Grosz Gabriella; Dr. Izsák Gábor; Palicz Alexandr; Dr. Szász Katinka* • 2022. április 19. 11:04
A lakásárak emelkedése az elmúlt évek egyik legintenzívebben követett folyamata szerte a világban. A lakások nehezedő elérhetősége széleskörű társadalmi és gazdasági kérdéseket vet fel, de különösen érzékenyen érinti a fiatal, első lakásukat vásárlókat. A hitelből való lakásvásárláshoz szükséges önerő a lakásárakkal párhuzamosan egyre emelkedik, ami ennek a jellemzően kevés megtakarítással rendelkező szegmensnek kiemelt nehézséget jelent. Ezt felismerve számos országban vezettek be az elsőlakás-vásárlókra vonatkozó kedvezményes adósságfék előírásokat, amelyek hazai alkalmazását az MNB is vizsgálja.
A lakáshoz jutásban mindig fontos szerepe volt a hitelezésnek, hiszen a társadalom jelentős része számára külső finanszírozás szükséges a saját lakáshoz jutáshoz. A túlzott eladósodás azonban az esetleges fizetési problémák miatt jelentős kockázatot is hordoz az adósok és a hitelezők oldalán egyaránt. Ezek mérséklése érdekében a 2008-09-es jelzáloghitel-piaci pénzügyi válság után egyre több országban vezették be a túlzott lakossági hitelfelvételt korlátozó adósságfék jellegű szabályokat. Ezek általában meghatározzák, hogy az adósok a jövedelemükhöz képest maximálisan milyen mértékben adósodhatnak el vagy vállalhatnak fizetési kötelezettséget, ami a nemteljesítés kockázatát mérsékli.
Amennyiben mégis bekövetkezne a nemteljesítés, a potenciális hitelezői veszteséget korlátozzák a felvehető hitelösszeget a fedezetként bevont ingatlan értékének arányában limitáló szabályok. Ez utóbbi előírás egyben egy minimum önerő teljesítését is jelenti az adósok oldalán, ami tovább erősítheti elkötelezettségüket a hitel visszafizetése iránt. Magyarországon az MNB 2015 óta alkalmaz adósságfék szabályokat a jövedelemarányos törlesztőrészlet mutatóra (JTM) és a hitelfedezeti mutatóra (HFM) vonatkozó korlátok képében.
A lakásárak globális emelkedése világszerte negatív hatást gyakorol a lakásvásárlás elérhetőségére. A lakásárak globálisan is gyors, az inflációt és béreket meghaladó mértékben emelkednek, különösen a korlátozott lakáskínálattal bíró városias területeken. A széleskörű lakásár-emelkedéssel párhuzamosan az OECD országokban a lakhatásra fordított kiadások részesedése a lakossági kiadásokban a 2008-at követő időszakban mintegy 10 százalékkal (2 százalékponttal) magasabb (22 százalékpontos) szintet ért el, fontos egyéb kiadási célokat szorítva ki (OECD, 2021).
A gyors lakásár-emelkedés és a hitelfelvételi lehetőségeket prudenciális célokból korlátozó adósságfék szabályok együttesen nem szándékolt, káros hatásokkal is járhatnak, és egyes társadalmi csoportokat a kockázatok által indokoltnál súlyosabban érinthetnek. A lakásárak emelkedése nyomán emelkedő hitelpiaci belépési korlátok, mint a minimum önerő vagy minimum jövedelem a fiatal elsőlakás-vásárlókat különösen súlyosan érinti. Ezek a lakásvásárlók még megfelelő jövedelmük esetén is, többnyire elégtelen önerejük miatt jelentős negatív alkalmazkodásra kényszerülnek például kisebb, rosszabb elhelyezkedésű, alacsonyabb komfortfokozatú vagy kevésbé energiahatékony lakást kénytelenek megvásárolni, elhalaszthatják a családalapítást vagy akár ki is szorulhatnak a lakáspiacról (Kelly et al., 2019). A túlzottan magas lakásárak és a prudenciális szempontú hitelpiaci korlátok így megnehezíthetik a versenyképességi, demográfiai, de a klímavédelmi célok elérését is, miközben a negatívan érintett adósok hitelfelvétele érdemben nem növeli a rendszerkockázatokat.
A hazai lakásárak az elmúlt években nemzetközi viszonylatban is erősnek számító növekedést mutattak. A lakásárak 2014 óta a visegrádi országok és az EU országainak átlagos növekedési ütemét meghaladó mértékben nőttek. 2021 második felére a hazai lakásárak a visegrádi országokhoz képest 2,2-szer, az EU átlagához képest 2,5-szer nagyobb mértékben nőttek. A lakáspiaci folyamatok eredményeként a lakásárak 2021 végére országosan megduplázódtak, Budapesten pedig háromszorosukra emelkedtek.
