Pénzcentrum • 2009. január 27. 05:40
Miközben minden lehetséges fórumon minden szakember a bankkártyás fizetés kényelmi és biztonsági előnyeit ecseteli a készpénzes fizetéssel szemben, addig számos bolt nem engedheti meg magának, hogy a bankkártya-leolvasót telepítsen, a költségek fedezetét ugyanis nem tudná kitermelni.
A bankkártyás fizetés biztonságos - egy jó hálózat mellett gyors is - miért nem terjed tehát sokkal gyorsabban világszerte? Nos, bár a bankkártyás fizetés az ügyfél számára az esetek túlnyomó többségében ingyenes, az ügyfél és a kereskedő számlái közti elszámolás banki költségeit valakinek meg kell fizetnie. Ez pedig általában maga a kereskedő.
A kereskedő tehát fizet a POS-terminált telepítő banknak a használatért. Ezek a költségek sokfélék lehetnek (egyszeri telepítési díj, havi készülék-bérleti díj, tranzakciós jutalék), amelyek összességében a felmérések szerint a teljes tranzakció 1,8-3,0 százalékára rúgnak. De ez sem marad a terminált szolgáltató banknál, hiszen a nemzetközi felmérések szerint az összeg átlagosan 80 százalékát a kártyát elfogadó bank átutalja a kártyát kibocsátó bank részére; ez utóbbi kártyaművelettel kapcsolatos költségei fedezésére.
Egy tavalyi felmérés szerint a POS-díjakból származó bevételek 2000 és 2006 között 140 százalékkal 64 milliárd dollárra nőttek. A növekedést nagyrészt az utóbbi években lendületesen bővülő bankkártyás fizetések száma adta, de a bankok közti elszámolási költségek is emelkedtek ez időszak alatt az Egyesült Államokban, még akkor is, ha többfelé a világban így Ausztráliában és az Európai Unióban is egységes szabályozás kialakításával igyekeznek visszaszorítani ezt a költségelemet.
A kártyás fizetés tranzakciós költségeit tehát végső soron a kereskedő fizeti meg - ha tudja. Amennyiben ugyanis a kártyás forgalom minimális a boltban, a költséghányad túl magasra rúg - egyszerűen a haszonkulcsba nem fér bele a POS-terminállal kapcsolatos költségek fedezése is. A kis, háztartási elektronikai termékeket árusító cégek, webáruházak például hosszú éveken keresztül szenvedtek azzal, hogy a vagy biztosítják a kártyás fizetés lehetőségét és lemaradnak a rendkívül szoros versenyben, vagy kénytelen csak a készpénzes fizetést elfogadni. Néhány éve még az egyik legnagyobb számítógépeket árusító üzletlánc még büszkélkedett is azzal, hogy náluk nem lehet kártyával fizetni: vagyis hogy az árak olyan alacsonyak, hogy a terminál költségeit abból már nem lehet finanszírozni.
JÓL JÖNNE 1 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 1 millió forintot igényelnél 36 hónapos futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 33 952 forintos törlesztővel az UniCredit Bank nyújtja (THM 14,41 %), de nem sokkal marad el ettől a CIB Bank 33 972 forintos törlesztőt (THM 14,45%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Van persze egy másik módszer is, mely egyrészt költséghatékony is, másrészt szembesíti a vásárlót a banki tranzakciós díjak mértékével. Az Egyesült Államokban - ahol a tranzakciós díjakat csak a piac határozza meg - többfelé lehet olyan boltokkal találkozni, ahol a vevőket szembesítik a költségekkel. "Hogy árainkat alacsonyan tudjuk tartani, kérjük - amennyiben lehetséges - fizessenek készpénzzel!" - szól az átlagos ismertető és a tapasztalatok szerint a vásárolók valóban megérzik: végső soron az ő zsebükre megy a játék. Vannak azonban cégek, akik közvetlenül a fogyasztóra terhelik a tranzakciós költségeket. A fapados repülőgépjáratairól ismert easyJet például kártyatípustól függően von le összegeket a vásárlások után: ezek összege 1,95 fonttól kezdődik, de van olyan kártyatípus, melynél a minimális levont összeg 3,50 angol font lehet tranzakciónként.