Pénzcentrum • 2026. március 23. 11:07
A mesterséges intelligencia mára a magyar munkahelyek mindennapjainak részévé vált: a dolgozók kétharmada már használ valamilyen AI‑eszközt, miközben a cégek többsége még mindig nem rendelkezik világos szabályokkal. Egy friss kutatás szerint az AI egyszerre jelent hatékonyságnövelő lehetőséget és komoly biztonsági, valamint mentális kockázatot – a válaszadók 72 százaléka például úgy érzi, egyre nehezebb megkülönböztetni a valódi és az AI‑generált tartalmakat –, hangzott el a Sicontact kiberbiztonsági cég sajtóeseményén, amelyről a Pénzcentrum élőben tudósított.
A mesterséges intelligencia robbanásszerű térnyerése mára nemcsak a vállalati működésben, hanem a mindennapi munkavégzésben is meghatározóvá vált – a magyar munkavállalók kétharmada már most használ valamilyen formában AI‑eszközöket. Sok más mellett ez is elhangzott a Sicontact, IT-biztonsággal foglalkozó cég által szervezett „MI a baj? Mesterséges intelligencia, IT-biztonság és mentális egészség” című sajtóeseményen, ahol egy friss iparági kutatás legfontosabb megállapításait mutatták be, majd szakértői kerekasztal-beszélgetésben elemezték a mesterséges intelligencia üzleti, biztonsági és mentális hatásait.
A vizsgálat három fő területre fókuszált: az AI-használati szokásokra, az IT-biztonsági kockázatokra, valamint a mentális és társadalmi hatásokra.
A kutatás hátterében az áll, hogy az AI az elmúlt időszakban látványosan kilépett a szűken vett technológiai közegből, és a mindennapi élet részévé vált. Nemcsak hasznos eszközként, hanem egyre inkább potenciális kockázatként is megjelenik, különösen a megtévesztés és az információbiztonság területén. „Bárki, aki használ mostanában internetet találkozhatott az egyre élethűbbé váló AI tartalmakkal” – hangsúlyozta Andersen Dávid, a Mindminers Collective tanácsadócég senior kreatív munkatársa.
Egyszerre eszköz és fenyegetés
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a mesterséges intelligenciához való viszonyulás erősen ambivalens. A válaszadók jelentős része egyszerre tekint rá hasznos, hatékonyságnövelő eszközként és potenciális veszélyként.
A nyitott kérdésekre adott válaszokból kirajzolódott, hogy az AI-t sokan egyszerűen egy fejlett technológiai megoldásként, „segédeszközként” értelmezik, míg mások kifejezetten fenyegetőnek látják.
Sokak szerint rosszabb, mint az atombomba
– mutatott rá a végletes gondolkodásra Venczel Tímea.
Ez a kettősség nemcsak társadalmi csoportok között jelenik meg, hanem egyénen belül is: ugyanaz a felhasználó képes egyszerre lelkesedni a technológia előnyeiért és tartani annak hosszú távú következményeitől.
Terjedő használat, de még óvatos alkalmazás
A kutatás szerint a mesterséges intelligencia használata mára többségi jelenséggé vált a magyar munkavállalók körében. A felmérés alapján 65 százalékuk már kipróbálta vagy használja valamilyen formában, a fiatal, diplomás rétegnél ez az arány eléri a 80%-ot is, de még az 50 év felettiek körében is 45%. Ugyanakkor a társadalom 35%-a még mindig semmilyen formában nem találkozott ezzel a technológiával.
A használat ugyanakkor jellemzően nem teljes automatizációt jelent. A legtöbben inkább kiegészítő, úgynevezett kognitív támogató eszközként tekintenek az AI-ra: ötleteléshez, szövegíráshoz, információgyűjtéshez használják, nem pedig komplex feladatok teljes átvételére.
Ez részben a technológia korlátaival magyarázható, részben pedig azzal, hogy a felhasználók egyelőre nem bíznak meg annyira az AI-ban, hogy teljes munkafolyamatokat bízzanak rá. A válaszokból az is kiderült, hogy a felhasználói élmény jelentősen függ attól, ki milyen rendszert és milyen feltételek mellett használ.
Munkahelyi szakadék
A kutatás egyik legmarkánsabb megállapítása a munkahelyi használat és a vállalati felkészültség közti jelentős különbség. Miközben a munkavállalók közel harmada már a munkájában is használ AI-eszközöket, a cégek többsége még nem alakított ki erre vonatkozó stratégiát vagy szabályozást.
