Borbándi Dániel • 2026. június 3. 05:31
Miközben a fejlett világban a történelem legnagyobb, csillagászati méretű vagyonátruházási hulláma zajlik, a hazai realitás egészen más képet mutat. A globális trendek szerint a baby boomer generáció halálozási rátájának emelkedésével eddig soha nem látott tőkeáramlás indul meg az utódok felé, ám a magyar adatokból kiderül: nálunk a legidősebbek kezében korántsem összpontosul akkora tőke, mint nyugaton. Magyarországon nem a mindent elsöprő öröklési hullám, hanem a meglévő ingatlanpiaci szakadékok és a családi háttér korai hiánya betonozza be az egyenlőtlenségeket, kitermelve az önálló lakáshoz jutni képtelen „bérlői generációt”. Szakértő segítségével jártunk utána annak, hogy a családi hagyatékok rendszere miért mélyíti a törésvonalakat ahelyett, hogy ugródeszkát jelentene a fiataloknak.
Soha nem látott mértékű globális vagyonátruházási hullámnak vagyunk szemtanúi. Napjainkban a fejlett világ országaiban élő örökösök évente mintegy 6 billió dollárnyi vagyonhoz jutnak – döntően a baby boomer generáció felhalmozott javaiból. Bár a kormányok hajlamosak szemérmesen hallgatni a pontos számokról, egy korábbi cikkünkben is összegzett tudományos becslésekből világosan kirajzolódik a megdöbbentő valóság: a történelem legnagyobb generációk közötti tőkeáramlása zajlik.
Ez a folyamat azonban a hatalmas lehetőségek mellett súlyos társadalmi feszültségeket is felszínre hoz. Egy új társadalmi rend, az ún. "inheritokrácia" van kialakulóban, ahol a jövőt, a megélhetési színvonalat és a társadalmi státuszt egyre kevésbé a tehetség vagy a kemény munka, és egyre inkább a születési háttér határozza meg.
A szakadék, ami kettészakítja a fiatalságot
Történelmi távlatban nézve a vagyonok öröklése nem új jelenség: 1900 körül az örökségek értéke sok országban a GDP 20 százalékát is meghaladta a hatalmas családi birtokok és részvényportfóliók révén. A XX. század világégései és gazdasági válságai azután szinte teljesen megsemmisítették ezeket a magánvagyonokat, így a generációk közötti transzfer évtizedekre háttérbe szorult. Mostanra viszont a helyzet megfordult, ám az új örökös osztály tagjai már nem a klasszikus értelemben vett arisztokraták.
A tipikus örökös ma egy átlagos ingatlant, vagy egy szerényebb befektetési csomagot kap. Ez az „átlagos” vagyon viszont éppen elég ahhoz, hogy behozhatatlan, mély szakadékot vájjon a társadalom tagjai közé.
A képlet egyszerű:
- Akik örökölnek: Több mint egyharmaddal növeli a fiatalok esélyét a saját tulajdonú ingatlan megszerzésére.
- Akik kimaradnak: Sokan semmit sem kapnak, mert a szüleiknek nem volt számottevő tőkéjük, vagy mert az idős kori ellátás, a betegségek felemésztették a család minden megtakarítását. Ők hiába keresnek átlagon felül, a piaci árak növekedési ütemével képtelenek tartani a lépést.
A folyamat ráadásul még messze nem érte el a csúcspontját. A baby boomerek halálozási rátája a demográfiai előrejelzések szerint egészen 2036-ig folyamatosan emelkedik, így az öröklési hullám is dagadni fog. Ha a lakás- és részvénypiacok szárnyalása folytatódik, a vagyonok koncentrációja még extrémebbé válik. Az Economist a helyzetet leírva sokat mondó tanáccsal látja el a mai fiatalokat: „Legyél kedves a szüleidhez!”
A magyar valóság: Az ingatlan mint az élet záloga
Ha ez a globális trend aggasztó, akkor Magyarországon egyenesen húsbavágó. Nálunk ugyanis a vagyon kérdése nemcsak anyagi, hanem mélyen kulturális kérdés is: a magyar családok számára az ingatlan jelenti a stabilitás és a biztonság alfáját és omegáját.
A hazai lakáspiac az elmúlt évtizedben olyan brutális áremelkedésen ment keresztül, amely kitermelt egy szinte megoldhatatlan rendszerszintű problémát. Egy mai fiatal számára szinte egy teljes élet munkája és spórolása sem elegendő ahhoz, hogy saját lábra álljon. Családi segítség, szülői hátszél vagy egy megörökölt nagymama-féle lakás nélkül a saját otthon megteremtése elérhetetlen délibábbá vált. Magyarországon az inheritokrácia nem egy elvont szociológiai fogalom, hanem a mindennapok valósága, amely meghatározza, hogy ki tud családot alapítani, és ki szorul rá élete végéig a kiszolgáltatott bérleti piacra.
