Pénzcentrum • 2026. május 11. 17:01
Az 1 milliárd forintos vagyonadó‑küszöb mára teljesen elavult: a mai árak mellett már két budai lakás és egy kisebb vállalkozás is elég lehet a határ átlépéséhez, miközben a valódi nagyvagyonokat alig érintené. A szakértők szerint a jelenlegi javaslat pont a hazai, helyhez kötött vagyont sújtaná, miközben a definíciós bizonytalanságok, a nem likvid cégértékek és az ismétlődő teher komoly kockázatot jelentenének több tízezer kkv számára. A megoldás inkább egy magasabb küszöb, világos szabályok és a vagyonhoz kapcsolódó adók újragondolása lehetne.
A vagyonadó önmagában nem ördögtől való, de az 1 milliárd forintos küszöb ma már félrecélzott. A Blochamps Capital szerint, ha a politika valóban a szupravagyonokat akarja elérni, akkor magasabb – például 10 milliárd forintos – értékhatárra, világos definíciókra és szűkebb, jobban célozható alanykörre van szükség. Érdemes lenne tanulni OECD országok tucatjainak hasonló vagyonadó bevezetéseit követő tanulságaiból, majd rendre kivezetéseiből.
A legtöbb országban a vagyonadó eltörlését többnyire hatékonysági és adminisztratív problémák indokolták, különösen abból a tapasztalatból, hogy a vagyonadó gyakran nem tudta érdemben betölteni újraelosztó funkcióját, mivel a keletkező állami bevételek jellemzően alacsonyak voltak.
Az 1 milliárdos szint ma már nem „krőzusvagyon”
5 év alatt 52%, míg 15 év alatt 100% volt Magyarországon az infláció. 1 milliárd forint mai értéke nagyjából 540–550 millió forintnak felel meg például 2014-es árszinten. Közben a budai ingatlanárak ez idő alatt a korábbi 300–400 ezer forintos négyzetméterárról több helyen 2–2,2 millió forint fölé emelkedtek. Vagyis ma akár két budai lakás és egy kkv tulajdon is elég lehet a küszöb átlépéséhez.
Nem tudjuk, pontosan mi számítana bele a vagyonba
A legnagyobb kockázat ma nem is a kulcs, hanem a definíció. A vagyonadó természeténél fogva tökéletlen, hiszen a különböző eszköztípusok valós piaci értékének pontos meghatározása gyakran nehéz vagy bizonytalan. Ez nemcsak az adó újraelosztó céljának érvényesülését gyengítheti, hanem ösztönözheti is a források átcsoportosítását alacsonyabb értékű, illetve nehezebben értékelhető eszközök irányába. Nem mindegy, hogy a javaslat egyéni vagy családi vagyonra vonatkozna, és az sem, hogy egy vállalkozó esetében a cégérték, az üzletrész, a gyártócsarnok, a géppark vagy más termelőeszközök miként számítanának bele a magánvagyonba. Egy 1 milliárdos küszöbnél ez különösen érzékeny kérdés lehet, mert könnyen olyan vállalkozói köröket érhet el, amelyek vagyona döntően működő vállalkozásban áll, nem pedig likvid pénzügyi eszközökben.
A cégérték nem egyenlő a likvid vagyonnal
Az MNB pénzügyi számlái szerint a háztartások nettó pénzügyi vagyonának közel harmadát vállalati részesedések adják, vagyis több tízezer milliárd forintnyi olyan cégérték szerepel a statisztikákban, amelynek nincs napi, objektív piaci ára. Ezek az értékek jellemzően becslésen, korrigált saját tőkén vagy modellezett vállalatértékelésen alapulnak, miközben a legtöbb hazai kkv ilyen szinten a gyakorlatban nem lenne értékesíthető. Az IMF módszertani anyagai is kiemelik, hogy a nem jegyzett vállalati részesedések értékelése többféle becslési modellen alapulhat, amelyek eltérő eredményt adhatnak. Vagyis egy papíron milliárdos cégérték nagyon sok esetben nem jelent ténylegesen rendelkezésre álló, likvid magánvagyont. Mivel az adót a tényleges nyereségtől függetlenül kell megfizetni, a likviditási nehézségekkel küzdő tulajdonosok kénytelenek lehetnek tőkét kivonni a vállalatból személyes vagyonadójuk fedezésére.