Ez a helyzet az úgynevezett „Shadow AI” jelenséghez vezet: a dolgozók saját eszközökkel, gyakran a munkáltató tudta nélkül integrálják az AI-t a napi munkavégzésbe. Ez nemcsak szervezeti, hanem komoly IT-biztonsági kockázatokat is felvet.
A kutatás szerint a munkavállalók részéről erős igény mutatkozik a világos iránymutatásra és képzésre, azonban ezek jelenleg csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A háttérben részben a munkáltatókkal szembeni általános bizalmatlanság állhat, ami Magyarországon különösen erősen jelen van.
A beszélgetés során az is felmerült, hogy az AI használatából fakadó hatékonyságnövekedés miként oszlik meg a munkáltató és a munkavállaló között.
Az idő, amit megspórolnak, az így valóban a munkavállalóké
– utalt erre Andersen Dávid, rámutatva egy lehetséges feszültségforrásra.
Biztonsági és mentális kockázatok
Az IT-biztonsági és mentális hatások vizsgálata során a kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a felhasználók jelentős része egyre nehezebben különbözteti meg a valós és a mesterségesen generált tartalmakat.
Ez különösen a social engineering támadások és az online manipuláció szempontjából jelent komoly kihívást.
– magyarázta Andersen Dávid, majd hozzátette: a nem használók általában nagyobb kockázatot érzékelnek, és pesszimistábban viszonyulnak az AI-hoz, míg a használók inkább a gyakorlati előnyöket hangsúlyozzák. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben – például a munkahelyek jövőjét illetően – széles körű egyetértés mutatkozik: sokan tartanak attól, hogy egyes állások veszélybe kerülhetnek.
A mentális hatások közül kiemelkedik a valóságérzékelés torzulásának veszélye. Venczel Tímea szerint ez a kockázat közelebb áll a mindennapi realitáshoz, mint a klasszikus, sci-fibe illő forgatókönyvek.
A kutatás ugyanakkor egyfajta kettős reakciót is azonosított: az emberek egyszerre tartanak az AI-tól és relativizálják annak hibáit. Ez a hozzáállás hosszú távon nehezítheti a tudatos és biztonságos használat kialakulását.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
A szakértők szerint a megoldás kulcsa a tudatosság növelése és az oktatás. A mesterséges intelligencia ugyanis nem önmagában jelent veszélyt vagy lehetőséget, hanem attól függ, hogyan integrálják a társadalomba és a munka világába.
Hogyan formálja az AI a gondolkodást?
A kutatás egyik kevésbé látványos, mégis kulcsfontosságú megállapítása az volt, hogy a mesterséges intelligencia használata ma még nagyrészt strukturálatlanul, autodidakta módon terjed. A felhasználók többsége nem szervezett képzések keretében sajátítja el az eszközök működését, hanem kísérletezéssel, próbálkozással tanul. Ez a „fű alatti” tanulási folyamat egyszerre gyorsítja az adaptációt, ugyanakkor torzíthatja is a használati mintákat.
A beszélgetés során többször is hangsúlyozták: bár az AI egyre fejlettebb, a felhasználók többsége továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a végső döntés az ember kezében maradjon. Ez volt az egyik legerősebb konszenzus a kutatásban.
Az ember legyen az utolsó állomás a munkavégzésben
– fogalmazták meg a szakértők, ami jól mutatja, hogy a technológiával szembeni bizalom még mindig feltételes.
Ez a hozzáállás egyébként összhangban van a fejlesztői oldalon megjelenő narratívával is: az AI-t egyre gyakrabban nem önálló intelligenciaként, hanem együttműködő, „kognitív” vagy „kollaboratív” eszközként pozicionálják. A cél egyértelműen az, hogy csökkentsék a technológiával szembeni félelmeket, és elkerüljék azt a disztópikus képet, amelyben a mesterséges intelligencia kiszorítja az embert.
Ugyanakkor ezzel párhuzamosan megjelenik egy ellenkező irányú értelmezés is: egyes szakértők szerint éppen az a probléma, hogy az AI-t túlságosan „barátságos”, segítő eszközként kommunikálják, miközben valójában egy idegen, nehezen átlátható rendszerrel van dolgunk. Ez a kettős narratíva tovább erősíti a bizonytalanságot a felhasználókban.
