Pénzcentrum • 2026. augusztus 1. 06:05
Amikor lakhatási válságról esik szó, a legtöbb esetben a fiatalok számára nehezen megfizethető magas bérleti díjakra, vagy lakáshoz jutás nehézségeire helyeződik a hangsúly. Pedig a lakhatás megfizethetősége az idősebb korosztály számára is komoly kihívást jelent, annak ellenére, hogy többségük saját tulajdonú ingatlanban él. Azonban azt, hogy hány magyar nyugdíjasnak okozhat gondot a lakhatás, a statisztikákból nehezebb kiolvasni, hiszen a probléma gyakran más formában jelentkezik: a lakás fenntartási költségeit még kifizetik, de gyógyszerekre, minőségi élelmiszerre vagy ruházkodásra már nem marad elegendő pénz. Cikkünkben friss adatok alapján most azt vizsgáltuk, a magyar időseknek milyen arányban jelent gondot a lakhatás, és mi lehet erre a megoldás.
A magas ingatlanárak, bérleti díjak kapcsán legtöbbször a fiatalabb generációk, kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévők lakáshoz jutásáról esik szó. Az időseknek többnyire egészen más lakhatási problémákkal kell szembesülniük, ami idővel a teljes elszegényedésükhöz vezethet. A megoldás adja magát, mégis kevés idős hozza meg a nehéz döntést és válik meg otthonától, ahol sokan egész felnőtt életüket leélték.
Az MNB legfrissebb lakáspiaci adatai szerint rég nem látott tendencia bontakozott ki: az ingatlanárak idei második negyedévben országszerte csökkentek. Ilyenre több mint három éve nem volt példa. Ez viszont nagyrészt annak a hatása, hogy a múlt év azonos időszakában jelentős volt az áremelkedés, azóta pedig az árak magas szinten stagnálnak. A lakhatási krízist hosszú távon csak súlyosbítják az olyan piactorzító intézkedések, mint az Otthon Start Program, a CSOK vagy a Babaváró hitel bevezetése. A fiatalok számára a magas albérleti díjak, illetve a piaci lakáshitelek magas kamatai miatt a megfizethető lakhatás egyre nagyobb problémát jelent.
Mindeközben az idősödő, vagy már nyugdíjas korosztály nagyrészt saját ingatlanban él, sokan olyan házban vagy lakásban, amelynek mérete jellemzően meghaladja igényeiket. Miután a gyerekek kirepültek, a nehezen kifűthető nagypolgári lakások, a korszerűtlen családi házak fenntartása egyre nagyobb terhet jelenthet az idősebb korosztályoknak. Különösen nehézkessé válhat a lakhatás fenntartása, ha valaki nyugdíjba vonul - tehát havi jövedelme csökken és rugalmatlanabbá válnak az anyagi lehetőségei, mint aktív korában -, illetve ha valaki megözvegyül.
Ugyan az ingatlanárak emelkedése az elmúlt évtizedek során ennek a korosztálynak kedvezne, hiszen sokan rendelkeznek mára nagyértékűvé vált lakással, házzal; viszont - érthető módon - a legtöbben elképzelni sem tudják, hogy túladjanak rajta. Pedig a nyugdíjba vonulás közeledtével anyagi szempontból rendkívül kedvező döntés lehet egy kisebb, korszerűbb, fenntarthatóbb, a hosszútávú igényeknek jobban megfelelő ingatlanba költözni - egy ilyen lépés megmenthetné az időseket a fokozatos elszegényedéstől. Vannak, akik így is arra kényszerülnek idős korukban, hogy otthonukat elhagyják - vagy anyagi okokból, esetleg ápolási céllal közelebb költöznek a rokonokhoz. Sokkal jobb, ha ez egy még időben meghozott, saját döntés, mintha kényszerhelyzet eredménye.
A lakhatási krízis az időseket is fenyegeti
A különböző statisztikák arról árulkodnak, hogy az időseket is nagymértékben fenyegeti Magyarországon az elszegényedés veszélye, illetve a lakhatási nehézségek ezt a korosztályt is jelentős mértékben érintik. Az Eurostat elszegényedés és társadalmi kirekesztődés kockázatát vizsgáló, 2025-ös adatai szerint hazánkban 1 millió 827 ezer embert érint ez a veszély (a teljes lakosság 19,5%-át). Közülük 380 ezer 65 év feletti lakost, ez a korosztály 19,8%-a. A 75 év feletti korosztályban pedig ez az arány még magasabb, 21,4 százalék - ami nagyjából 175 ezer szépkorút jelent.
A statisztikák mélyére nézve az is kiderül, hogy az elszegényedés kockázata a legidősebb korosztályban főként nőket érint: a 65 év felettiek között 281 ezren, azon belül a 75 év felettiek körében 138 ezren nők az érintettek. Ez részben azzal is magyarázható, hogy jellemzően nők élnek meg magasabb életkort, viszont ebből pedig az következik, hogy idős korukban így ők lesznek azok, akik jelentős arányban nehéz anyagi helyzetbe kerülnek.
Az adatsorból az is kiderül, hogy amíg a legfrissebb, 2025-ös adatok szerint 380 ezer 65 év feletti lakost fenyeget hazánkban az elszegényedés (19,8%), 2024-ben még 408 ezren voltak (21,3%). 2020-ban 266 ezer lakost fenyegetett ez a kockázat (15,2%), míg 2015-ben 291 ezer időst (18,3%). A helyzet tehát rövid távon javult, hosszabb távon viszont volt ennél jelentősen kedvezőbb is az arány.
Az Eurostat adatai elárulják azt is például, hogy az olyan magyar háztartásoknak, ahol ketten élnek és legalább egyikük 65 év feletti, 21,9 százaléka nem engedheti meg magának, hogy a régi elhasznált bútorait lecserélje. Az olyan háztartásoknak, ahol egy 65 év feletti személy él, 27 százalékára igaz ez. Az adatsorokból az is kiderül, hogy a 65 év felettiek háztartásaiban 9,6% olyan lakásban él, ahol beázik a tető, nedvesek a falak, a padló vagy az alapozás, illetve korhadtak az ablakkeretek vagy a padló. Ez az arány az egyedül élő 65 év felettiek körében 10,7% 2023-as adatfelvétel alapján.
A magyar lakosság 5,8 százaléka él olyan háztartásban, ahol nem tudják télen kellemes melegre fűteni a lakást. A kétszemélyes háztartásokban, ahol legalább egy személy 65 év felett van, 5,6 százalék ez az arány - viszont az egyszemélyes háztartásokban, ahol idős személy él, már 10 százalék a 2025-ös adatok szerint. A számlákkal, hiteltörlesztéssel, lakbérrel elmaradt háztartások 8,6 százalékot tesznek ki a teljes lakosság körében, az egyedül élő 65 év felettiek esetében 5 százalékot az Eurostat adatai szerint.
További adatok alapján viszont arra gyanakodhatunk, hogy az idősek ugyan a számlákat befizetik, és inkább más költségeken próbálnak spórolni. Az egyedül élő 65 év felettiek 8,5%-a nem jön ki hónap végéig a pénzéből és a kétszemélyes háztartásokban, ahol legalább egy idős él 5,9 százalék az arányuk. Emellett a 65 év feletti magyarok 14,3 százaléka nem engedheti meg magának, hogy hetente egy kis összeget költsön saját magára 2025-ös adatok alapján, közülük is a 75 év felettiek körében 15,1% ez az arány.
Továbbá a 65 év felettieknek 17,9%-a, a 75 év felettieknek pedig 19,2%-a nem engedheti meg magának, hogy havonta legalább egyszer barátokkal vagy rokonokkal találkozzon egy ital vagy étkezés erejéig az adatok szerint. Ami pedig tovább árnyalja a képet, hogy a 2025-ös adatok szerint az egyedül élő 65 év felettiek 25,9 százaléka - több mint negyede - nem engedheti meg magának, hogy kétnaponta húst, csirkét, halat (vagy ezek vegetáriánus megfelelőjét) tartalmazó ételt fogyasszon. A kétszemélyes háztartásokban, ahol legalább egy idős él 16,6 százalék ez az arány. Ennél rosszabb adat csak 2015-ből és korábbról ismert.
Látható tehát, hogy az idős korosztály jelentős része küzd lakhatási gonddal, illetve ha a rezsit be is tudják fizetni, a lakhatási körülményeik nem megfelelőek, esetleg az ilyen jellegű kiadások mellett megfelelő minőségű ételre már nem jut pénz.
JÓL JÖNNE 2 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 2 000 000 forintot igényelnél 5 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót havi 42 386 forintos törlesztővel a Raiffeisen Bank nyújtja (THM 10,35%), de nem sokkal marad el ettől a CIB Bank (THM 11,29%-ot) és a MagNet Bank (THM 11.68%-ot) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Megoldás lehet a költözés?
Ugyan az idős korosztály több mint 90 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él, a lakhatási költségek számukra is megterhelők lehetnek. Az Eurostat 2025-ös adatai szerint a 65 év feletti magyarok 44,7 százaléka az igényeit meghaladó méretű ingatlanban él. A medián jövedelem 60%-a feletti jövedelemmel rendelkezők körében ez az arány magasabb, 47 százalék, míg a medián 60%-a alatti jövedelmű időseknek 30,6 százalékára igaz ez. Ez annyit jelent, hogy 10-ből 3 idős, akinek szűkös az anyagi helyzete, olyan méretű ingatlanban él, ami meghaladja az igényeit.
