Pénzcentrum • 2011. július 14. 10:42
Teljesen mindegy, hol hajtunk fel Horvátországban a sztrádára, nincsenek szakaszok egészen a Zágrábi fizetőkapuig, ahol aztán egy összegben kérik el az autópálya díjat. A kapuknál viszont hatalmas dugók alakulnak ki. Kis szemfülességgel azonban kikerülhetjük az akadályokat.
A fizetést egészen egyszerűen oldották meg déli szomszédaink: teljesen mindegy, hol hajtasz fel a sztrádára, nincsenek szakaszok egészen a Zágrábi fizetőkapuig, ahol aztán egy összegben kérik el az autópályadíjat. Személyautóknak távolságtól függően 100-200 kuna (Trogirból 146) a díj, de egy kis utánfutóval már kétszer ennyi. Az izgalom azonban nem a díj nagyságában rejlik, hanem a mintegy 4 kilométeres sorban, amit 3 sávban lépésben kell végigállni a kapuk előtt, a 38 fokos külső hőmérséklet esetén (árnyékban) 50 fokos izzó betonon. Ez az utazás legrosszabb része, hiába hasít az ember végig, itt megáll a tudomány, jön az olvasztó várakozás.
Vagy mégsem?
Ahol a sor kezdődik, tehát 2-3 km-rel a fizető kapu előtt vagy egy tábla "No cash" felirattal, alatta egészen kicsiben Visa és Mastercard logókkal, amely egy fallal elválasztott sávba terel, jobbra. Ide senki nem merészkedik, mindenki azt gondolja, biztosan valami helyi kártyás megoldás, csak sárga buszoknak és kamionoknak. Pedig a kis táblánál letérve egy 10 kapuból álló bázishoz érünk. A fizetési metódus pedig megdöbbentően egyszerű és gyors: a jegy után a bankkártyánkat is a gépbe dugjuk, amely 2 másodperc múlva visszaadja a kártyát, és már nyílik is a sorompó. A tranzakcióról jön az sms, korrekt összeggel, minden stimmel.