Pénzcentrum • 2012. augusztus 1. 09:59
Az építést a bizalom és a hitel táplálhatná − állítják a Napi Gazdaságnak nyilatkozó, a rendszerváltás utáni lakásügyet meghatározó lakáspolitikusok és döntéshozók.
Csabai Lászlóné, 2003−2004-ben lakáspolitikai kormánymegbízott
Nagyon rosszat tett a lakáspiacnak és a lakásépítéseknek a 2003−2006 közötti boom, még akkor is, ha ez az időszak a lakásállomány megújulásával járt, mivel nagy számban generált előre hozott vásárlásokat és nem kellően megalapozott építkezéseket. Ezek miatt a válság bekövetkeztével sokan bajba kerültek − nemcsak a devizahitelesek, hanem a forintban eladósodottak is. Az ő sorsuk elrettentette a fiatalokat a hitelfelvételtől, bizonytalan a gazdaság és az élet ma Magyarországon, nincs olyan réteg, amely ne rettegne attól, hogy bármelyik pillanatban elveszíti a munkahelyét. Ilyen körülmények között ki mer építkezésen vagy hitelfelvételen gondolkodni, hosszú időre elköteleződni? Ennek a megváltoztatásához kevés a kormány által újra bevezetett szocpol támogatás, mert nem hoz áttörést. Problémát jelent a magas jegybanki alapkamat is, ez az egész gazdaságra negatívan hat. Megengedhetetlen a bérlakásállomány alacsony szintje, ha kis mennyiségben is, de kell bérlakást építeni vagy az ausztriaihoz hasonló lakbértámogatási rendszert bevezetni. A kormánynak meg kell érteni, hogy ha tud a társasági adóból sportlétesítményeket finanszírozni, akkor indokolt lenne a pénzból az alapvető szükségleteket fedező lakhatási igények kielégítésére is költeni. Ez elég is volna az induláshoz. Sok honvédségi ingatlan van az önkormányzatok kezén, amelyeket támogatással szintén bérlakássá lehetne alakítani, ráadásul a támogatások fele adók és egyéb bevételek formájában visszafolyna a költségvetésbe. A 2000-es évek támogatási rendszerét nem szabad visszahozni, a hosszú távú kamattámogatás nagyon komoly szerepet játszott az állam eladósodásában.
Mádi László, a Fidesz lakáspolitikusa 2001−2010 között
Két dolog hiányzik ma a lakásépítéshez: a hitel és a jövőbe vetett bizalom. Amíg nem lesznek megfelelő kondíciójú hitelek, és a potenciális lakásvásárlók nem tartják pozitívnak a jövedelmi viszonyaik alakulását, addig nem várható érdemi javulás. A hitel önmagában kevés, perspektívájában kell fenntarthatónak látni a törlesztést. Akadályt jelenthet az építőipari kapacitások leépülése is, amely az elmúlt néhány év építőipari mélyrepülése következtében alakult ki. Így egy ma még nem látható, de hipotetikusan bekövetkező konjunktúra esetén sem biztos, hogy lesz, aki erre gyorsan reagálhat a kínálati oldalon. A magyar kkv-k jelentős része tönkrement, a külföldiek zöme pedig kivonult. Az állam óvatos e területen, részben mert jelentős forrás nem áll rendelkezésére, részben többéves tapasztalat, hogy tűzoltásszerű intézkedések nem járnak fenntartható, stabil eredménnyel, tartós megoldással. Egyelőre úgy tűnik, a lakáspolitikát, építőipart meghatározó szakmai konszenzus is hiányzik.
Borsi László, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) államtitkára 2004−2006 között
NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!
Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)
Húsz év alatt nem volt egységes, következetes, pártok fölött álló lakáspolitika, bár törekvés volt rá. Kormányoktól függetlenül hiányzott a hosszú távú kiszámíthatóság. Nem lehet egyik pillanatban hirtelen lendületbe hozni egy ágazatot a kedvezményekkel, aztán minden átmenet nélkül megszüntetni azokat, ez teljesen kiszámíthatatlanná teszi a környezetet a piaci szereplők, fejlesztők, kivitelezők számára. Vitatott, hogy a kamattámogatás mennyire segítette és mennyire gátolta a piacot. Az ezzel járó, csúcsidőbeli 250 milliárdos éves teher még mindig csak a költségvetés 1-1,5 százaléka volt, míg a régióban ebben az időben a 3 százalékot is elérte a támogatások aránya. Ráadásul az új építésű lakásokra fordított támogatások mintegy 50 százaléka visszafolyik a költségvetésbe. Igazi mennyiségi lakáshiány nincs az országban, ugyanakkor mintegy félmillió lakás lakhatatlan. Felborult a tulajdonosi struktúra is, amit csak egy közösségi bérlakásprogrammal lehetne visszabillenteni. A megoldás az uniós források becsatornázása lehet, lobbizni kellene azért, hogy a lemaradt országok külön támogatást kaphassanak lakásépítésre és -felújításra. Vannak belső források is, miközben a jelenleg erre szánt évi 4-6 milliárd forint egyszerűen komolytalan.
Horváth Csaba, az MSZP lakáspolitikusa
A tragikus eredmény csak részben írható a válság számlájára, hiszen a hasonló adottságú régiós városokban − Varsóban, Prágában − ha a volt is visszaesés, sokkal kisebb, mint nálunk, és a helyreállás is megkezdődött, s már a válság előtti szint 80-90 százalékán megy az építés. Az általános befektetési kedvhez kiszámíthatóság, piacképes vásárlóerő kell, és mindehhez a bizalom visszaállítása, ha ez sikerült, onnantól számítva két-három év, mire az eredmények a lakáspiacon is érezhetővé válnak.