Pénzcentrum • 2026. július 3. 20:04
A vállalkozások számára nem maguk a szabályok, hanem a bonyolult jelentéstételi és engedélyezési kötelezettségek jelentik a legnagyobb terhet, amelyeken a digitalizáció és a mesterséges intelligencia hozhatna gyors áttörést. A szűkülő költségvetési mozgástér és a növekvő államadósság miatt a kormányoknak nem feltétlenül többet kellene költeniük, hanem sokkal hatékonyabban kellene felhasználniuk a közpénzeket. Bertók János, az OECD közigazgatási igazgatóhelyettese szerint a közbeszerzések ma már stratégiai eszközt jelentenek, ám a korrupciós kockázatok és a társadalmi bizalomvesztés komoly kihívás elé állítják az államokat - derült ki a szakember Portfolio-nak adott interjújából.
Az OECD felmérései szerint a cégek számára a legnagyobb nehézséget az adminisztráció jelenti. A vállalkozások 67 százaléka a jelentéstételi kötelezettségeket nevezte meg a legfőbb akadályként, megelőzve ezzel még az adóterheket is. Hasonlóan problémásak a beruházásokhoz kapcsolódó engedélyezési és jóváhagyási eljárások.
A megoldást az jelentené, ha a közigazgatás képes lenne az adatok hatékony megosztására az egyszeri adatszolgáltatás elve alapján. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia révén elérhetővé válna, hogy a vállalatoknak ne kelljen ugyanazokat az információkat többször is benyújtaniuk, hanem elegendő legyen csupán a változásokat frissíteni. Bár néhány ország már jó példával jár elöl, sokan még jelentős lemaradással küzdenek.
A közszféra és a magánszektor legfontosabb találkozási pontja a közbeszerzés, amely az OECD-tagállamokban átlagosan a GDP több mint 13 százalékát teszi ki. Ez a terület az elmúlt két évtizedben puszta bürokratikus adminisztrációból stratégiai eszközzé alakult. Ma már a fenntarthatóság, az innováció és a gazdasági ellenálló képesség is megjelenik a beszerzési célok között.
Kína például a belföldi zöld közbeszerzéseken keresztül építette fel hatalmas ipari kapacitásait, de az Egyesült Államokban is volt példa arra Barack Obama elnöksége alatt, hogy a közbeszerzéseken való részvételt a vállalatvezetői fizetések átláthatóságához kötötték. Új-Zéland és Finnország esettanulmányai pedig azt bizonyítják, hogy a jól strukturált központosítás jelentősen javíthatja a közpénzek felhasználásának hatékonyságát.
Mivel a közbeszerzések az összes közkiadás nagyjából 30 százalékát teszik ki, a hatalmas összegek és a bonyolult folyamatok óhatatlanul növelik a korrupciós kockázatokat. Hiába tűnik egy intézményi rendszer papíron átláthatónak, ha a gyakorlatban hiányzik a valódi számonkérhetőség.
A digitális eszközök ugyan segíthetnek a gyanús esetek kiszűrésében, de a megfelelő szakértői kapacitást önmagukban nem pótolják. Emellett a jelenlegi geopolitikai helyzetben egyre hangsúlyosabbá válik a válságállóság is, vagyis annak felmérése, hogy az ellátási láncok és a beruházások mennyire ellenállóak a különböző sokkhatásokkal szemben, ám ennek mérése még az OECD-tagállamokban is kezdeti fázisban jár.
A kormányokra mindeközben hatalmas költségvetési nyomás nehezedik. Az OECD-országokban a GDP-arányos államadósság átlaga meghaladja a 110 százalékot, beleértve az olyan vezető G7-es államokat is, mint az Egyesült Államok, Franciaország, Japán vagy Olaszország. A növekvő kamatterhek folyamatosan szűkítik a mozgásteret: az amerikai szövetségi adósságszolgálat éves összege már az ezermilliárd dollárt közelíti. E teher nagyságát jól érzékelteti, hogy Magyarországon a teljes egészségügyi kiadás a GDP nagyjából 4, míg az oktatási kiadások a GDP 5 százalékát teszik ki.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
A pénzügyi nehézségek a társadalmi bizalomra is rányomják a bélyegüket. Jelenleg tízből mindössze négy állampolgár bízik a kormányában, a fiatalok körében pedig ez az arány még alacsonyabb, mivel úgy érzik, hogy az idősebb generációk az ő jövőjüket élik fel. A bizalomvesztést a korrupciós ügyek mellett leginkább az idézi elő, ha a költségvetési szigorítások kizárólag a közszolgáltatások lefaragásáról szólnak, miközben a rendszerszintű pazarlás megmarad.
Éppen ezért nem elegendő egyszerűen kevesebbet költeni, a kiadások eredményessége a döntő tényező. A védelmi kiadásoknál például ma már nem a gyorsan elavuló drónkészletek felhalmozása az elsődleges cél, hanem a válság esetén azonnal reagálni képes hazai ipari háttér fenntartása. Az oktatásban sem a források puszta növelése hoz áttörést, hanem az, ha a pénzt a pedagógusok felkészültségének és módszertanának javítására fordítják.
Ehhez adatalapú tervezésre van szükség. Bár a magánszektor szereplőivel – például az Amazonnal vagy az Alibabával – a felhasználók gond nélkül megosztják a viselkedési adataikat, az állammal szemben sokkal gyanakvóbbak. A közszféra ráadásul komoly kapacitáshiánnyal is küzd; az adatok hatékony felhasználásában Magyarország is jelentős lemaradást mutat, mivel hiányzik a megfelelő gyakorlat és a tényleges adathasznosítási képesség.
A jövő kormányzásának egyik legnehezebb feladata a bonyolult adatok közérthetővé tétele lesz. Felmérések szerint a parlamenti képviselők jelentős része, akár 85 százaléka sem látja át teljesen a komplex költségvetési számokat. Ahogy a politikusok, úgy a választópolgárok sem milliárdokban vagy GDP-arányos százalékokban gondolkodnak, hanem abban, hogy a döntések miként hatnak a saját mindennapjaikra.
A sikeres kormányzáshoz elengedhetetlen a lakosság érdemi bevonása. Svájc közvetlen demokratikus gyakorlata vagy a brazíliai Porto Alegréből indult, ma már hazánkban is alkalmazott részvételi költségvetés intézménye jól mutatja, hogy a társadalom bevonása nemcsak az átláthatóságot növeli, hanem tulajdonosi szemléletet teremt, és hosszú távon is fenntarthatóvá teszi a politikai döntéseket.