Milliónyi magyar fog sírni a rezsicsökkentés miatt: ezt senki sem teszi zsebre, nincs mit csinálni

A Habitat for Humanity Magyarország a mai napon bemutatta a 2023. évi Lakhatási jelentésének utolsó, 3. fejezetét, melyben az elmúlt év lakossági energiafogyasztással és -szabályozással kapcsolatos fejleményeit, változásait vizsgálták meg. Ezen belül a sérülékeny csoportokra gyakorolt hatások és a közeljövőben induló EU-s Szociális Klímaalap volt fókuszban, valamint további szakpolitikai javaslatokat is megfogalmaztak.

A részletes adatok taglalása előtt összefoglalták, hogy melyek azok a jelenségek, amelyek megadták a téma alapját. Az elmúlt években Európa-szerte az energiaválság a megfizethető lakhatás egyik központi kihívásává vált, kiemelve ezzel a fosszilis energia-függőség és a klímaválság problémáit. Számos uniós ország állami beavatkozásokkal próbálta mérsékelni a lakossági energiaárakat, de Magyarországon ez az intézkedés épp ellenkező hatást váltott ki. Megrendült a korábban szilárdnak tűnő rezsicsökkentés intézménye, mely 2013-as bevezetése óta most először kényszerült lényeges átalakításra: 2022-ben a lakossági energiaárak részleges emelésére került sor. A rezsicsökkentés reformja rámutatott arra, hogy a hazai lakóépületek jelentős része rossz állapotban van, jelentős mennyiségű energiát fogyaszt, így a lakosság nagy része kiszolgáltatott az energiaár-változásoknak, és nincs felkészülve arra, hogy ellenálljon vagy alkalmazkodjon egy hasonló energiaválsághoz. 

Lakossági energiafogyasztás az elmúlt években

Az energiaárak mellett a legnagyobb problémát az jelenti, hogy maguk a lakóépületek állapota sem megfelelő. A legtöbb lakás és ház beázik, penészes vagy éppen nincsen rendesen szigetelve, amelynek következménye, hogy sokkal több energiába és ezáltal pénzbe kerül télen elérni a kellemes meleg lakás érzetet. Koritár Zsuzsanna így összegzik energetikai szempontból a hazai lakásállományt:

Épületeink energetikai szempontból is nagyon rossz állapotban vannak: fajlagosan több mint másfélszer annyi energiát használnak fűtésre, mint az uniós átlag, ezzel a második legrosszabbul teljesítő ország vagyunk. A teljes lakóépület-állomány 56%-a GG vagy annál rosszabb energiaosztályba tartozik, ezek a korszerű ingatlanoknál több mint két és fél-háromszor annyi energiát használnak – fejtette ki Koritár Zsuzsanna, amit a következő, az MNB egy jelentésében megjelent ábrán is jól láthatunk.

Az energiahatékonysági felújítások Magyarországon egy elhanyagolt terület a szakpolitikában; az elmúlt évtizedben a kormányzat több lehetőséget is elszalasztott, vagy csak korlátozott mértékben használt ki. Az állami lakáscélú támogatások nem fókuszálnak az energiahatékonyságra, és nem érik el a rászoruló háztartásokat. Az EU-s források, például a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, KEHOP Plusz, nem megfelelő mértékben és módon fordulnak lakás korszerűsítésre. Pedig egy felújítási program az államnak nemcsak kiadást, hanem közvetlen bevételt is jelent adók és járulékok formájában. Ráadásul az alacsony jövedelmű háztartások esetében az energiahatékonysági felújítások támogatásának monetáris haszna akár 2-3-szorosa is lehet a magasabb jövedelműekéhez képest, a járulékos nemzetgazdasági előnyök miatt.

A 2050-es dekarbonizációs célok eléréséhez évente 130.000 lakóingatlan mélyfelújítására lenne szükség, de a jelenlegi tervek szerint csak néhány tízezerre jut támogatás.

Az épületek energiahatékonysága mellett az energiaszegénység másik fő tényezője a lakossági energiaárak. Az átlagos lakhatási költségek legnagyobb részét az energiakiadások teszik ki. Ezért nem meglepő, hogy a rezsi témája végigkísérte az elmúlt három évtized közpolitikai vitáit. A rezsicsökkentés politikájához hozzá tette Koritár Zsuzsanna, hogy

a rezsicsökkentés egyik legfontosabb negatív következménye, hogy egyáltalán nem ösztönöz a fosszilis tüzelőanyagok tudatos és takarékos használatára, sőt, nem kevés esetben akár túlzott fogyasztásra is sarkall

- magyarázta a szerző, majd kitért arra is, hogy ennek következménye, hogy  a lakossági végső energiafogyasztás 2014 óta szinte folyamatosan nőtt; a rezsicsökkentésben érintett villamos energia, földgáz és távhő felhasználása 2014 és 2021 között összesen 34%-kal emelkedett, csak a földgázhasználat pedig 43%-kal.

Azonban azt azért nem lehet elvitetni, hogy a rezsicsökkentés általánosságban energiaszegénység-csökkentő hatással bírt, hiszen ennek eredményeként a közüzemi számlákkal hátralékos lakosság aránya a rendszer 9 éve alatt folyamatosan és nagyot csökkent.

Azonban a legszegényebb, leginkább rászoruló háztartásokat csak minimálisan vagy egyáltalán nem segítette.

Végezetül ennek a témának a végét úgy zárta Koritár Zsuzsanna, hogy az elmúlt időszak világszerte és Magyarországon is rávilágított arra, hogy az erősen központosított, nagymértékben fosszilis energiahordozókon alapuló energiaellátás nem csak a környezeti fenntarthatóság szempontjából tesz minket sérülékennyé, hanem gazdaságilag és társadalmilag is.

