Pais-Horváth Szilvia • 2026. október 24. 10:00
Nincs is annál jobb, mint bekuckózós őszi estéken, forró teával a kezünkben sült gesztenyét vagy parázson sült tököt majszolni. Nekem valamiért a káposztás rétes illata is hozzátartozik az őszhöz. Ahogy közeledett a november, vele együtt Mindenszentek és a halottak napja, a nagymamám mindig ezt sütötte. No meg tökös-mákost és túróst is, hogy minden unoka kedvére válogathasson. Most viszont egy egészen különleges káposztás finomságot hozok a Gasztromesékbe: a szarvasi kapusznyikát. És ha már megismerkedünk vele, nem maradhat ki édes testvére, a lekvárnyika sem. Kóstoltátok már valamelyiket? Na, ideje nekiállni a sütésnek!
Vannak ízek, amiket évtizedek óta őrzök magamban. Ilyen a mindenszenteki káposztás rétes is, de legalább ennyire emlékezetes az a káposztás lángos, amit egyszer Békéscsabán kóstoltam. Egy esküvőn jártunk, másnap pedig a vendéglátóink elvittek egy piaci falatozóba, mondván, addig nem mehetünk haza, amíg meg nem kóstoljuk a helyiek lángosát. Nem éppen diétás fogás, de ki bánja, ha egy piaci pultnak támaszkodva, jóízűen falatozhat egy sült káposztával gazdagon töltött lángost? Én azóta sem felejtettem el!
A káposztával tehát jóban vagyok: sütve, főzve, savanyítva, jöhet minden formában. Nem csoda, hogy rögtön felkaptam a fejem, amikor a közösségi médiában elém dobott az algoritmus egy izgalmas káposztás receptet. A kapusznyikáról ugyanis még csak nem is hallottam, pedig már a neve is kíváncsivá tett. Hát még amikor kiderült, hogy ennek a különleges tésztaételnek a szarvasi változata káposztával töltött! De hogyan került ez a finomság a magyar konyhába, és hogyan lett a szarvasi szlovákok egyik hagyományos étele? Erről is szól most a legújabb Gasztromesék.
A kapusznyika története már a nevénél izgalmassá válik
A szlovák nyelvterület nagy részén a káposztát kapustának hívják, és ezt az elnevezést a magyarországi szlovákok is megőrizték. Tőlük vette át a magyar nyelv a kapusznyika, illetve kapusztnyika nevet – derül ki Forschner Rudolf szarvasi születésű mesterszakács A Körös-völgye, Szarvas gasztronómiája című, 2005-ben megjelent könyvéből, aki arról is írt, régi időben hogyan is étkeztek a szarvasiak:
Főként a brindza, a kömény, a kelesztés, a haluskák, a pörköltek, s a legjobb kolbászok hazája ez, ahol az emberek évszázadok óta fogyasztják a birkát, a sertést, a szárnyast, a halat, s megannyi mást. [...] A kedvező éghajlat és az emberfeletti küzdelemben feljavított talaj révén megterem itt szinte minden: takarmány, gabona, s a helyi kutatóintézet évtizedekig folytatott munkája nyomán még a különböző rizsfajták is. Változatosan kínál halaival a Körös, apróvadjaival, gombáival a rét, a mező. A szorgalmas szarvasi emberek kis és nagy gazdaságaiban gyakran megtalálható volt a hízott marha, a pompás borjú, a minőségi sertés, a juh, a tápláltatásuk révén első osztályú nyersanyagnak számító szárnyasok – valamennyien.
Nem véletlen, hogy éppen Szarvason érdemes keresgélni a kapusznyikát is. A városban és környékén ugyanis évszázadok óta élnek együtt magyarok és szlovákok, a két nép konyhája pedig alaposan hatott egymásra. Ahogy Forschner is írja, a táplálkozási szokásokban különösen sokáig fennmaradnak a régi hagyományok: megesik, hogy egy közösség már a nyelvét is elveszíti, de az ételeit továbbra is a régi módon készíti.
