Orosz Márton • 2013. március 20. 05:38
Egy friss nemzetközi összehasonlítás szerint a régiós középmezőny végén teljesít Magyarország bankkártya-használat szempontjából. Nem bízunk a bankokban, félünk, hogy nem jut eszünkbe PIN-kódunk, a készpénzt tekintjük az egyetlen hiteles fizetési megoldásnak.
Mi ösztönzi a fogyasztókat arra, hogy készpénzről áttérjenek a bankkártyára? Mi akadályozza leginkább ezt a folyamatot? Hogyan lehet elfogadtatni a kártyás fizetést, hogyan lehet megismertetni előnyeit, pozitívumait, és hogyan lehet felhívni a figyelmet a benne rejlő kockázatokra? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a MasterCard szakértői a Mi alapján választják a fogyasztók a kártyás fizetést? című nemzetközi tanulmányukban.
A MasterCard betéti kártyákért felelős vezetője, a tanulmány egyik szerzője, Tuuli Perkio a Pénzcentrum.hu-nak elmondta: azért nem reménytelen a helyzet, hiszen évente rendszeresen több mint 10 százalékkal nő a bankkártyahasználat Magyarországon. A kártyatársaság kutatása éppen ezért részben arra irányult, hogy a további fejlődés szempontjából fontos kérdésekre keresse a választ.
Minden szinten
Alapvetően 1+5 fejlődési szintet határozhatunk meg a bankkártya-használat területén, ezek a szintek a világ összes országában érvényesek, de a gazdaság fejlettségétől és a társadalom nyitottságától függően az egyes államok, régiók más-más szinten tartanak, illetve az egyes fogyasztók is meghatározhatják magukat a skálán.
Az 1+ 5 szint a következő:
0. Csak készpénz: A fogyasztóknak erős az érzelmi kötöttségük a készpénzhez, egyáltalán nem használnak bankkártyát.
1. Kártyahasználat csak szükség esetén: A fogyasztók erősen kötődnek a készpénzhez, de már próbálkoztak a kártyás fizetéssel. Végszükség esetén használják bankkártyájukat.
2. Esetenként használ kártyát: A fogyasztók alapvetően a készpénzt részesítik előnyben, kártyával csak ritkán fizetnek, leginkább olyan boltokban, amelyeket ismernek, amelyekben megbíznak.
3. Elmozdulás a gyakori kártyahasználat irányába: A készpénz még mindig fontos része a fogyasztók életének, ugyanakkor egyre gyakrabban fizetnek kártyával, élelmiszerboltokban, benzinkutakon, ruhavásárlásnál.
4. Gyakori kártyahasználat: Magabiztos bankkártya-használók, a bankkártyás fizetéstől leginkább csak az ismeretlen és nem meggyőző bolti környezet riasztja el őket.
5. Lelkes bankkártyás: Ahol csak lehetőségük van rá, használják ábankkártyájukat. Tipikusan nagyon kevés készpénzt hordanak maguknál, kimondottan frusztrálja őket, ha a kereskedő nem fogad el bankkártyát.
Nem meglepő módon a kelet-európai régió országainak fogyasztói - így mi magyarok is - leginkább az első három csoportba tartozunk, azaz egyértelműen van hova fejlődnünk kártyahasználatban. A tanulmány szerint a legtöbb kártyabirtokos évente lép egy-egy szintet abban az esetben, ha megkapja a kellő impulzusokat barátaitól, a bankjától vagy a reklámokon keresztül. Ha ez nem így történik, természetesen nem feltétlenül lesz tudatosabb kártyahasználó, sőt vissza is fejlődhet ebben a tekintetben.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 10 millió forintot, 15 éves futamidőre, már 7,21 százalékos THM-el, havi 89 803 forintos törlesztővel fel lehet venni a CIB Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: az Erste Banknál 8,04% a THM, a Raiffeisen Banknál 8,09%; az UniCredit Banknál 8,12%, a K&H Banknál 8,31%, akárcsak az OTP Banknál. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Nem feltétlenül történelmi okokra vezethető vissza a Magyarországon még tapasztalható, kártyás fizetésekkel szembeni bizalmatlanság, hiszen például Észtország sokkal jobban teljesít, leginkább a speciális banki kampányoknak köszönhetően - mondta el lapunknak Tuuli Perkio. A szakértő szerint a balti állam lakosai azért használják jóval többet a kártyájukat, mert a pénzintézetek célzottan kommunikálnak a társadalom egyes rétegei - például az idősek, a nyugdíjasok - felé, különféle eszközökkel, promóciókkal ösztönözve őket a biztonságosabb bankkártyás fizetésre.