Feldmár Nóra bemutatta az általuk végzett kérdőíves kutatást és annak röviden összegezte az eredményeit. Többek között olyan kérdésekre keresték a választ a kutatás során, mint, hogy mennyire volt megterhelő alkalmazkodni a rezsicsökkentés csökkentéséhez a lakosságnak, és az eredmények azt mutatják, hogy a kitöltők közel 76% élte meg kimondottan megterhelőnek a váltatást. A gázfogyasztást illetően azt lehet látni, hogy 25%-kal csökkent a módosítás bevezetés utáni egy évben. Az igények visszafogásával, a takarékoskodással is nagyban magyarázható ez az érték, de igen jelentősen hozzájárul ehhez az is, hogy  sokan a fűtőanyagot váltotta; a bejelentést követően 80%-kal ment fel a tűzifa aránya.

Több mint 600 kistelepülési önkormányzatot kérdeztek meg a kutatás során és elsősorban a szegény lakosokkal rendelkezők válaszolták azt, hogy nagyon megnőtt a tűzifa használat, fagyűjtés, illegális fatermelés és légszennyezés.

Az elmúlt 4 évben 20%-kal nőtt a jövedelmük és 40%-kal nőttek az energiaárak. Ennek következménye a napelem elterjedése, azon háztartások esetén, akik megtehetnek egy ilyen beruházást. Állami válságkezelés nem igazán volt, nem került semmilyen támogatási forma bevezetésre. Máltán kívül, csak Magyarországon nem történt semmilyen célzott támogatás bevezetésre. Nagyon gyorsan és nagyon nagy mértékben alkalmazkodott a magyar társadalom  az új kialakult helyzethez. Sokkal tájékozottabbak lettek az emberek a fogyasztásban, kivétel azok a csoportok, ahol ez alapvető társadalmi nehézségek is jelen vannak.

Az igazságos rezsi- és lakáskorszerűsítési támogatások kiutat jelenthetnek a válságból?

Akár ellentmondásnak tűnhet a klímavédelmi és a szociális szempontoknak egyszerre eleget tenni, azonban össztársadalmi szinten csakis így tudjuk megelőzni a nem kívánatos, akár katasztrofális kimeneteleket- kezdi a témát a szerző. Azonban azt is fontos látni, hogy a megfizethető energiának nem kell feltétlenül fosszilis vagy egyéb súlyosan környezetterhelő forrásokból származnia, az épületek energiaigénye is jócskán csökkenthető, valamint az energiapazarlás mérséklésével és az energiaárazás átalakításával egy sokkal igazságosabb és környezetkímélő jövő is elérhető.

Az európai energiaválság és a drasztikusan emelkedő energiaárak egyértelműen felfedték a rendszer gyenge pontjait. Ennek eredményeként a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése még sürgetőbb prioritássá vált Európában, ahol a klímasemlegesség elérése 2050-ig is fontos célként lett megfogalmazva.

Mindkét célt szolgálja az “Irány az 55%!” (Fit for 55) elnevezésű jogszabályalkotási csomag és folyamat, amelynek keretében 2022 óta több uniós jogszabály módosult, illetve jött létre azért, hogy 2030-ra Európa elérje az 55%-os CO2-kibocsátás csökkentést, és 2050-re a karbonsemlegességet.

Minimum energetikai szabványt vezettek be, az összes típusú épület esetében el kell érni bizonyos primer energiafogyasztási értékeket, először 16%-ra csökkenteni a primerenergiafogyasztást, 2035-re 20-22%-ra kell, majd 2050-re el kell érni a teljes karbonsemlegességet. Mindezt az épületek felújításával kell megvalósítani. 

Azonban az újonnan bevezetett jogszabályok néhány követelményének teljesítése potenciálisan növelheti az energiaszegénység kockázatát is. Az Európai Unió ezért elvárja, hogy a tagállamok megfelelően kezeljék ezt a veszélyt. Ezen célnak eléréséhez az EU nemcsak követelményeket támaszt, hanem számos segítséget is nyújt a tagállamok számára, amelyekből például az épületek korszerűsítése is abszolút megvalósítható lehetne.

Azonban a hazai szakpolitika egyelőre nem használja ki megfelelően ezt a potenciált.

Az Európai Unió a háztartások növekvő energiakiadásait a jövőben az úgynevezett Szociális Klímaalap létrehozásával kívánja ellensúlyozni, amelyet a kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeiből fog finanszírozni, ebből Magyarország kb. 1000 milliárd forintot kaphat. Energiaszegénység most kapott először hivatalos definíciót, az “Irány az 55%!” elv mentén.

Azok tekinthetőek energiaszegénynek, akik a mindennapi életben nem tudnak hozzájutni az alap energiaellátáshoz (villany, fűtés stb.).

Jelenleg hazánkban minimum 1 millió háztartás számít energiaszegénynek. Ennek számos szociális oka lehet, de azért is kardinális ezeknek a kezelése, mert számos egyéb szociális problémát meg lehetne oldani ennek mentén. Magyarországnak az első lépés most az lenne, hogy az EU-s definíció alapján mi is definiáljuk az energiaszegénységet, fel kell mérni statisztikákat és ennek megfelelően célzott támogatási formákat kell bevezetni. Mind strukturális és közvetlen támogatásokra szükség van, és rászorultsági alapon kell meghatározni ezeket- magyarázta Koritár Zsuzsanna.