Pénzcentrum • 2020. augusztus 5. 16:52
A koronavírusjárvány olyan kihívás elé állította a dolgozókat, amelyre sosem volt még példa. A cégek tömegesen küldték az alkalmazottjaikat home office-ba, gyakran olyan munkakörökben, amelyeknél ez a munkavégzési forma sosem volt kipróbálva. Így az embereknek maguknak kellett kitapasztalniuk, hogyan tudják otthonról elvégezni a feladataikat. Kétféle stratégia van, ami élesen elválik egymástól: sokat segíthet, ha tudod, neked melyik fekszik jobban.
Mikor vagy elégedettebb: ha a munka az munka és élesen elválik a magánélettől, vagy ha rugalmasan alakíthatod a napod, éppen amivel foglalkozni szeretnél? Az, hogy nálad merre billen a mérleg, megmutatja, hogy a "felosztó" vagy az "egyesítő" típusba tartozol-e. Kutatók két személyiségtípust különítettek el az alapján, hogy hol húzza meg az egyén a határokat a munka és a magánélet között.
Ez a két személyiség típus már a pandémia előtt is elkülöníthető volt, viszont az utóbbi home officeban eltöltött hónapokban sokkal nagyobb súllyal esett a latba, hogy a munkavállalók melyik csoportba sorolhatók. Hiszen rengetegen kényszerültek rá, hogy kitolják azokat a határokat, amelyeket normál esetben követtek a magánéletben ez pedig lelkileg is megterhelő volt: kimerültséget, kiégést eredményezett.
Sokan nem is tudták magukról melyik típusba sorolhatók egyéni preferenciáik alapján, mert eddig nem szembesültek olyan élethelyzettel, amely szembement volna a számukra kényelmes napi rutinnal. A pandiémiát viszont sokkal könnyebben vészelték át azok, akik tisztában voltak azzal, mi a számukra megfelelő felosztás.
Felosztók vs. egyesítők
A kutatók által felosztónak (segmenternek) nevezett személyiségtípusba tartozók éles határokat húznak a munka és magánélet között, miközben az egyesítő (integrator) típushoz tartozók sokkal rugalmasabbak. Ők azok akik elkezdik a munkát, aztán egy kis időt a családra szánnak, ház körüli teendőket végeznek, majd ezután ismét visszatérnek a munkaasztalhoz, és így tovább.
Természetesen vannak, aki a munka és magánélet összehangolását, vagy elkülönítését extrém módon csinálják, míg mások valahol a két véglet között helyezkednek el, nem mindenki egyformán rugalmas vagy szigorú a határok meghúzását illetően.
A felosztókat onnan is fel lehet ismerni, hogy tárgyak szintjén is elkülönítik a személyes és munkahelyi tevékenységüket: külön kulcscsomó, határidőnapló, tollkészlet, stb. tartozik egyik és másik részéhez a mindennapjaiknak. Te is különválasztod a tárgyak szintjén is a munkát a magánélettől? Akkor valószínűleg a felosztó típushoz tartozol.
Mások a munkahelyi naptárukba is beírják a fodrászt, családi eseményeket, szülinapokat, nyaralást, és számukra az a kényelmes, ha egyben látnak minden teendőt, akkor is ha az egyik a munkájukkal, másik a magánéletükkel kapcsolatos. Egy egyesítő típusú embernek nem okoz gondot éjjel, lefekvés még munkával kapcsolatos emailekre válaszolni, sőt sokaknak nehéz ellenállni is, hogy ne vegyék fel a "fontos" telefonokat akár nyaralás alatt is.
Míg egy felosztó típusú ember viszont nagyon nehezen veszi rá magát, hogy a munkával foglalkozzon munkaidőn kívül. Míg az egyesítők sokszor nem tudják hol ér véget a munka és hol kezdődik a magánélet: az ő mindennapjaikban szorosan összefonódnak a párhuzamosan végzett feladatok, tevékenységek. Hogyha te is így érzed, minden bizonnyal közéjük tartozol.
JÓL JÖNNE 1 MILLIÓ FORINT?
Amennyiben 1 millió forintot igényelnél 36 hónapos futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 33 952 forintos törlesztővel az UniCredit Bank nyújtja (THM 14,41 %), de nem sokkal marad el ettől a CIB Bank 33 972 forintos törlesztőt (THM 14,45%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)
Azok, akik ez alapján még mindig nem tudják eldönteni magukról, melyik tábort erősítik, érdemes megfigyelniük magukat 1-2 hétig: hogyan és mikor dolgoznak, mennyire folyik bele a magánéletük a munkaidőbe, vagy fordítva. Ezen túl pedig a saját érzéseiket azzal kapcsolatban, ha meg kell szakítaniuk a munkát valamilyen magánéleti teendő miatt, vagy munkaidőn túl kell dolgozniuk.
A pandémia előtt azonban sok munkavállalónak esélye sem volt kitapasztalni, hogy ő milyen típushoz tartozik, a rugalmatlan munkaidő vagy éppen a nagy flexibilitást igénylő munkaköre miatt. A home office alatt azonban sokan tapasztalhatták, hogy muszáj határokat húzniuk, hogy tudjanak haladni a munkájukkal, vagy épp ellenkezőleg: végre megtehették, hogy a munkát megszakítva megfőzzék az ebédet, levigyék sétálni a kutyát, kiugorjanak a postára.
Miért fontos, ki milyen típus?
Ahhoz, hogy valaki megfelelően tudjon teljesíteni, és ne menjenek a megváltozott munkakörülmények a magánélet vagy a munka rovására, fontos, hogy tudja magáról, neki mi a megfelelő, és aszerint alakítsa ki az új határokat a járvány után. Azoknak, akik extrém nehezen vették rá magukat a munkára, jelentősen csökkent a hatékonyságuk, vagy a kiégés határára jutottak a járvány alatt, érdemes elgondolkodniuk, kényelmes-e számukra a munka és magánélet összefonódása, vagy szétválasztása.
A vezetők is tapasztalhatták, hogy egyes munkavállalók simán vették az akadályokat, sőt jól is érezték magukat a megváltozott körülmények ellenére, míg mások egyre motiválatlanabbak lettek, és a kiégés felé sodródtak. Akár így, akár úgy alakult, érdemes megbeszélni a tapasztalatokat: elmondani a főnöknek, hogy mi okozott könnyebbséget és mi volt a legnehezebb.
Ugyanígy a visszatérésről is el kell beszélgetni, és arról is, érdemes-e valamin változtatni a pandémia alatt tapasztaltak alapján. Egy világjárvány okozta krízis alatt a cégek is megengedőbbek voltak a dolgozókkal, de jelen helyzetben már a legtöbb helyen ugyanúgy dolgoznak mint előtte: viszont annak tudatában, hogy lehetne másként is. Ezt a tudást pedig nem szabad elengedni, mintha meg sem történt volna, ha mást nem, legalább beszélni kell róla, milyen pozitív és negatív hozadéka lehet az egyén munkájára, magánéletére a jövőben.