Pais-Horváth Szilvia • 2026. május 30. 16:05
Keresve sem találhatnánk vadregényesebb helyszínt, mint az ország legnyugatibb csücskét: a Vendvidéket. Egy karnyújtásnyira Szlovénia és Ausztria, de még a határ innenső felén járunk. Sokan az Őrséghez sorolják, holott egészen más világ. Túrázáson túl, ha bírjuk a meredekebb dombokon a fel-le tekerést, biciklivel is szétnézhetünk. A hajdani vasfüggöny helye ma „zöld övezet”, ahol egy különleges élményeket kínáló bicikliút húzódik, az Vasfüggöny kerékpárút Szinte érintetlen a táj, amely egyszerre őrzi a hidegháború örökségét és a trianoni béke súlyos következményeit… Bekukkantunk hát mi is Apátistánfalvára, a határőrök múzeumába, ahol az utolsó országos határőrparancsnok idézte fel a múltat. Megmásztuk a Kétvölgyi kilátót, benéztünk a Hajdinába is, ahol a séf elárulta, hogy készül az autentikusan vendes vasi dödölle is.
Magyarország legnyugatibb szegletén jártunk, a magyar–osztrák–szlovén hármashatár közelében. Itt húzódott egykor a Vasfüggöny – a hidegháború idején kettéosztott Európa határvonala. Ma már nincs aknazár és szögesdrót: helyette itt halad az EuroVelo 13 kerékpárút, amely közel 10 ezer kilométeren követi az egykori határvonalat, amely Európa szocialista részét választotta el a kontinens demokratikus országaitól – a Barents-tengertől egészen a Fekete-tengerig. A hajdani Vasfüggöny helyén ma már „zöld övezet” húzódik: történelmileg izgalmas, természeti szépségekben gazdag vidéken tekerhetünk végig – igaz, a meredekebb dombok néha próbára teszik az embert.
A Vasfüggöny térsége azonban ma is őrzi a hidegháború örökségét és a trianoni békeszerződés következményeit. Az itt élő közösségek generációk óta őrzik a határmentiséghez kapcsolódó történeteket, a nemzetiségi hagyományokat, a sajátos népi kultúrát és azokat a helyi ízeket, termékeket, amelyek máshol mára szinte teljesen eltűntek. Éppen ez adja a Vasfüggöny kerékpárút egyik legnagyobb különlegességét is: biciklivel haladva nemcsak tájakat fedezhetünk fel, hanem közvetlen kapcsolatba kerülhetünk azokkal az emberekkel, történetekkel és helyi értékekkel is, amelyek igazán egyedivé teszik ezt a vidéket. Egy magyar kezdeményezésű és vezetésű, széles közép-európai partnerségre épülő uniós projektből született Danube Story Portal a hasznos turisztikai térképek mellett több határmenti történetet, helyi termelőt és kerékpáros élményt is összegyűjtött, amelyek a térség kevésbé ismert arcát mutatják be, a helyi közösségek bevonásával. Ez volt a mi segítségünkre is, amikor a Vendvidéken útnak indultunk.
Ez már a legnyugatibb országrész: a Vendvidék
Szentgotthárdtól nyugatra járunk, a Vendvidék legnyugatibb pontja Felsőszölnök község, azon belül is a Hármashatárkő, melyet a trianoni döntés után állítottak fel közvetlenül az osztrák, szlovén és magyar határ találkozásánál. Tudtátok, hogy Magyarországon itt kel fel a legkésőbb a nap? (Viszonyításként: az ország legkeletibb pontján 27 perccel korábban, mint Felsőszölnökön).
Sokan az Őrség részeként gondolnak rá, pedig saját világ: dombosabb, szórványtelepülésekkel tagolt, ahol a fenyőerdők közt a Rába vadregényesen kanyarog. A túrázáson túl a környék biciklivel is bejárható, bár a hullámzó dombvidék itt-ott rendesen próbára teheti az embert. Cserébe viszont olyan élmények jönnek szembe, mint az ország egyetlen Határőrmúzeuma, ahol a hidegháború mindennapjai és a határőrség retró világa is megelevenedik. A térségben a helyi gasztronómia is erős: erdei gombás vadételekkel, fenyőrügyszörppel olyan vendéglátóhely vár, mint a Hajdina étterem – ahol aztán vasi dödölle nyomába is eredtünk. De ne szaladjunk ennyire előre…
Madártávlatból az egész hármashatár: a kétvölgyi kilátó
Első állomásunk Kétvölgy, aminek legmagasabb pontján, a Katalin-dombon áll a 2011-ben épült kilátó, ahonnan tiszta időben nemcsak a Vendvidék dombjait, hanem az Alpok vonulatait is látni. A kilátó egyébként a BŰRICZA nevet kapta az önkormányzattól – a helyi szlovén nyelvjárásban ez a település egykori nevére, a Permisére utal.
