Pénzcentrum • 2026. március 16. 10:02
Az iskolai erőszak időről időre ismét reflektorfénybe kerül Magyarországon. Bár az elmúlt években az iskolaőrség bevezetésével próbálták kezelni a problémát, a konfliktusok továbbra is jelen vannak az intézményekben. A szakértők szerint a valódi okok mélyebben keresendők: az agresszió sokszor pedagógiai kérdés, amelyre a rendszer ma inkább hatósági, mint szakmai válaszokat ad.
Az elmúlt években rendszeresen jelennek meg hírek iskolai agresszióról. Egyes esetekben diákok kerülnek konfliktusba egymással, máskor tanárok és diákok között fajul el a helyzet, különböző viszonyrendszerekben. Bár a jelenség nem új, az ilyen történetek minden alkalommal komoly társadalmi visszhangot váltanak ki.
A probléma kezelésére néhány éve bevezették az iskolaőrséget, amelynek célja az volt, hogy a hatósági jelenlét visszaszorítsa az erőszakos helyzeteket az iskolákban. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a konfliktusok ettől még nem tűntek el. A Civil Közoktatási Platform (CKP) szakértője, Ercse Kriszta a Pénzcentrumnak adott válaszaiban arról beszélt: a kérdés ennél jóval összetettebb, és alapvetően pedagógiai megközelítést igényelne.
Az oktatáskutató pszichopedagógus szerint az egyik probléma már a pedagógusképzésnél kezdődik. Ercse Kriszta szerint az ország pedagógusképző intézményeiben jelenleg nem található olyan képzési elem, amely átfogó módon foglalkozna az iskolai agresszióval.
Az ország pedagógusképző intézményeiben nem található egy az iskolai agresszió komplex problémáját sokoldalúan tárgyaló modul
– fogalmazott Ercse Kriszta.
Ez azt jelenti, hogy a pályára kerülő tanárok sokszor úgy kezdik meg a munkát, hogy a konfliktusok kezelésére nem kaptak rendszerszintű felkészítést. A szakértő ugyanakkor hangsúlyozza: a pedagógusképzés kérdése csak az egyik része a problémának. Az oktatási rendszerben évek óta gondot jelent a pedagógushiány, így a hangsúly elsősorban a már pályán lévő tanárok továbbképzésén kellene legyen.
Sok a képzés, mégsem látszik az eredmény
Elvileg a tanároknak előírt továbbképzési rendszerben jelen van a konfliktuskezelés és az agresszió témája. Ha valaki rákeres a pedagógus-továbbképzések között ezekre a kulcsszavakra, több programot is talál. Ercse Kriszta szerint azonban önmagában a képzések megléte még nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban is változás történik.
„Ha ma valaki rákeres a kínálatban, 18 találatot kap a konfliktus, és 6 találatot az agresszió keresőszavakra. Az csak az első kérdés, hogy ilyen széles kínálat mellett miért nincs ennek nagyon látványos eredménye” – magyarázta a szakértő.
Az oktatáskutató szerint ennek egyik oka az, hogy az iskolai agresszióról alkotott kép sokszor leegyszerűsített. Mint elmondta: ha pedagógusokat, igazgatókat vagy szülőket kérdeznek a témáról, a legtöbben elsősorban diák-diák közötti erőszakra gondolnak, esetleg diák és tanár közötti konfliktusra. A jelenséget pedig sokan gyakram egyszerű fegyelmi vagy magatartási problémaként értelmezik.
A legvalószínűbb gondolatunk a diák-diák agresszió lesz, esetleg a diák-tanár agresszió, az automatikus válasz rá pedig az, hogy ez alapvetően egy magatartásbeli probléma
– fogalmazott a pedagógus.
Ebben a megközelítésben a felelősség többnyire a gyerekre vagy a családra hárul. A szülők részéről pedig gyakran az iskola kerül a kritika középpontjába. Ercse Kriszta véleménye szerint utóbbi megközelítésben lehet több igazság: az iskolai konfliktusok jelentős része ugyanis pedagógiai természetű helyzet.
„Addig, ameddig legalább a pedagógusok nem értik, hogy az iskola terében ők pedagógiai problémákkal találkoznak, amelyekre pedagógiai válaszokat kell adniuk, a jelenség nem felszámolható” – mondta.
A szakértő szerint érthető, hogy sok pedagógus a problémák okát az iskolán kívül keresi. Sokszor valóban nehéz helyzetből érkező gyerekekkel dolgoznak, miközben eszköztelennek érzik magukat. Ezt részben az is magyarázza, hogy a tanárok szakmai szocializációja évtizedek óta ebbe az irányba tereli őket. A rendszer sokáig nem készítette fel őket arra, hogy nagyon különböző háttérrel érkező gyerekeket tanítsanak együtt.
A szakértő szerint az oktatásirányítás feladata lenne, hogy támogassa és ösztönözze a pedagógusokat ebben.
