A műtárgypiac nem fog összedőlni, kizárt! - interjú Tűzkő Péterrel

Pénzcentrum.hu: Ha Magyarországon nem is igazán, de más országokban már van tapasztalat arról, hogy válság idején mi történik a műkincspiacon. Milyen logika működik ilyenkor?

Tűzkő Péter: Voltam egy londoni vásáron októberben, a Frieze-en, ahol azt tapasztaltam, hogy ugyan kevesebben voltak, minden tárgy elkelt ugyanúgy, mint korábban, de a csúcsárak kicsit tompábbra sikerültek. Nagyon kevés amerikai vevő volt jelen, pedig ők húzzák fel a műkincspiacot, és ha valami ott csúcsáron kel el, az hozzánk is begyűrűzik.

Látni kell azonban, hogy nagyon mások az arányok itthon, mint külföldön. Ha megnézzük a leggazdagabb emberek vagyona és a legdrágább festmények közötti arányokat, egészen mást mutat, mint külföldön. Sőt, Londonban egy sztár művész vagyona akár akkora is lehet, hogy a leggazdagabb magyart bőven veri. Ha valaki Nyugat-Európában nagyon gazdag, vesz egy festményt mondjuk 50 millió dollárért, ami a teljes magyar műkereskedelem éves forgalma.

A műtárgykereskedelmet szerintem soha nem fogja megérinteni egy ilyen "virtuális" válság, ahol tulajdonképpen senki nem érti, hogy miről is van szó. A bizalmatlanságból, a káoszból általában jól jön ki a műtárgypiac, ugyanis az emberek szerint - pszichés alapon is - válság idején érdemes műkincset venni.

Sikertörténet a befektetési tömbarany is ilyenkor. Amikor először "összedőlt" a budapesti tőzsde, éppen nem voltam itthon, és a kollégáim telefonáltak, hogy az emberek szétszedték az ékszerboltot, pedig valójában semmi nem történt. Az arany ára szerintem most is lefelé megy, de ha az emberek pánikba esnek, nemcsak a gyűjtők, hanem más emberek látókörébe is bekerül a kézzelfogható, értékálló befektetés műtárgy és az arany.

Tehát mostanában sokkal nagyobb az érdeklődés, többen voltak októberben az aukciós házak árverésén is, csak nincsenek csúcsárak. Külföldön is mindent eladnak, és nálunk is mindent el lehet adni árveréseken, de nem az egy évvel korábbi hangulat érződik a leütési árakon.

P.: Kell-e tartani a magyar műtárgypiacon árzuhanástól?

T.P.: A magyar műkereskedelem 1990 után teljesen új pályára állt. Voltak addig is híres festőink - Munkácsy életrajza, az Aranyecset minden háziasszony polcán ott volt - de a többi művészről keveset tudtunk, az értékükről még kevesebbet. Amikor 1990 után a magyar műkereskedelem szakmai és a forgalmazott alkotások tekintetében is nagyon hierarchikusan újraszerveződött, nagyon biztosan alapozott értékek születtek. Mára már újra felfedeztük az összes művészettörténeti iskolát, ezeket az iskolákat legmarkánsabban képviselő alkotók művei elérték a csúcsárakat. Ez nem fog megváltozni vagy összedőlni, ez kizárt.

Nekünk szerencsénk volt, mert pont akkor nem rendeztünk árverést, amikor tombolt ez a hisztéria, amikor a BÉT többször is összeomlott. Előtte volt egy árverésünk, illetve most lesz a következő, amikor úgy tűnik, vége van a pániknak és az igazán nehéz időszak még nem érződik közvetlenül.

P.: A műkincspiacnak az aukciós piac mellett van egy másik szegmense, ahol kétoldali ügyletek köttetnek. A kettő súlya között okozhat-e eltérést egy ilyen pénzügyi válság?

T.P.: Alapvetően nem. Magyarországon a teljes műtárgypiaci forgalom 20-22 milliárd forint körül lehet, ebből az aukciós házak 10-12 milliárdot bonyolítanak le, tehát nagyjából a felét. Azt nem tudom megmondani, hogy ez az arány Nyugat-Európában hogyan alakul. A magyar tapasztalat az a gyűjtőkkel beszélgetve, hogy nem volt kevesebb potenciális eladó vagy vevő. Talán annyi megfigyelhető, hogy inkább a klasszikus anyagot akarják eladni, vásárolni pedig a "klasszikus" kortársakat szeretnék.

P.: Hogyan érinti a válság konkrétan a BÁV-ot? Eladóból, vagy vevőből van több?

T.P.: Műkereskedőként a válság hozadékát a növekvő eladói szándékban, a veszteséget az elmaradó vásárlóerőben tudom mérni. Egyenlőre azonban BÁV ZRt. műtárgyboltjaiban nem tapasztalható sem az egyik oldal sem a másik oldal elmaradása.

Az a tapasztalatunk, hogy ha válság van - márpedig amióta én élek, Magyarországon mindig válság van -, a zálog üzletág reagál elsőként. Rengetegen viszik be a gyűrűt, nyakláncot, így rengeteg kényszertétel érkezik a műkereskedelembe, tehát a válság hatása nálunk először ebben nyilvánul meg. A sorrend ékszer, műtárgy, utána jön a festmény.

A BÁV-nak rengeteg régi és úgy tűnik egyre több új ügyfele van, hozzánk hozzák be a festményeiket, úgyhogy a mostani katalógusunk nagyon színvonalas, büszke vagyok rá. Ez a katalógus a mai magyar műtárgypiacon egyedülálló. Ilyet más cég nem tud.