Hogy pontosabb képet kapjunk arról, hogyan befolyásolja a hazai lakáspiacot, a társadalmi mobilitást és a fiatalok jövőképét ez a kikerülhetetlen öröklési hullám, megkérdeztünk egy szakértőt is.
Mint kiderült, a hazai társadalomtudományos konszenzus némileg átértelmezi a globális kereteket, és rávilágít a magyar valóság sajátos jellemzőire. Czirfusz Márton, a Periféria Központ szociológusa rámutatott arra, hogy a hazai adatok és a mélyebben gyökeredző gazdasági folyamatok hogyan árnyalják a globális öröklési trendeket Magyarországon. Miközben a nemzetközi diskurzus egyre hangosabban figyelmeztet a mindent egy nagy vagyonátadási hullámra, a hazai helyzet jóval összetettebb annál, minthogy egy egyszerű demográfiai időzített bombaként tekintsünk rá.
Nem számítok nagy vagyonátruházási hullámra Magyarországon
– jelentette ki határozottan Czirfusz Márton. A szakértő szerint ugyanis, a hazai adatok alapján nem beszélhetünk a javak egyértelmű koncentrációjáról a legidősebb generációknál.
A Magyar Nemzeti Bank 2023. évi háztartási vagyonfelmérése szerint a lakosság teljes, 249 ezer milliárd forintos nettó vagyonából a 75 év felettiek mindössze 5 ezer milliárd forintnyi pénzügyi eszközt és 16 ezer milliárd forintnyi nem pénzügyi eszközt (elsősorban ingatlant) birtokolnak.
A korcsoportos megoszlás azt mutatja, hogy a nem pénzügyi eszközök tekintetében a 46–55 éves korosztály rendelkezik a legtöbb vagyongal, míg a pénzügyi eszközök – jórészt részvények és üzletrészek formájában – leginkább az 56–65 évesek kezében összpontosulnak.
Ez a struktúra egyben azt is jelenti, hogy az egyes generációk vagy háztartások anyagi helyzetének alakulására magának az öröklésnek sokkal kisebb közvetlen hatása van, mint azt a nemzetközi pánikhangulat alapján gondolnánk.
A szociológus szerint ugyanis „az egyes generációk, illetve az egyes háztartások vagyoni helyzetének alakulására az öröklés csak kisebb mértékben gyakorol hatást. Ennél meghatározóbb folyamatok az ingatlanár-változások, az értékpapír-, a hitel- és a részvénypiac alakulása, ami növeli vagy csökkenti a háztartások vagyonát. Éppen ezért az öröklés és az általános életszínvonal alakulása között sem lát egyértelmű összefüggést.
Mobilitás helyett még nagyobb egyenlőtlenség
Sokan hajlamosak az öröklést egyfajta ugródeszkának, a társadalmi szintlépés vagy egy új, stabil középosztály megalapozásának lehetőségeként felfogni. A valóságban azonban az öröklési folyamatoknak Magyarországon nincsen számottevő hatása a társadalmi mobilitásra.
Az elhunyt középosztálybelieknek az alacsony társadalmi mobilitás miatt valószínűleg az örökösei is középosztálybeliek. Szélesebb középosztályt jól működő társadalompolitikával, az egyenlőtlenségeket csökkentő oktatási és egészségügyi rendszerrel lehet építeni
– világít rá a strukturális problémákra a Periféria Központ kutatója.
LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!
A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 30 000 000 forintot 20 éves futamidőre már 6,62 százalékos THM-el, havi 221 733 Ft forintos törlesztővel fel lehet venni az K&H Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: a Magnet Bank ahol 6,71%, az UniCredit Banknál 6,78%, az Ersténél 6,82, míg a CIB Banknál 6,89%. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)
A szakértő arra is figyelmeztet, hogy a családi hagyatékok jelenlegi rendszere nemhogy lebontaná, hanem kifejezetten mélyíti a törésvonalakat: „Az öröklés éppen, hogy növeli a vagyoni egyenlőtlenségeket: a Magyar Nemzeti Bank háztartási vagyonfelméréseiből tudjuk, hogy a társadalom legvagyonosabb tizede négyszer gyakrabban részesül nagy értékű ajándékban vagy örökségben, mint a legkevésbé vagyonos tized.”
Ugyanakkor a szociológus igyekszik megnyugtatni azokat is, akik attól tartanak, hogy a családi hátszél hiánya azonnali társadalmi katasztrófához vezet. „Attól, hogy valaki nem örököl, még nem kerül társadalmi szakadék szélére” – szögezi le.
A nemzetközi helyzettel összevetve, a Periféria Központ részvételével zajló, megfizethető lakhatással foglalkozó EqualHouse projekt eredményei azt mutatják, hogy a magyarországi vagyoni egyenlőtlenségek az Európai Unió középmezőnyében helyezkednek el: a hazai háztartások legvagyonosabb ötödének vagyona átlagosan 3,5-szer akkora, mint a legkevésbé vagyonos ötödé.
