Teszten az Opel meglepően takarékos népautója: egészpályás letámadást indított az új Mokka

Szánthó Péter2025. július 17. 19:00

Egyszerre három új vagy frissített modellel támad az Opel 2025-ben, köztük a ráncfelvarrott Mokkával, amelyből benzines, hibrid és elektromos verzió is elérhető. Tesztünkön a lágy hibrid változat járt, amely nemcsak takarékosnak bizonyult, de kényelmes utazást is kínált a remek, AGR-minősítésű ülésekkel. A Mokka a modellfrissítés után is stílusos, városi crossover, amely praktikumával és széles hajtáslánc-választékával széles közönségnek szól.

Egészpályás letámadást indított 2025-ben az Opel, megérkezett az új Frontera, a frissített Grandland, és tesztünk alanya, a ráncfelvarrott Mokka is. A márka stratégiája, hogy minden egyes modellből kínálnak hagyományos motorral szerelt verziót, hibridet és elektromosat is - így a vásárlónak nem a meghajtás miatt kell válogatnia az autók között, hanem annak alapján választhat, ami tetszik neki. A Mokkával is ez a helyzet.

Külsőre nem sokat változott a 2021-ben debütált elődjéhez képest, ez a modell kapta meg először az Opel Vizor névre keresztelt hűtőrács-dizájnját, amit az új generáció is megtartott. Kívül lényegében apróbb finomhangolások történtek, így például a króm díszítőelemeket feketére cserélték.

A karosszéria 4150 milliméter hosszú, 1987 mm széles, 1535 mm magas, a Mokka tengelytávja pedig 2557 mm, azaz vérbeli kis szabadidőautós paraméterekkel rendelkezik. Ennek megfelelően könnyű vezetni, manőverezni vele - tolatásnál még a 360 fokos parkolókamera is támogatja ebben a sofőrt. Az autó fordulóköre kb. 11 méter, ami teljesen vállalható. Az autó futóműve a városi terepen nem vallott kudarcot, szépen elnyelte a kátyúkat. Viszont a szélzaj felerősödik amint 100 fölé gyorsítunk. 

Nálunk a lágy hibrid változat volt, amelyet egy 1,2 literes, háromhengeres benzines erőforrás hajt, valamint egy 21 lovas villanymotor, így összességében 145 lóerőt és 230 Nm nyomatékot kapunk, ami bőségesen elég egy ekkora autóhoz. Bár nem teljesen csöndben dolgozik a motor, de nincs kellemetlen hangja, a hibrides bőgetést is csak elvétve tapasztaltam, a váltó is 

Három mód közül választhatunk - normál, sport, eco - a sportban valóban kicsit harapósabbá válik az autó, mialatt a takarékos mód valamelyest visszafogja a teljesítményt, és mintha az autó többet támaszkodna a villanymotorra is. A rekuperáció nem túlzottan erős, bár fékezi és tölti az autót, de a klasszikus "egypedáslos" vezetés sokszor nem kivitelezhető.

Belül hozza, amit vársz

Az utastérben egyből feltűnik a Grandlandban is használt, újfajta kormánykerék, amely kissé lapított, de a fogása pont ideális, és szerencsére rendes, fizikai gombok vannak rajta, nem a több márkánál divatos, érintésérzékeny felületek. A beltérben amúgy a legtöbb helyen - ahol nem fekete zongoralakk van... - kellemes tapintású, minőséginek ható anyagokat használtak, és az összeszerelés minőségével sem volt probléma - összességében hozza azt az érzetet, ami ebben a kategóriában elvárható, csak a láthatár alatt kezdődnek az olcsóbb hatású anyagok. Töltőportból elöl és hátul sincs hiány, az USB mellett van vezeték nélküli töltő és 12 voltos csatlakozó is.

Több funkció is a menürendszerbe költözött, de fizikai gombja van a hangerőállítónak és a hőmérséklet szabályzójának - valamint a ventilátor sebességét is tekerővel lehet állítani. Ezen felül a menetirányváltó kapcsolója, a módválasztó és a parkolófék maradt meg a fizikai kapcsolónak. A digitális műszerfal 10 colos, a fontos információkat kifejezetten egyszerűen és jól jeleníti meg a kormány mögötti kijelzőn, sokat variálni nem lehet, de ez így is van jól - praktikus, és könnyen átlátható ez a dizájn.

Címkék:
autó, teszt, hibrid, opel, autóvásárlás, újautó, autóteszt, hibridautó, autó teszt,