P.: Mit tanácsol annak, aki éppen a válság hatására kezd a műtárgyak felé kacsintgatni? Az első műkincsre szánt millióval mit érdemes tenni?

T.P.: Egymillió forint manapság nem is olyan kis megtakarítás. A tapasztalat szerint ha klasszikus festményekről beszélünk, minél drágábbat vesz valaki, annál gyorsabb a megtérülés, ugyanis ezek elfogynak, egyre nagyobb a kereslet irántuk. Rengetegen fordulnak a kortárs piac felé is, az aukciós házak is. Nekik nagyon nagy a felelősségük, és szerintem nem is biztos, hogy mindig megfelelően súlyoznak .

A BÁV-nál egyelőre a kortárs festészet nem kap ekkora hangsúlyt, de szeretnénk ezzel is foglalkozni tematikus árverésen vagy galériás rendszerben. A kortárs festmény hosszú távú befektetés, de még 10-20 év múlva sem garantált a hozam. Nekem is van néhány kortárs képem, nálam fiatalabb festőktől. Ha úgy gondolok ezekre, mint befektetésre, bajban vagyok, hiszen a festmények ára általában akkor kezd emelkedni, amikor a festő meghal.

A festmény nagyon szubjektív dolog, ezért ha valaki nem ért a műtárgyakhoz, inkább olyasmibe fektessen, ami mindenki számára mérhető és evidens, például ékszerbe. Amellett, hogy lemérhető a súlya, további árképző tényező, hogy ki készítette és mikor. Az ékszereknél általában nincs nagy áringadozás, tehát biztonságosabb befektetés, mint a festmény, igaz, a hozama sem akkora. Megoldás lehet ezüst műtárgyak vásárlása, vagy Zsolnay-kerámiáké. A szecessziós Zsolnay ugyanis nemzetközileg is elismert és jegyzett műtárgytípus, ezért ez nagyon biztonságos befektetés. Nyilván otthon nem szabad összetörni, vigyázni kell rá. De azt javaslom, hogy aki a műtárgypiac felé fordul, először kérje ki szakértő segítségét.

P.: Említette, hogy a tárgyak zöme magyar specifikus. Ennek ellenére érkeznek-e külföldi vásárlók? Kik és mit vásárolnak?

T.P.: Régebben még divat volt, hogy amerikai kereskedők konténerrel vásároltak, főként bútort, de ma már nem tudok ilyenről. Ez az Ecseri fénykora volt (1997-98), amikor az amerikai és olasz kereskedők tömegével vitték ki ezeket az egyébként nem túl kvalitásos, lepusztult bútorokat. Vannak rendszeres vevőink Ausztriából, Németországból, Svédországból és a környező országokból de a tengeren túlról is meglepően sokan telefonálnak.

Alapvetően a német nyelvterületről érkezik a legtöbb külföldi vásárló, hiszen a tárgyi kultúránkra is főleg ez a terület hatott. A licitek elsősorban külföldi vonatkozású festményeknél és műtárgyaknál fordulnak elő.

P.: A következő aukción mekkora összegű kikiáltási ár lesz?

T.P.: 320 millió forint körül lesz. 2007 májusában, amikor a cég megvált a Kinizsi utcai székházától még nem volt kész az új árverező háza a BÁV-nak, innen indultunk.

A hosszú távú tervünk természetesen az, hogy versenyezzünk a festmény profilban legnagyobbakkal, úgy, hogy a vezető pozíciónkat megtartsuk az ékszer és a műtárgypiacon. Ez a 320 millió nem is olyan kevés, és az anyag nagyon is vállalható, pláne így, hogy egy éve a semmiből kezdtünk. Persze ez kevesebb, mint más aukciós házaknál, ahol egy karácsony előtti festményaukción 6-700 milliós kikiáltási összegről indul, viszont ilyen típusú katalógus, mint a miénk, nincs másik.

P.: Lehet tudni, hogy egy ilyen többnapos aukción hányan fordulnak meg?

T.P.: Az aukciós termünkbe 400 ember fér be, közülük kb. 300 regisztrált felhasználó, a többi vagy tulajdonos, vagy érdeklődő. Ezen kívül vannak a telefonos licitek, ez nagyon népszerű, főleg a külföldiek körében. A tapasztalatok szerint nagyon jó, 80 százalék feletti a tételek eladási aránya, az átlagos áremelkedés pedig 130 százalék körüli.

P.: A támogató vagy kiegészítő szolgáltatások hogyan hatnak a műkincs-kereskedelemre?

T.P.: Ma már nem megengedhető, hogy valaki megvesz egy festményt jó drágán, majd egy papírzacskóban hazaviszi. Az összes nagy aukciós ház "VIP körbe" szervezi a legfontosabb vevőit, és próbálja őket bevezetni a műtárgy-kereskedelem titkaiba. Ezek a szolgáltatások elsősorban arra irányulnak, hogy az emberek jobban megértsék a képeket. Előadásokat szerveznek, kiállításokat tartanak, mint ahogy nálunk is megindultak előadássorozatok. Ezekre egyébként bárki eljöhet, nem csak a "VIP kör" tagjai. Az a lényeg, hogy a műkincs-kereskedelemmel foglalkozó cégek folyamatosan életet, kapcsolatot akarnak fenntartani az aukciók közötti időszakokban is a gyűjtőkkel, befektetőkkel.