A bérlői generáció csapdája a lakáspiacon
Az öröklési folyamatok legkritikusabb és leginkább kézzelfogható terepe Magyarországon egyértelműen a lakóingatlanok területe. Mivel a lakosság 249 ezer milliárd forintos nettó vagyonának több mint a fele, azaz mintegy 127 ezer milliárd forint lakóingatlanokban fekszik, törvényszerű, hogy az örökségek gerincét is ezek a vagyontárgyak alkotják.
A hazai lakáshoz jutásban emiatt óriási szerepe van annak, hogy ki mit hoz otthonról, ez a függőség pedig rendkívüli módon korlátozza a lakásmobilitást.
Aki jó minőségű, jó helyen levő ingatlant örököl az idősebb generációtól, annak a méltó lakhatáshoz való esélyei is jobbak. Akik viszont nem örökölnek lakást, azok gyakrabban ragadnak benne bizonytalanabb lakásbérlésben, mert saját lakástulajdonhoz nehezebben jutnak hozzá
– magyarázta a szociológus. Czirfusz Márton hozzátette, hogy ezt a folyamatot a szakirodalom a „bérlői generáció” megjelenéseként írja le. Ez az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon is drasztikusan felerősödött, és illeszkedik abba az általános trendbe, miszerint Európa-szerte tapasztaljuk, hogy a mostani fiatalok méltó lakhatáshoz való hozzáférése összességében is rosszabb a szüleik generációjánál.
A helyzet iróniája, hogy a lakásvagyonon kívüli vagyon – például a megtakarítások, részvények, üzletrészek – sokkal egyenlőtlenebbül oszlik el a magyar háztartások körében, mint maga a lakástulajdon. A magas hazai lakástulajdonlási arány miatt a legkevésbé vagyonos háztartásoknak is van valamekkora, szerényebb ingatlanvagyona, így a legtehetősebb ötöd „csupán” 2,4-szer akkora lakásvagyont birtokol, mint a legalsó ötöd. Ha viszont a lakástulajdonon kívüli javakat nézzük, a legfelső ötödnek már 11,1-szer annyi vagyona van, mint a legkevésbé vagyonosnak. Ez az arányszám az egyik legmagasabb az egész Európai Unióban, amit szintén az EqualHouse kutatás tárt fel.
Ez a hatalmas szakadék közvetlenül érinti a bérlők esélyeit. Az EqualHouse adatai szerint a lakást bérlőknek az Európai Unióban átlagosan az éves jövedelmük felénél is kevesebb vagyonuk van – Magyarországon ez az arány mindössze 35 százalék.
Ez azt jelenti, hogy a bérlők a megtakarításaikból nehezen tudnak lakástulajdonossá válni, mert a megtakarításaik nem elegendők a hitelfelvételhez. Az öröklés egy-egy háztartás esetében segítheti a lakástulajdonhoz jutást, de biztosan nem tesz valamennyi bérlőt lakástulajdonossá
– mutat rá a realitásra a szakértő.
Adópolitika és a globális olló
A vagyoni egyenlőtlenségek növekedése nem egyedi magyar sajátosság, hanem egy nagyon is valóságos globális trend. Az Európai Bizottság egyik tanulmánya rávilágít, hogy az Európai Unióban a társadalom szegényebb fele 76 százalékkal tudta növelni a vagyonát 1995 és 2023 között, miközben a leggazdagabb tíz százalék vagyona ugyanezen időszak alatt 115 százalékkal ugrott meg.
Czirfusz Márton szerint a helyzet érdemi kezeléséhez elengedhetetlen lenne a politikai és szabályozási szintű beavatkozás:
Véleményem szerint szükséges volna a vagyoni egyenlőtlenségeket a jelenleginél jobban mérséklő adópolitika.
– hangsúlyozta az egyik legfontosabb lépést.
A kutató rávilágított a jelenlegi rendszer hiányosságaira is: bár különböző vagyonelemeket jelenleg is adóztat a magyar állam, például az osztalékot vagy a tőkejövedelmeket a kamatadón keresztül, az adórendszer összességében alig mérsékli a magyarországi vagyoni egyenlőtlenségeket. Ennek oka, hogy a szabályozás nem adóztatja az öröklést, kis mértékben adóztatja az ingatlanvagyont, valamint egykulcsos személyi jövedelemadót alkalmaz.
A szakértő ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a legtehetősebbek megadóztatása a gyakorlatban komoly globális akadályokba ütközik. „A leggazdagabbak vagyonának adóztatása viszont nehezebb a vagyontárgyak sokfélesége, valamint a gazdagabbak számára szélesebb körben elérhetők adóoptimalizálási megoldások, ami miatt a társadalmi újraelosztás is korlátozottabb maradhat” – zárja gondolatait Czirfusz Márton, előrevetítve, hogy a rendszerszintű egyenlőtlenségek konzerválódása ellen a jövőben is nehéz lesz hatékonyan küzdeni.