A történelmi Vendvidék teljes területe a Rábavidék mellett a Muravidéket is magába foglalta, amely a trianoni békeszerződés óta Szlovénia része. (A Muravidék ma Szlovénia legészakibb történelmi régiója, központja Muraszombat, ami 1920 előtt szintén Magyarországhoz tartozott. A régió területe 910 négyzetkilométer.) A megmaradt magyarországi terület nem túl nagy, két nap alatt keresztül kasul bebarangolható: mindössze 94 km². A vidék lakosairól, a magyarországi szlovénekről kapta a nevét, akiknek hagyományos magyar neve a vendek. (A vend egyébként azt jelenti: tót).
A Vendvidéket idehaza Rábavidéknek is hívják, központja Szentgotthárd. Falvaiban mindössze háromezren élnek. Bár közigazgatásilag az Őrségi Nemzeti Park része, a Vendvidék mégis önálló tájegység. A szocializmus idején elzárt határsáv volt, így az államosítás és a téeszesítés káros hatásai nagyrészt elkerülték. Erdői és természeti értékei máig megőrizték érintetlenségüket. De a Vendvidék nemcsak természeti, hanem kulturális értelemben is különleges térség. A Rábavidéken ma is jelentős számban élnek ugyanis szlovén nemzetiségű magyarok: hat településen – Felsőszölnökön, Apátistvánfalván, Alsószölnökön, Kétvölgyön, Orfalun és Szakonyfaluban – valamint Szentgotthárdon. Számuk 3000 főre tehető.
Sokan ezért is, mind a mai napig Vendvidéknek hívták ezt a tájegységet (mi is így szoktuk meg). A szlovén nemzetiségű idősebb lakosok, ha rákérdeznek nemzeti hovatartozásukra, vendeknek nevezik magukat. Ők ezt szokták meg, évtizedeken át, az „átkosban” ez volt anyanyelvként beírva a személyi igazolványukba. De a fiatalabbak, és határ másik oldalán, Szlovéniában nem szeretik a „vendezést” (történelmi okokból), inkább a „Szlovén Rábavidék vagy Rábamente” a bejáratott elnevezés. Manapság emiatt is egyre inkább hanyagolják a magyar oldalon is a Vendvidék kifejezést, helyette a Mura-Rába vidéket használják.
Határőrök skanzenje Apátistvánfalván – itt találkoztunk a határőrség utolsó parancsnokával
Meseszép, dimbes-dombos kis vend falu Apátistvánfalva, ami Harding Szent István ciszterci apátról kapta a nevét. Az ő tiszteletére emelték fel 1785-ben a ma is álló, műemléki védettségű templomot, amely a település egyik legszebb épülete. Ha erre járunk, azonban nemcsak a templom miatt érdemes megállni: a falu egyik legkülönlegesebb helye a Határőrmúzeum, ahol megelevenedik a hidegháború időszaka és az egykori határőrség világa.
A múzeumban élethűen berendezett hálókörleteket, fegyverszobát, ügyeleti helyiséget, sőt még a lovas határőrség istállóját is megnézhetjük. Itt találkoztunk Béndek Józseffel, a Határőrség utolsó országos parancsnokával, aki felidézte: 2005-ben az alkotmánymódosítás megszüntette a határőrség fegyveres testületi jellegét, majd 2007 végén, a schengeni csatlakozás után a szervezet beolvadt a rendőrségbe – ezzel Magyarországon megszűnt a határőrség.
„Akkoriban, 2006-ban úgy gondoltuk, kell egy emlékhely, ahol a határőrség történetét be tudjuk mutatni” – mesélte. Mint elmondta, több egykori kollégájával közösen kezdték keresni a megfelelő helyszínt, végül így találtak rá az apátistvánfalvi egykori határőrörs épületére. A laktanya akkoriban már évek óta üresen, leharcolt állapotban állt, a múzeum létrehozásában aztán végül több tucat egykori határőrkolléga segített.
Béndek József színes, izgalmas tárlatvezetésen mesélt a régi időkről, miközben a termekben valódi időutazásban lehetett részünk. Az ügyeleti szobában komplett telefonközpont fogadott bennünket, a falon pedig az elmaradhatatlan figyelmeztetés: „Az ellenség lehallgat!” Az 1970-es és ’80-as évek világába csöppenünk: az eligazító szobában őrbundát, csizmát, kulacsot, járőrtáskát és vegyvédelmi felszereléseket láthattunk, de berendeztek fegyverszobát, legénységi hálót és kultúrhelyiséget is mozigéppel, Orion 60-as televízióval, rádióval és csocsóasztallal.
A gyűjtemény egyik legérdekesebb, egyben kissé mókás darabjai a cipőre csatolható „szarvaslábak”, amelyeket megtévesztésre és hamis nyomok hagyására használtak. Különleges kordokumentum az a díszes füzet is, amelybe azoknak a személyeknek a fényképe és története került be, akik segítettek illegális határsértők elfogásában. Nemcsak határőrök szerepelnek benne, hanem civilek is, akik segítségükért pénzjutalmat kaptak – az 1950-es években a 200-300 forint komoly összegnek számított.