Tuuli Perkio
Magyarország ugyanakkor a felmérés szerint régiós összehasonlításban sem teljesít kiugróan, hiszen például Lengyelországban vagy a Balti-államokban is intenzívebb a bankkártya-használat, mint nálunk. Ezt elsősorban arra lehet visszavezetni, hogy sok állami, szociális juttatás még mindig készpénz formájában érkezik, a szürke-és feketegazdaság résztvevői számára pedig nem célszerű, hogy pénzüket bankszámlán tartsák, vagy hogy kártyával fizessenek. A szakértő ugyanakkor nem gondolja úgy, hogy az euró bevezetése javítana a helyzeten, a kutatások nem igazolják, hogy az adott ország pénznemétől (vagy egy közös pénznem használatától) változnának az arányok.
A tanulmány szerint Magyarországon a fizetési tranzakciók 89 százaléka készpénzzel történik, ez pedig egyben azt is előrevetíti, hogy hosszú időnek kell még eltelnie addig, ameddig a fogyasztók áttérnek az elektronikus fizetési módokra. A vizsgálat kitért arra is, hogy miért veszünk fel készpénzt a bevásárlóközpont bejáratánál kihelyezett ATM-ből, és miért nem fizetünk kártyával a pénztárnál.
Félünk a PIN-től!
Tuuli Perkio elmondta, hogy maguk a felmérés készítői sem akarták elhinni, de a leggyakoribb válasz az volt, hogy a vásárlók attól félnek, a pénztárnál nem jut majd eszükbe PIN-kódjuk ( különösen az 50 évnél idősebbeknél jelent ez komoly problémát). Ha készpénzzel fizetnek, azzal sohasem lehet baj, mindenhol elfogadják, szemmel látható az értéke - gondolják.
A bankok és kártyatársaságok felelőssége ugyanakkor egyértelmű ebben az edukációs folyamatban. Megérteni a kártyahasználók (pontosabban nem használók) szükségleteit, igényeit a legelső lépés: tudni kell azt, hogy miért nem használják az emberek a bankkártyájukat. Egy kelet-európai példánál maradva: Litvániában például látványosan kevesen fizetnek kártyával a benzinkutakon. Mint a felmérésekből kiderült, a felhasználókat az zavarja, hogy a benzinkutak jól láthatóan fel vannak szerelve biztonsági kamerákkal, ezekről pedig azt gondolják, leolvassák PIN-kódjukat, és valamilyen módszerrel meg is szerzik a számlájukon levő pénzt. Máshol pedig olyan előítéletekkel kell megküzdeni, mint hogy a kártyás fizetés lassabb, nehézkesebb.
A biztonságon egyre nagyobb a hangsúly, ugyanakkor a fogalom mindenkinek más jelent: a svédek például - akik rendkívül gyakori kártyahasználók - saját országhatáraikon túl már kimondottan ritkán fizetnek bankkártyával. A kelet-európai országokban nagyban nehezíti a helyzetet, hogy az emberek alapvetően bizalmatlanok a bankokkal szemben, nem bíznak eléggé a bankbetétekben, mondván "az a pénz a tiéd, ami a zsebedben van". Persze a kereskedők sem feltétlenül javítanak a jelenlegi képen, elég csak arra gondolni, hogy sok kisboltban nem lehet kártyával fizetni (ennek természetesen részben oka a tranzakciós díj is). Persze a helyzetet az sem oldaná meg, ha minden egyes boltban lenne POS-terminál, az viszont segítene, ha valamilyen kedvezményt kapnának azok, akik kártyával fizetnek, mint például Dél-Koreában, ahol a személyi jövedelemadóból lehet levonni a kártyás fizetések egy bizonyos százalékát.
A szakértő elmondta: van egy komoly történelminek nevezhető lemaradás is. Mi magyarok az elmúlt negyven évben a postán fizettük be a közüzemi csekkeket, nagyon nehéz átszoktatni a lakosságot a jóval egyszerűbb, gyorsabb, biztonságosabb elektronikus fizetési megoldásokra - például az internetes számlafizető szolgáltatások használatára, vagy a csoportos beszedési megbízásra.