Az 1 milliárdos szint éppen a „látható”, itthon maradó vagyont üti
A vagyonos adófizetők adóoptimalizálás céljából hajlamosak részben vagy egészben külföldre helyezni a vagyonukat, hogy ott realizálják tőkéjük hozamát, mivel a valóban nagy vagyonok gyorsabban tudnak országok, eszközosztályok és struktúrák között mozogni. Az alacsonyabb küszöb ezzel szemben inkább azokat a vállalkozókat és ingatlantulajdonosokat éri el, akiknek a vagyona helyhez kötött, könnyen azonosítható és nehezebben mozgatható. Ez nem a szupergazdagokat fogja elsőként megfogni, hanem a hazai, „lábon maradó” vagyont.
Az éves 1% nem egyszeri tétel, hanem ismétlődő teher
Önmagában az 1% nem tűnik drámainak, de minden évben fizetendő. Az OECD korábbi kutatásának analógiájára egy ilyen teher 20 év alatt 20 százalékos öröklésiadó-szerű terhet jelenthet. A magyar vállalkozói szektor ráadásul nem steril nemzetközi környezetben működik: a vagyonadó hatását együtt kell nézni a már ma is jelentős, nemzetközi összevetésben is szokatlan, a forgalomra kivetett 2 százalékos iparűzési adóval és egyéb vállalkozási terhekkel. Egy kis-közepes, milliárdos cégértékkel rendelkező vállalkozásnál ez már érdemi készpénz-elvonás lehet – különösen akkor, ha a vagyon nagy része nem likvid, hanem üzletrészben, ingatlanban vagy eszközökben áll.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
A magasabb küszöb kevesebb vitát, kisebb adminisztrációt, jobb célzást jelentene
Az 1 milliárdos határ túl széles kört húzhat be, miközben a vagyonadó tipikusan magas feltárási, értékelési és ellenőrzési költséggel jár. Egy 10 milliárdos küszöb jobban a valódi szupravagyonokra célozna, csökkentené a vitás értékeléseket, feltárása, ellenőrzése kisebb apparátussal lenne kezelhető. Ráadásul külön kockázat, hogy a nagyon nagy vagyonok számára az 1% akár a „béke ára” is lehet: szívesen befizetik, ha a maradék 99%-ot nem bolygatják.
A vagyonadó elsődleges célja a vagyoni egyenlőtlenségek mérséklése volna azáltal, hogy hozzájárul a nagyobb nettó vagyonnal rendelkező társadalmi csoportok arányosabb közteherviseléséhez. A kérdés az, hogy a vagyonadó milyen hatással van a vállalkozói tevékenységre és a kisvállalkozások növekedésére. Bár az adót formálisan magánszemélyekre vetik ki, annak alapját gyakran részben a tulajdonosok által birtokolt vállalati eszközök értéke képezi. Adóelméleti szempontból a vagyonadó, az öröklési és ajándékozási illeték, valamint a tőkejövedelmek adóztatása szoros összefüggésben áll, ezért célszerű őket együttesen vizsgálni és számításba venni. Magyarország, mint magas vagyonkoncentrációval bíró ország esetében tehát nem a vagyont terhelő adó bevezetése jelentheti a megoldást hanem a vagyon hozamát és átruházását jelenleg terhelő adók felülvizsgálata, az indokolatlan mentességek megszüntetése, valamint a progresszivitás érvényesítése. Ez a megközelítés egyszerre növeli a bevételek legitimitását, csökkenti az adóelkerülést, és érdemi hatással lehet az egyenlőtlenségek mérséklésére.
Ha lesz vagyonadó, azt nem nominális sokkhatásra, hanem valós vagyonstruktúrákra kell szabni. Az 1 milliárdos küszöb ma már túl alacsony, túl bizonytalan és túl sok nem szándékolt kárral járhat. Ez a küszöb több tízezer kkv-t sodorhat veszélybe. A 10 milliárdos szint közelebb lenne ahhoz, hogy azt adóztassuk, amit a közvélemény valódi nagyvagyonnak gondol. Azokban az országokban, ahol a vagyonadó kivezetése után a vagyon hozamára kivetett adó és a vagyon átruházását terhelő illeték egymást kiegészítve ró magas terhet a vagyonosokra, jellemzően erős anyagi bázisú, a társadalom 5-8 százalékát jelentő felsőréteg van, nálunk ez alig 1%.
– mondta Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője.