Több százezret is megtakaríthatnak a devizahitelesek

Nem tudni, mit rejteget egészen pontosan a devizahitelesek és a bankok számára a Bankszövetség javaslatcsomagja, melyről a két fél hűvös viszonya ellenére ezekben a napokban is folynak a tárgyalások. Főbb elemeit azonban már több alkalommal is megfontolandónak nevezték egyes kormányzati források, sajtóinformációk alapján pedig körvonalazódni látszanak egyes elemei. A már korábban 90 napon túli késedelembe esett adósokat (arányuk már több mint 10%) a jól fizető ügyfelektől elkülönítve kezelnék, cikkünkben az ez utóbbiakat érintő pontok lehetséges hatásait vizsgáljuk meg.

90 napnál nagyobb késedelemben lévő adóssokkal előző cikkünkben foglalkoztunk: elengednék a devizahitelesek tartozását

Mit tennének a jól fizető ügyfelekkel?

- Két évvel meghosszabbítanák az árfolyamrögzítés eredetileg 36 hónap után (2014-ben) véget érő időtartamát,
- a piaci és a rögzített árfolyam különbsége alapján a gyűjtőszámlán csak az ügyfelek tőketartozása halmozódna, az időközben esedékes kamattartozást fele-fele arányban a bankszektor és az állam átvállalná,
- amennyiben a piaci árfolyam átütne egy bizonyos (nem tudni, mekkora) szintet, megemelnék a rögzített árfolyamot, egy szint felett pedig az állam is beszállna a terhek viselésébe,
- lehetővé tennék számukra, hogy egy összegben visszafizessék a gyűjtőszámla-tartozást.

A PSZÁF adatai szerint szeptember végén 143 ezer 90 napon túli késedelemben lévő jelzáloghitel-szerződést tartottak nyilván a pénzügyi szektorban, ez mintegy 11%-os arányt jelent. A maradék 89%-ra, ezen belül is a közel 2/3-os arányt képviselő deviza alapú jelzáloghitelekre, vagyis 750-800 ezer fizetőképes állapotban lévő hitelszerződésre vonatkoznának ezek a javaslatok.

Mit jelent ez?

Az egyik fő különbség az lenne az augusztus 12-én életbe lépett árfolyamrögzítéshez képest, hogy 36 hónap helyett 60 hónapra (öt évre) szólna, ezen időszak alatt pedig ugyanúgy a rögzített (frank: 180, euró: 250, jen: 2 forint) árfolyamon törlesztenék hitelüket az adósok. Ez a frankhitelesek esetében a 250 forintos szinthez képest öt évig 28%-kal alacsonyabb törlesztőrészletet eredményezne. Ennél is fontosabb újdonság lehet, hogy a piaci és a rögzített árfolyam különbözete alapján halmozódó gyűjtőszámla-tartozást kettébontanák kamattartozásokból és tőketartozásokból képződő részre. Előbbit a bankok és az állam fele-fele arányban viselnék (vélhetően az évek során folyamatosan, és nem az árfolyamrögzítés után), és csak utóbbit kellene az adósoknak törleszteniük az árfolyamrögzítés ötéves időszakát követően.

Mekkora tartozást engedhetnek el?

Ennek fényében a devizahiteleseket érdeklő fő kérdés az lehet, mekkora a gyűjtőszámlán halmozódó tőketörlesztések és kamattörlesztések aránya. Minél nagyobb ugyanis ez utóbbi, annál nagyobb tehertől szabadulnak meg az adósok, és annál nagyobb a bankok és az állam áldozatvállalása. Az alábbi két ábra 15, illetve 20 éves futamidő mellett mutatja be a kamattörlesztés arányát a törlesztőrészleten belül.

Látható, hogy annuitásos hitelek esetében a kamattörlesztés jellemzően a futamidő közepe környékén csökken a teljes törlesztőrészlet 50%-a alá. A rendelkezésünkre álló szűkös statisztikák alapján feltételezhető, hogy a devizahitelek döntő többsége még nincs ilyen stádiumban (jellemzően 2004 és 2008 között folyósították őket, teljes futamidejük pedig több mint 15 év). A forint alapú gyűjtőszámlán megjelenő összeget tehát - mely 250 forintos piaci árfolyam mellett a teljes törlesztőrészlet 28%-a - a kamattörlesztés általában képes biztosítani. Csak rövid futamidő ill. alacsony kamat mellett lehet szükség a tőketörlesztés kis részének szüneteltetésére is annak érdekében, hogy az árfolyamkülönbözetnek megfelelő összeg a gyűjtőszámlára kerüljön. Az alábbiakban két különböző időpontban (2005 januárja és 2008 júliusa) felvett, eltérő (15 ill. 20 év) futamidejű hitel esetében vizsgáljuk ezt meg.

Számításaink szerint a példában szereplő "A" hitel törlesztőrészlete a jelenlegi 112 ezer forint helyett öt éven keresztül (250 forintos frankárfolyamot feltételezve) 81 ezer forint lehet. A gyűjtőszámlán ezen időszak alatt 1,789 millió forintnyi kamattörlesztés halmozódna fel (plusz gyűjtőszámla-kamat nélkül), amit a bank és az állam vállalna át. Mivel az árfolyamrögzítés utolsó húsz hónapjában az elengedett kamattörlesztés 250 forintos frankárfolyam mellett nem "fedezi" az árfolyamkülönbözetet (melyből a gyűjtőszámla képződik), további 98 ezer forint tőketartozása keletkezik 5 év múltán az adósnak, melyet a futamidőből hátra lévő három év során (vagy egy összegben) törlesztenie kell. A fentiek tehát azt jelenthetik, hogy az elméleti gyűjtőszámla tartozás jó részét (1,789 millió forintot) az állam és a bankok öt év alatt átvállalnák, ezáltal átlagosan egy év alatt a banknak 179 ezer forintos vesztesége, az államnak ugyanekkora tehervállalási kötelezettsége keletkezne. Az adós törlesztőrészlete pedig a jelenleginek megfelelő árfolyam és kamatszint mellett a jelenleginél 3 ezer forinttal lenne magasabb öt év múlva.

Más a helyzet a hosszabb futamidejű, vagy a közvetlenül a válság előtt felvett devizahitelek esetében. A "B" hitel törlesztőrészlete például a jelenlegi 107 ezer forint helyett öt éven keresztül 77 ezer forint lehet. A gyűjtőszámlán ezen időszak alatt 1,797 millió forintnyi kamattörlesztés halmozódna fel (plusz gyűjtőszámla-kamat nélkül), amit a bank és az állam vállalna át. Mivel az árfolyamrögzítés teljes időszakában "fedezi" a kamattörlesztés az árfolyamkülönbözetet, nincs szükség a tőketörlesztés felhasználására, így az adósnak nem keletkezik ebből pótlólagos tartozása. Ez azt jelenti, hogy az elméleti gyűjtőszámla tartozás egészét (1,797 millió forintot) az állam és a bank öt év alatt átvállalná, ezáltal átlagosan egy év alatt a banknak 180 ezer forintos vesztesége, az államnak ugyanekkora tehervállalási kötelezettsége keletkezne. Az adós törlesztőrészlete pedig - gyűjtőszámla-hitel hiányában - a jelenleginek megfelelő árfolyam és kamatszint mellett a mostani szintre állna vissza.

Mekkora lehet az állam és a bankok teljes tehervállalása?

Hogy végül fele-fele arányban vállalják-e át a bankok és az állam a devizahitelesek kamattartozásainak egy részét, erősen kérdéses még, mint ahogy az is nagy kérdőjel, a fentiek fényében hány devizahiteles élne az árfolyamrögzítés lehetőségével. Mindezen felül nem tudjuk azt sem, mit takar pontosan a javaslatcsomag azon része, mely a rögzített árfolyamot is emelné (illetve az állam részvételét fokozná) abban az esetben, ha piaci árfolyam bizonyos szint(ek)et átlép. Becsléseink során mindenesetre az alábbi (szintén részben becslésekre hagyatkozó) adottságokból indultunk ki.

Amennyiben az összes deviza alapú jelzáloghitel részt venne az árfolyamrögzítésben, öt év alatt (jelenlegi árfolyam mellett) csaknem ezermilliárd forintnyi "kifizetetlen" tartozás gyűlne össze kamat- és tőketartozásokból együttesen. Figyelembe véve, hogy ennek döntő része kamattartozás, az állam és a bankok együttes tehervállalásának mértéke 100%-os igénybevételi arány mellett csaknem ugyanekkora lenne. 50-50%-os arányú tehermegosztás mellett mindkét félnek közel 100 milliárd forintnyi terhe keletkezne évente átlagosan. Hogy pontosan mekkora, azt a devizahitelesek aktivitása és a frank árfolyama döntené el. A bankszektor éves vesztesége (csak ebből a programból) tehát több tízmilliárd forint lehet évente (csakúgy, mint az állam szerepvállalása), ugyanakkor a fizetőképesség várható javulásának köszönhetőn valamennyit a céltartalék-képzési szükséglet csökkenésén keresztül ebből visszakaphatnak.