A lakásár-emelkedéssel párhuzamosan Magyarországon is egyre nagyobb a lakáspiacról potenciálisan kiszoruló vásárlók köre. A lakáscéljukat hitelből finanszírozók között a hazai adósságfék szabályok jelenleg leginkább az ingatlan forgalmi értékének 20 százalékát kitevő önerő elvárása tekintetében jelentenek effektív korlátot. Az új vásárlási és építési célú lakáshitelek mintegy 30 százalékát alacsony – 30 százalék alatti – önerővel, a maximálisan felvehető hitelösszeg közelében vették fel az elmúlt években. Az önerő szerinti kifeszítettség esetén azonban az egyes hitelfelvevői szegmensektől és hitelcéloktól függően jelentős eltérések láthatók: a fiatal, 35 év alatti és a hitelt egyedüli adósként – feltehetően egyedülálló – felvevők jellemzően kevesebb önerővel vesznek fel lakáshitelt. Körükben a 70 százalék feletti HFM-mel nyújtott hitelek aránya megközelíti a 60 százalékot. Emellett az önerő szerint kifeszített hitelfelvevők szinte egésze, több mint 90 százaléka használt lakást vásárol, ami az érintett vásárlók újlakás-vásárlási piacról való kiszorulását jelezheti.
Az adósságfék előírások nem szándékolt negatív hatásait például kivételek beépítésével lehet javítani, amennyiben az prudenciális szempontból is indokolható. A nemzetközi gyakorlatban legtöbbször a hitelfedezeti korlát enyhítésével, vagyis kisebb önerő elvárásával igyekeznek támogatni az elsőlakás-vásárlókat. Ezt az érintett adósok jellemzően növekvő keresete és a lakhatási célból adódó magasabb fizetési fegyelme, így kisebb kockázata tesz lehetővé.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Az elsőlakás-vásárlók körének meghatározását Európában jellemzően a lakástulajdonlási feltételhez (FI, IS, RO, MT), 35 év alatti életkorhoz (EE) és/vagy megelőző hitelfelvétel hiányához kötik (BE, IE, LU, MT). Az érintett célcsoport kedvezményes kezelése 5-10 százalékponttal magasabb HFM limitek alkalmazását jelenti, jellemzően a 90-95 százalékos sávban (FI, IS, IE, EE, RO, MT), amit néhány országban állami kezességvállalás egészít ki (EE, RO). Ezen kívül néhány országban a hitelfelvételhez elvárt jövedelemre vonatkozó limitek megsértését tolerálják (IE, SK), magasabb korlátokat engedélyeznek (RO) vagy mentesítik őket a szabályozás alól (MT).
Az állami garanciavállalással kiegészített kedvezményes HFM szabályok tovább növelhetik az elsőlakás-vásárlók támogatását, mivel a kockázatok további csökkenésével párhuzamosan lazítani lehet az önerőelváráson is. Ezen túl az önerő előteremtésének problémáját kívánja kezelni Lengyelországban a májustól életbelépő új törvény is, amely alapján állami garanciavállalással, önerőelvárás nélkül nyújtott lakáshitelek útján növelik a lakások elérhetőségét.
Az elsőlakás-vásárlók számára az energiahatékonyabb, jellemzően újabb építésű, magasabb árú ingatlanok megvásárlása még nagyobb problémákba ütközhet. A zöld ingatlanok potenciálisan magasabb értékállósága és az alacsonyabb fenntartási költségek miatt az ezek fedezetével folyósított hitelek kockázatai alacsonyabbak lehetnek, ami alátámasztja az ilyen hitelek kedvezményes kezelését is. A zöld hitelcélok szerinti adósságfék differenciálásra nemzetközi gyakorlat egyelőre még nem látható a jelenleg még korlátozott mértékben rendelkezésre álló adatokra tekintettel.
Az MNB folyamatosan monitorozza a hazai lakáshitel-piaci folyamatokat és az adósságfék szabályok effektivitásának alakulását. Ennek keretében szükséges vizsgálni a lakáshitel-piacról esetlegesen kiszoruló ügyfélkör jellemzőit és a potenciálisan fellépő, nem szándékolt negatív mellékhatások enyhítésének szabályozói lehetőségeit.
*A szerzők a Magyar Nemzeti Bank (MNB) munkatársai.