Az iskolaőrség csak a tüneteket kezeli
Az iskolai agresszió visszaszorítására létrehozott iskolaőrségről a CKP oktatási szakembere úgy véli, hogy alapvetően nem a probléma gyökerére keres megoldást. Mint hangsúlyozta
Az iskolaőrség tünetet kezel, és fojt vissza
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 20 000 000 forintot 20 éves futamidőre már 6,89 százalékos THM-el, havi 150 768 Ft forintos törlesztővel fel lehet venni az ERSTE Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a CIB Banknál 6,9%, a Magnet Banknál 7,03%, a Raiffeisen Banknál 7,22%, míg az UniCredit Banknál pedig 7,29% . Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
Hozzátette: a hatósági jelenlét legfeljebb annyit ér el, hogy bizonyos helyzetekben visszatartja a diákokat az agresszív reakcióktól. Ettől azonban a pedagógiai feladat nem tűnik el. A pszichopedagógus szerint az erőszakmentes konfliktuskezelés és konfliktusmegelőzés továbbra is adott lenne, „de ez a szakmai feladat nincs elvégezve”. A rendszer így egy sajátos üzenetet közvetít a diákok felé.
„Az implicit üzenet az, hogy bármi bajod is van, ne ott és ne úgy reagálj, ahogyan azt indulatból tennéd, mert ha a hatóság jelen van, rosszul jársz” – fogalmazott. Ez azonban önmagában még nem segíti a gyerekeket abban, hogy megtanulják kezelni a konfliktusokat, és nem tanít meg helyzeteket kezelni, értelmezni és békésen megoldani, de megtanít sunnyogni – mondta el határozott véleményét Ercse Kriszta, majd hozzátette: pontosan emiatt a felgyülemlett feszültség nem fog megszűnni. Ha nincs lehetőség annak feldolgozására, akkor később más helyzetekben tör felszínre.
A felgyülemlett gőz, ha korábban nem vezetik el, valahol ki fog robbanni
– mondta.
A rendszer azt várja el, hogy a gyerek alkalmazkodjon
„A jelenlegi oktatáspolitikai megközelítés végképp ráerősített arra a nagyon normatív, ezért alapvetően kirekesztő nézetre, hogy a gyerekeknek kell az iskolához alkalmazkodniuk, és nem az iskolának a gyermekekhez.” – fogalmazott.
Ercse Kriszta szerint
Ez egy komoly szakmai tévedés.
A modern pedagógiai gondolkodás ezzel szemben abból indul ki, hogy az iskolának kell alkalmazkodnia a gyerekek sokféleségéhez.
A magyar iskola nem gyermekközpontú
Az oktatáskutató arra hívta fel a figyelmet, hogy az iskolai agresszió és a diákok frusztrációja nem választható el a rendszer működésétől. Mint fogalmazott: a diákok mentális állapotáról borzasztó látleleteket kapunk hazai és nemzetközi vizsgálatok alapján, amelyben komoly szerepet játszik az, hogy a magyar iskolarendszer nem gyermekközpontú. A szakértő szerint például a rendszer nem veszi kellően figyelembe az életkori sajátosságokat és a tanulási folyamat természetes feltételeit.
A jelenlegi tantervközpontú modellben az iskola azt várja el, hogy a gyerekek sajátítsák el az előre meghatározott tananyagot, sokszor nagy mennyiségű, a mindennapi életben kevéssé hasznos információt. A szakértő szerint a jelenlegi rendszer egyik következménye a diákok növekvő frusztrációja.
A gyerekek jelentős része túlterheltnek érzi magát, miközben az oktatási egyenlőtlenségek miatt sok tanuló eleve hátrányból indul. A minőségi oktatáshoz való hozzáférés sem egyenlő mindenki számára. Sokan ezért próbálnak más utakat keresni: alternatív iskolákat választanak, vagy ha lehetőségük van rá, külföldi oktatási rendszerek felé fordulnak.
Társadalmi döntés kérdése is
Ercse Kriszta szerint az oktatási rendszer átalakítása nemcsak szakmai, hanem társadalmi kérdés is.
Sok szülő saját iskolai élményei alapján maga is negatív tapasztalatokat hordoz, mégsem követeli határozottan, hogy a gyerekek másfajta iskolarendszerben tanulhassanak.
Pedig a mindennapi életben mindenki tapasztalja, hogy az emberek akkor tanulnak a leghatékonyabban, ha érdeklődésükre épülő, sikerélményt adó tevékenységekben vesznek részt.
A szakértő szerint érdemes lenne társadalmi szinten is elgondolkodni azon, milyen iskolát szeretnénk a jövő generációinak. Egy olyan rendszert, amely a gyerekeket próbálja a saját keretei közé kényszeríteni, vagy olyat, amely képes alkalmazkodni a tanulók sokféleségéhez, és valóban támogatja a tanulás folyamatát.