Mindennapok a hálókörlettől a határnapig
A múzeum udvara is tartogat meglepetéseket. Itt sorakozik egy teljesen berendezett istálló, egy Lada Niva terepjáró, határkő, határőrfülke, de még egy repülőgépmotorral hajtott Tupoljev A–3 aeroszán is. A különleges szovjet jármű egykor a Fertő tavon közlekedett jégen, havon és vízen az 1970-es és 1980-as években. Láthatunk eredeti határsorompót is, amely Hegyeshalomból került ide.
A kiállítás egyik legkülönlegesebb része szintén az udvaron áll: az egykori műszaki határzár egy darabja, vagyis az a rendszer, amelyet sokan egyszerűen csak Vasfüggönyként emlegetnek. Ahogy Béndek József elmagyarázta, a határövezet több részből állt: volt vadfogó sáv, nyomsáv, elektromos jelzőrendszer, telefonoszlopsor és manőverút is. A határ közelében újabb műszaki és szögesdrót-kerítés húzódott.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Ahogy a határőrparancsnok még elmesélte, a múzeumba ma is sokan érkeznek: volt határőrök, családok, valamint az Őrségbe és a Vendvidékre látogató turisták is rendszeresen felkeresik. Szlovéniából is gyakran érkeznek csoportok – mesélte alkalmi idegenvezetőnk. A Határőrnapot minden évben itt, Apátistvánfalván, június 27-éhez legközelebb eső vasárnap tartják, 11 órakor kezdődő ünnepséggel és koszorúzással, idén sem hagyják ki…
Miért éri meg a világ végén csúcséttermet nyitni?
Délidőben érkeztünk Apátistvánfalva környékére, így útba ejtettük az Apát Panziót is, ahol Oroszlán Ádám tulajdonos fogadott bennünket. A hely nemcsak wellnesshelyként és panzióként működik, hanem a vendvidéki gasztronómia egyik fontos állomása is, itt üzemel a Hajdnia étterem, ahol helyi alapanyagokból készült fogásokat is megkóstolhatunk. A tulajdonos – ahogy meséli – Budapestről érkezett családjával, és szinte azonnal beleszerettek a környékbe.
A panzió épületének története sem mindennapi: eredetileg úttörőtábornak épült, és egészen 1989-ig így is működött. Később turistaszálló lett, a két falu közös tulajdonában állt, majd 2008-ban került új kézbe – akkor vásárolta meg a család.
„Szerelem volt első látásra, a környezet is, ezzel a sok erdővel, a meseszép dombokkal” – mesélte Oroszlán Ádám. Vallja, a Vendvidék hangulata Magyarországon egyedülálló. Sokan erdélyi vagy svájci tájakhoz hasonlítják, amit főként a sűrű fenyvesek és az alpesi jellegű mikroklíma ad. Bár sokan összemossák az Őrséggel, a Göcsejjel vagy általában a Vas–Zala vidékkel, valójában egészen más karakterű tájról van szó. Ahogy magyarázta, a Vendvidék jóval erdősebb, vadregényesebb vidék, míg az Őrség inkább kulturális örökségéről és szeres településszerkezetéről ismert. Utóbbiban a házak kisebb csoportokba, úgynevezett „szerekbe” rendeződnek, míg a Vendvidéken inkább a szórványtelepülések jellemzőek: a domboldalakon egymástól távol álló porták, kaszálók és erdők váltják egymást.
Erdő, vadak és helyi ízek találkozása a Hajdinában
A természet közelsége a Hajdina konyhájában is visszaköszön: a vadételek uralják az étlapot. Kóstolhatunk itt tárkonyos vaddisznóragulevest hajdinával, burgundi szarvasragut, de a helyi klasszikus, a dödölle sem maradhat el.
Ahogy Oroszlán Ádám mesélte, a vendvidéki gasztronómia alapjai közé tartozik a hajdina, a tökmagolaj, a gombák és a vadból készült fogások. Az italoknál pedig a fenyőrügyszörp, a málnaszörp, valamint a gyümölcspálinkák – körte, alma vagy szilva – idézik meg a térség hagyományos ízeit. Ezek náluk is kihagyhatatlan részei a kínálatnak.
A dödölle – ahogy azt a konyhában, a Hajdina séfjétől megtudtuk – elsőre egyszerű ételnek tűnik, de az elkészítése komoly rutint igényel.
„Ez egy krumplis alapú étel: megfőzzük a burgonyát, leöntjük róla a vizet, áttörjük, majd annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz. Ez a lényeg., eltalálni az arányokat” – árulta el Oroszlán Ádám is. Mint mondta, a megfelelő állag eltalálása azonban már tapasztalat kérdése.
A dödöllét köretként és önálló fogásként is kínálják errefelé: vörösboros szarvasragu mellé éppúgy jól működik, mint tejföllel tálalva, önmagában.
Ahogy még megtudtuk, a hármashatár szélén egyre meghatározóbb a turizmus, és mind több biciklis is érkezik a térségbe. A panzió vendégköre is meglehetősen vegyes: sokan jönnek Budapestről, Győr környékéről, Mosonmagyaróvárról vagy az Alföldről, de egyre több az osztrák és szlovén vendég is – főként az étterem miatt.
Fotó: M.A.D. - Studio