Ilyen élethelyzetet nem nehéz elképzelni: a gyerekek kirepülése után továbbra is a családi házban élő idősödő szülők helyzetét, vagy akár az özvegyként egy nagy házban, nagypolgári lakásban egyedül maradt idősekét. Nem ritkán a nyugdíjazás - amely szinte minden esetben csökkent anyagi forrásokkal és lehetőségekkel jár együtt az aktív évekhez mérten -, vagy a megözvegyülés nehéz időszaka hozza el az idős lakosok életébe a nehezebb lakhatási körülményt.
A helyzetet az is nehezíti, hogy sokan nem készülnek fel anyagilag a nyugdíjazással, vagy magával az idősödéssel járó megváltozott anyagi helyzetre és igényekre.
Magyarországon a nyugdíjszámítás bonyolult rendszere sokakat meggátol abban, hogy tisztán lássák előre: mennyivel kevesebb jövedelemre számíthatnak idős korukban. Ráadásul a nyugdíjemelés rendszere jelentős részben pusztán az infláció függvénye, emiatt a magyar nyugdíjak az utóbbi évtizedekben leszakadtak a reálbérektől, mivel a dolgozók fizetése dinamikusabban emelkedik a nyugdíjaknál. Az időseket továbbá váratlanul érheti a nagyobb kiszolgáltatottság anyagilag a nyugdíjas években: rá vannak utalva a nyugdíjemelésre, míg a munkabérek a bértárgyalás során rugalmasabban alkalmazkodhatnak az árak emelkedéséhez vagy más válsághelyzetekhez.
Az is jellemző, hogy az idősödő korosztály nem számol az életkor előrehaladtával jelentkező többletkiadásokkal, mint a növekvő gyógyszer- és egyéb egészségügyi költségek. A megváltozó igényekre való előzetes felkészülést - a lakás akadálymentesítése, komfortosabb környezet kialakítása - szintén nem jellemző. Gyakran az előzetes felkészülést éppen a szűkös anyagi körülmények sem teszik lehetővé.
Különböző stratégiákkal - pl. a lakás egy részének leválasztása a fűtésről - egy ideig lehet alkalmazkodni a megváltozott anyagi körülményekhez, azonban az igényeket meghaladó méretű ingatlan fenntartása hosszú távon elszegényedéshez vezethet. Adná magát a megoldás: el kell adni a túl nagy méretű, gyakran korszerűtlen ingatlant, és elköltözni egy kisebb, fenntarthatóbb, az időskor igényeihez jobban igazodó ingatlanba. Ezt azonban csak nagyon kevesen lépik meg, akkor is többnyire csak kényszerből.
Miközben az is feltételezhető, hogy azok az idősek, akik nehezen jönnek ki hó végén a pénzükből, jelentős ingatlanvagyon birtokában vannak. Kifűthetetlen, nagyméretű belvárosi lakásokban, olyan épületekben, ahol gyakran lift sincs, sok olyan idős élhet, aki nehéz anyagi helyzetben van. Pedig egy ilyen nagyon értékes jelenleg a piacon. Ha egy olcsóbb városrészben, földszinti - vagy liftes ház emeleti - lakásába költöznének át, egyszerre csökkennének a költségeik, lennének mobilisabbak, és még tőkéjük is maradna a lakáscseréből.
Hasonlóképpen egy kertes, nagy családi házban élő idős pár, akiknek a gyerekeik rég kirepültek, egy kisebb alapterületű, akár újépítésű, korszerűbb ingatlanra váltva milliókat szabadíthatna fel és képezhetne ebből tartalékot. Ráadásul egy ilyen ingatlancserével a későbbi kiadások is csökkenthetők: a rezsi alacsonyabbSok olyan hely van az országban, ahol még mindig kapkodnak a családosok a használt, felújítandó nagyobb családi házakért, míg a kisebb alapterületű és fenntartási költségű, kevésbé frekventált helyen lévő házakra nem találnak vevőt a tulajdonosok.
Természetesen a költözéshez, lakáscseréhez nagy elhatározásra van szükség. Különösen akkor, ha az ember azon a helyen élte le az élete jelentős részét. Viszont adódnak olyan élethelyzetek, amikor a körülmények nagy nyomást helyeznek az idősekre: évről évre romlik az anyagi helyzetük, és nem jelentkezik a megoldás. Ilyen esetben a költözés már nem puszta lehetőség, hanem kihajtási lehetőség a teljes elszegényedés felé vezető útról. A legjobb eset pedig az, ha ezzel a dilemmával nem egy kényszerhelyzetben szembesül az ember, hanem előre át tudja gondolni a későbbi lehetőségeit, mielőtt nyugdíjas korba lép.