Automatizálás helyett óvatosság – egyelőre
A kutatás idején még egyértelműen az óvatos használat dominált. A felhasználók többsége nem bízott rá komplex, nagy felelősséggel járó feladatokat az AI-ra, ami részben a technológia korlátainak – például a hallucinációknak – tudható be. Az ingyenes vagy alacsonyabb szintű rendszerek gyakran adtak pontatlan vagy hibás válaszokat, ami visszatartotta a felhasználókat a mélyebb integrációtól.
Ugyanakkor a szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy ez a helyzet rendkívül gyorsan változik. Az úgynevezett „agent” alapú rendszerek megjelenésével az AI már nemcsak válaszol, hanem cselekedni is képes, ami alapjaiban alakíthatja át a használati mintákat. A kutatás eredményei ezért inkább egy pillanatfelvételt adnak egy gyorsan mozgó célpontról.
Elbutulás vagy alkalmazkodás?
Az AI használatával kapcsolatban visszatérő kérdésként merült fel az úgynevezett „elbutulás” problémája. A vita azonban korántsem egyértelmű. A beszélgetésben elhangzott analógia szerint hasonló jelenséget figyelhettünk meg az okostelefonok elterjedésekor is: ma már kevesen tudnak telefonszámokat fejből, mégsem beszélünk feltétlenül kognitív hanyatlásról.
A kérdés inkább az, hogy a technológia használata átalakítja-e a gondolkodást, és ha igen, milyen irányba. Az AI esetében ez különösen éles dilemma: miközben jelentősen növelheti a hatékonyságot, fennáll a veszélye annak is, hogy a felhasználók bizonyos készségeket kevésbé gyakorolnak.
Ezzel párhuzamosan azonban az is látható, hogy a felhasználók többsége tudatosan igyekszik fenntartani az ellenőrzést, és nem adja át teljesen a döntéshozatalt a rendszernek. Ez a fajta „ember a hurokban” megközelítés egyelőre természetes fékként működik.
A valóság és a mesterséges világ határán
A kutatás egyik legaggasztóbb eredménye az volt, hogy a válaszadók 72 százaléka szerint egyre nehezebb megkülönböztetni a valódi és az AI által generált tartalmakat. Ez nemcsak technológiai, hanem társadalmi és mentális kérdés is.
A social engineering támadások fejlődése miatt a korábbi, ösztönös „szűrők” egyre kevésbé működnek. Az emberek ugyan érzékelik a problémát, de a reakcióik gyakran ellentmondásosak. Tipikus jelenség, hogy valaki tisztában van azzal, hogy egy tartalom mesterséges, mégis elfogadja vagy megosztja, mert „attól még jó”.
Ez a kettősség – a felismerés és a relativizálás egyidejű jelenléte – különösen veszélyes lehet. Egyrészt azt jelzi, hogy a társadalom kezd alkalmazkodni az új információs környezethez, másrészt viszont azt is, hogy a kritikai gondolkodás nem mindig lépést tartani a technológia fejlődésével.
Félelem és bagatellizálás egyszerre
A mentális hatások vizsgálata során egy sajátos paradoxon rajzolódott ki. Az emberek jelentős része komolyan tart az AI negatív hatásaitól – különösen a manipulációtól és a valóságérzékelés torzulásától –, ugyanakkor a mindennapi tapasztalatok gyakran bagatellizálják ezeket a félelmeket.
Erre jó példa, hogy miközben a felhasználók egyre kifinomultabb, nehezen felismerhető videókkal találkoznak, addig az AI még mindig képes alapvető hibákat elkövetni egyszerű feladatokban. Ez a kontraszt egyfajta „kognitív disszonanciát” hoz létre: a technológia egyszerre tűnik félelmetesnek és esendőnek.
A kutatás szerint az AI-t aktívan használók valamivel kisebb kockázatot érzékelnek, ami részben magyarázható azzal, hogy jobban értik a működését, részben viszont azzal is, hogy hajlamosak racionalizálni a használatukat.
A szakértők egyetértettek abban, hogy ebben a helyzetben kulcsszerepe lenne a tudatosításnak és az oktatásnak. A jelenlegi, spontán tanulási folyamatok ugyanis nem feltétlenül elegendők ahhoz, hogy a felhasználók biztonságosan és kritikusan használják az egyre fejlettebb rendszereket.