A kapusznyika pedig az orosz és más szláv népek körében rendkívül népszerű, „pirozski” nevű, változatos töltelékekkel készülő kelt tészták közeli rokonai. A szarvasi szlovákok régi ételei közé tartoznak, amelyeket már a betelepítéskor is készítettek. A tányér méretű, kerekre nyújtott kelt tészta egyik felére kerül a töltelék, amelyet a másik felével betakarnak, és így sütik ki, lehetőleg kemencében. A szerző szerint egy jól sikerült kapusznyika fogyasztása élményszámba megy, s rajongói akár több tíz kilométert is hajlandók megtenni, hogy magukhoz vehessék, majd lelkendezve számoljanak be róla másoknak.
De mi az a lekvárnyika, és mi köze a kapusznyikához?
A két kemencés sütemény rokonsága nemcsak a nevében mutatkozik meg: a tésztájuk is ugyanaz. Míg a kapusznyika káposztás töltelékkel készül, a lekvárnyikába szilvalekvár kerül. Mindkettő kelt tésztából készülő, félbehajtott, lepény formájú finomság, amely a szarvasi szlovákok régi ételei közé tartozik.
A kapusznyika töltelékének azonban csak a gasztroképzeletünk szabhat határt. Készíthetjük például túróval, akár édesen, akár sósan, de a mákos vagy diós töltelék, sőt a fűszeres, hagymás burgonya és a pirított gomba is izgalmas változat lehet. Ezeket persze inkább saját ötletként, mai variációként érdemes említeni, nem pedig a hagyományos szarvasi recept részeként.
Íme hát a kapusznyika és a lekvárnyika repeptje!
Hozzávalók a tésztához:
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 25 000 000 forintot 15 éves futamidőre már 6,21 százalékos THM-el, havi 210 829 Ft forintos törlesztővel fel lehet venni a K&H Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: az OTP Banknál 6,58%, a Magnet Banknál 6,66%, az Erste Banknál és az UniCredit Banknál 6,78%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
- 65 dkg liszt
- 2,5 dkg élesztő
- 5 dl tej
- 1 dkg cukor
- 5 dkg só
- 2 tojás
- 5–10 dkg olvasztott zsír vagy vaj (elhagyható)
A káposztás töltelékhez:
- 1 kg fejes káposzta
- 1 evőkanál zsír
- só, bors, őrölt fűszerpaprika ízlés szerint
A lekváros változathoz:
- sűrű szilvalekvár
A kenéshez:
- 1 felvert tojás
- libazsír a megsült lepények megkenéséhez
Fontos, hogy a hozzávalók langyosak legyenek. Az élesztőt 2 dl tejben, a cukorral simára keverjük, majd meleg helyen felfuttatjuk. A maradék tejben elkeverjük a sót és a tojásokat, majd az élesztős keverékkel együtt a liszthez adjuk. Hólyagosodásig gyúrjuk; aki szeretné, kevés olvasztott zsírral vagy vajjal is gazdagíthatja a tésztát. Letakarva, meleg helyen 3–4 órán át kelesztjük.
Amíg a tészta kel, elkészítjük a káposztás tölteléket. A káposztáról eltávolítjuk a külső leveleket és a torzsát, majd lereszeljük, megsózzuk, és állni hagyjuk. Körülbelül 25 perc elteltével kinyomkodjuk a levét, majd zsíron lassan megdinszteljük. Sóval, borssal és őrölt fűszerpaprikával ízesítjük.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítjuk, körülbelül fél centiméter vastagra nyújtjuk, majd 15–20 centiméter átmérőjű korongokat szaggatunk belőle. A káposztás töltelékből vagy a szilvalekvárból mindegyik korong egyik felére teszünk egy adagot, körülbelül egy centiméteres rétegben. A széleket felvert tojással megkenjük, a tésztát félbehajtjuk, majd a széleket gondosan összenyomkodjuk, hogy a töltelék sütés közben ne folyjon ki.
A lepényeket aztán kizsírozott tepsibe tesszük, a tetejüket villával néhány helyen megszurkáljuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben 25–30 perc alatt aranybarnára sütjük. Még melegen libazsírral megkenve kínáljuk.