Világgazdaság • 2009. április 15. 09:00
Amikor a létszámcsökkentés réme kísért egy munkahelyen, azok is hajlamosak keményen hajtani, akik egyébként nem nagyon keresik a főnök kegyeit - állapítják meg amerikai HR-tanácsadók.
Max Caldwell, a Towers Perrin munkahatékonysági szakértője szerint megfigyelhető, hogy az emberek mostanában igyekeznek nagyobb munkateljesítménnyel, a vezetőknek tett apróbb szívességekkel vagy akár nyílt hízelgéssel felhívni magukra a figyelmet, és biztosítani állásukat.
A "stréberkedés" - akár annak pozitív, akár negatív megnyilvánulásairól beszélünk - a texasi egyetem kutatásai szerint átlagos viszonyok között is jócskán növeli egy alkalmazott előrejutási esélyeit, válsághelyzetben pedig a "túlélés" zálogává válhat. Trénerek azt tanácsolják, hogy ilyen időkben érdemes pár perccel hamarabb bemenni és ugyanannyival tovább maradni felettesünknél, mert ezzel azt a látszatot keltjük, hogy folyton dolgozunk. A feladatok szétosztása során rugalmasnak és vállalkozó szelleműnek kell lenni, és bizonyítani kell a céghez való ragaszkodásunkat.
Jennifer Chatman, a Berkeley Egyetem professzora szerint azonban nem szabad túlzásba vinni a nyomulást. Egy cégnek megárt az, ha eltűnik a vezetőkkel szembeni építő jellegű kritika, és csupa bólogatójános veszi körül őket. A túlzott stréberkedés ezen kívül irigységet és ellenszenvet válthat ki a kollégák részéről, ez végső soron a szóban forgó "élmunkásnak" és az egész vállalatnak is rosszat tehet. Francie Dalton, a Dalton Alliances tanácsadó cég vezetője úgy fogalmaz, hogy aki akár félelemből, akár karriervágyból elvtelen hajbókoló magatartást vesz fel, az könnyen elveszítheti társai és főnökei megbecsülését - az önbecsüléséről nem is beszélve.