megállapítja, hogy a rehabilitáció orvosi szempontból nem javasolt, nem lehetséges, vagy az érintett a nyugdíjkorhatár elérése előtt áll, tehát 5 éven belül az öregségi nyugdíjra jogosult életkorba lép.

• B2 kategória: Az egészségi állapot 51–60% közötti, de a rehabilitáció nem javasolt.
• C2 kategória: Az egészségi állapot 31–50% közötti. A rehabilitáció nem javasolt, vagy az érintett tartós rehabilitációt igényel, de a rehabilitációja nem megoldható.
• D kategória: Az egészségi állapot 1–30% közötti. Az érintett kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható, a rehabilitációja nem javasolt.
• E kategória: Az egészségi állapot 1–30% közötti. Jelentős egészségkárosodás áll fenn, az érintett önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes, a rehabilitációja nem javasolt.

A kategóriák közötti különbség nemcsak az ellátás típusában, hanem a kifizetett összeg mértékében is megmutatkozik: minél alacsonyabb az egészségi állapot százaléka (és így minél súlyosabb a kategória betűjele), annál magasabb jövedelempótló juttatásra jogosult az igénylő.

Leszázalékolás összege 2026-ban

Az ellátások összegének meghatározása 2026-ban is egy központi viszonyítási szám, az úgynevezett alapösszeg alapján történik, ami minden év január elsején a nyugdíjemeléssel megegyező mértékben emelkedik. A 327/2011. (XII. 29.) kormányrendelet értelmében 2025. december 31-ét követően rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra való jogosultság esetén az alapösszeg 147 175 forint.

A leszázalékolás összegét a komplex minősítés során megállapított kategória és a korábbi havi átlagjövedelem határozza meg, de a törvény kategóriánként rögzíti a kifizethető minimum és maximum összegeket is.

• B1 kategória: A havi átlagjövedelem 35%-a, de legalább 44 155 forint (alapösszeg 30%-a), legfeljebb 58 870 forint (alapösszeg 40%-a).
• C1 kategória: A havi átlagjövedelem 45%-a, de legalább 58 870 forint (alapösszeg 40%-a), legfeljebb 73 590 forint (alapösszeg 50%-a).
• B2 kategória: A havi átlagjövedelem 40%-a, de legalább 44 155 forint (alapösszeg 30%-a), legfeljebb 66 230 forint (alapösszeg 45%-a).
• C2 kategória: A havi átlagjövedelem 60%-a, de legalább 66 230 forint (alapösszeg 45%-a), legfeljebb 220 765 forint (alapösszeg 150%-a).
• D kategória: A havi átlagjövedelem 65%-a, de legalább 73 590 forint (alapösszeg 50%-a), legfeljebb 220 765 forint (alapösszeg 150%-a).
• E kategória: A havi átlagjövedelem 70%-a, de legalább 80 950 forint (alapösszeg 55%-a), legfeljebb 220 765 forint (alapösszeg 150%-a).

A havi átlagjövedelmet főszabály szerint a kérelem benyújtását megelőző naptári évben elért, társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelmekből számítják ki. Amennyiben az igénylő ebben az időszakban nem rendelkezik elegendő jövedelemmel, a hatóság speciális számítási módszereket vagy a jogszabályban rögzített minimumértékeket alkalmazza a végső összeg meghatározásához.

Leszázalékolás menete lépésről lépésre 

Bár az ellátás igénylése többlépcsős folyamat, a megfelelő felkészültség és a dokumentumok pontos összeállítása jelentősen megkönnyíti az ügyintézést. Az eljárás az alábbi állomásokon keresztül zajlik:

1. Orvosi vizsgálatok

A folyamat a háziorvos felkeresésével kezdődik, akitől orvosi szakvéleményt kell kérni. Ez a dokumentum foglalja össze a kórtörténetet és a jelenlegi állapotot a hatóság számára. Ezzel párhuzamosan érdemes minden releváns szakorvosi leletet, zárójelentést és vizsgálati eredményt (például MR, CT vagy laborleleteket) rendszerezve összegyűjteni, mivel a szakértői bizottság ezek alapján kap képet az egészségkárosodás mértékéről.

2. A kérelem benyújtása

A kitöltött kérelmet (melynek kitöltéshez a Kormányhivatalok oldalán közzétett tájékoztató nyújt segítséget), az orvosi iratokat és a Nyilatkozat a szakértői minősítéshez című nyomtatványt a lakóhely szerint illetékes fővárosi vagy vármegyei kormányhivatal rehabilitációs hatósági osztályához kell eljuttatni. A dokumentumok leadhatók személyesen a kormányablakokban, postai úton, vagy elektronikusan az Magyarorszag.hu oldalon.

3. A komplex minősítés (Személyes vizsgálat)

A dokumentumok feldolgozása után a hatóság értesítést küld a személyes vizsgálat időpontjáról. Ekkor egy szakértői bizottság végzi el a minősítést, amely három területből áll:

• orvosi vizsgálat: az egészségi állapot százalékos meghatározása,
• foglalkozási szakvélemény: a megmaradt munkaképesség és az iskolai végzettség vizsgálata,
• szociális szempontok: életkörülmények és az önellátó képesség felmérése.

4. Határozat és jogorvoslat

A vizsgálatot követően a hatóság írásbeli határozatban közli az eredményt. Ez tartalmazza az egészségi állapot mértékét, a besorolási kategóriát (B1-től E-ig), az ellátás típusát, pontos összegét, valamint a következő kötelező felülvizsgálat időpontját.

Munkavégzés rokkantsági ellátás mellett

2026-ban a megváltozott munkaképességű személyek – legyen szó rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásról – jövedelmi korlátozás nélkül dolgozhatnak. A 2021-ben bevezetett és azóta is érvényben lévő törvénymódosítások értelmében megszűnt az a korábbi szigorú szabály, amely a minimálbérhez kötötte a maximális keresetet.

Bár a pénzkereset nem korlátozott, az ellátást továbbra is meg kell szüntetni, ha az érintett egészségi állapotában olyan mértékű javulás áll be, amely miatt már nem minősül megváltozott munkaképességűnek (azaz az állapota 60% fölé emelkedik).

A rokkantsági ellátás folyósítása tehát önmagában nem zárja ki a munkavégzést, vagyis az érintett munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban vagy más keresőtevékenység keretében is dolgozhat. A szabályozás lényege az, hogy a munkavégzés ne legyen ellentétes az érintett egészségi állapotával, és az ellátásra jogosító körülményekben bekövetkező fontos változásokat be kell jelenteni a hatóságnak.

Felülvizsgálat és egyéb teendők

A határozatban rögzített kategória nem végleges, a hatóság minden esetben meghatározza a következő kötelező felülvizsgálat időpontját, amelynek célja az aktuális egészségi állapot ellenőrzése. Az érintett emellett saját maga is kezdeményezhet rendkívüli felülvizsgálatot az állapotváltozás bejelentő nyomtavánnyal. Ezt abban az esaetben kötelező megtenni, amennyiben állapotában tartós javulás vagy jelentős rosszabbodás következett be, utóbbi esetben kérve az átsorolást egy magasabb ellátási kategóriába.

Az ellátás folyósítása során 15 napos bejelentési kötelezettség áll fenn az állapotváltozás mellett a személyes adatok vagy a lakcím módosulása esetén is. Az ellátás megszűnik, ha a felülvizsgálat során az egészségi állapot 60% fölé emelkedik, vagy ha az érintett egyéb, a törvény által kizárt rendszeres pénzellátásban részesül.