Hajdu László • 2025. október 10. 12:57
A Lelki Egészség Világszövetsége 1992 óta minden év október 10-én tartja a „Lelki Egészség Világnapját”, amelynek lényege a figyelemfelhívás a mentális egészség fontosságára és az előítéletek leküzdésére. Ennek aktualitássáról, a hazai állapotokról Dr. Wernigg Róbertet, a Magyar Pszichiátriai Társaság főtitkárát kérdeztük.
Pénzcentrum: A lelki egészség meglehetősen tág fogalom. Hogy lehetne definiálni?
Wernigg Róbert: Igen, a lelki egészség nagyon komplex dolog. Az az állapot, amikor az egyén a szellemi átélésének teljes birtokában van, ami az élet teljességének kibontakozásához vezet. Ennek összetevői az érzelmi működés egyensúlya, a világgal való pozitív kapcsolat. A gondolkodás, logika, realitásérzék működése, a kapcsolatok szabályozottsága, a reális önkép, cselekvőképesség, rugalmasság. Hogy az egyén döntései a helyzeteknek megfelelőek legyenek. Az egyéni mellett, társas, csoportszintű és egy adott társadalomra is jellemző faktorokból áll.
Mennyire tudjuk ezt megtartani a mai zaklatott világan? Milyen kihívások érik a lelki egészségünket?
Napjainkban számtalan kihívás ér minket e téren. Az elmúlt 50 évben rengeteget változott a világ, sok – korábban tabunak hitt – dolog megdőlt. Eltűnt az a biztonság, ami a második világháború végétől egészen a közelmúltig meghatározta a gondolkodásunkat. Évtizedeken keresztül elképzelhetetlen volt egy európai háború, vagy egy világjárvány. Ezekre nem vagyunk felkészülve lelkileg. A határainkon dúló háború sokkolt minket. A borzalmas pusztítás képei és következményei betolakodnak a mindennapjainkba.
Szintén óriási biztonságot adott a sokféle védőoltás a 20 században, amit a Covid – amikor tehetetlenül néztük végig embertársaink százezreinek halálát – lenullázott. Szétporladt a tévhitünk, hogy mindenható eszközökkel rendelkezünk. A valóságban és a képernyőkön üres utcákat, kihalt városokat láttunk, mintha egy sci-fit néztünk volna, legtöbbünk életében először. Kézzelfoghatóvá és átélhetővé vált a klímaváltozás is az egyén számára. Gyerekkoromban szánkóztunk és korcsolyáztunk, most gyermekeimmel el kell utaznom Ausztriába, vagy Szlovákiába, hogy havat lássanak.
Emellett ránk tört a „poszt realista világ”, amiben eltűntek a biztos kapaszkodók: nem tudjuk, hogy mi a valóság, hol kezdődik a kreált valóság. Vagyis az internet megjelenése miatt gyengült az objektív valóságérzékelésünk. Egy példa: a Facebook-on mindenki a szépet és jót posztolja magáról, csupa boldog, felhőtlen emberrel találkozunk. Nagyon nyomasztó tud lenni, amikor ezt összehasonlítjuk a saját „szürke mindennapjainkkal”. És akkor a mesterséges intelligenciáról és a fake news cunamiról nem is beszéltem.
A mindennapok kényelme, a művi környezetben élés miatt nem vagyunk kiszolgáltatva a természetnek, viszont nem is kapcsolódunk hozzá. Pedig – triviális példa – egy egyszerű erdei séta milyen jót tesz a lelki egyensúlyunknak.
Miként csapódik le mindez Magyarországon?
Hadd kezdjem egy nagyléptékű pozitív változással: az öngyilkosság arányában a 80 -as évek közepén még világelsők voltunk. Akkor már kiláttunk „nyugatra”, volt összehasonlítási alapunk, ez tehetetlenné, frusztrálttá tett minket társadalmi szinten a létező szocializmus realitásával szembesülve. A rossz táplálkozás, mozgáshiány, alkoholizmus, dohányzás szintén drasztikusan hozzájárultak a széles körű depresszióhoz, ami az öngyilkosság egyik fő kiváltó oka. E téren az elmúlt 30 évben elindult egy – világszinten csaknem egyedülálló – javulás: egyharmadára esett vissza az öngyilkosságok száma és aránya.
Ehhez a rendszerváltáson kívül az egészségtudatos életmód elterjedése, az antidepresszánsok használata, a korai felismerés nagyobb aránya, az orvosok és a társadalom tudatosabb hozzáállása mind hozzájárult.
Szintén jó hír, hogy a mentális problémák arányát egy közelmúltbeli OECD jelentésben Magyarországon kisebb súlyúnak találták, mint a környező országokban. Igaz, nem tudjuk, hogy ez valós különbségeket, vagy az észlelés, felismerés különbségeit takarja, különösen azzal az OECD adattal szembeállítva, mely szerint, bár Magyarországon viszonylag alacsony a kielégítetlen egészségügyi szükségletek aránya, azonban annak jelentős része a mentális egészség területén tapasztalható.
Az elmúlt 25 évben több öngyilkosság megelőzési program volt eredményes, főleg vidéken. A Norvég Alap támogatásával megindult a lelki egészségközpontok kialakítása. Több, mint száz ilyen központ jött létre országszerte, amelyekben közösségépítés, együttműködés alakult ki a veszélyeztettet csoportok számára. Sajnos, a kockázatcsökkenés tendenciája a Covid alatt megtört, elsősorban a fiatalok körében, akinek szinte lenullázódtak a személyes kapcsolatai a világjárvánnyal járó korlátozások időszaka alatt. Ez nem magyar sajátosság, hanem világjelenség.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Számos területen van viszont még hova fejlődnünk: az alkoholizmus, a dohányzás, a mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás mind-mind rontják - a fizikai mellett - a lelki egészséget is.
Egyéni és társadalmi szinten is fontos lenne az asszertivitás: az a fajta kommunikáció, amikor a saját érdekeimet úgy tudom érvényesíteni, hogy közben mások érdekeit is tiszteletben tartom, és pozitív kapcsolatok kiépítésére törekszem. Ez a lelki egészség „jolly jokere”. Természetesen ennek kialakítását az óvodás, kisiskolás korban kell elkezdeni. Erre is találhatunk jó példákat: több gyermekintézményben a napot reggeli beszélgetéssel indítják, ahol az egyik téma, a „mit szeretek a másikban”. Ezt örömmel látnám országosan.
Miben segíthet az egészségügyi rendszer?
Rengeteget. Adatokkal alátámasztott tény, hogy ha a háziorvos fel van készítve a mentális zavarok felismerésére és gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelésére, vagy a megfelelő szakemberhez küldésre, akkor az öngyilkosságok 40-50%-át meg lehetne előzni. A reménytelenséget (ami az öngyilkosság egyik leggyakoribb oka) egy egyszerű, négy kérdésből álló kérdőívvel ki lehet szűrni.
Az életmóddal kapcsolatos tudatos döntések, melyben az alapellátás szintén támogatást nyújthat, egyaránt javíthatják a testi és lelki egészséget.
Kevésbé ismert terület, de a közvetlen környezetnek szintén nagy szerepe van a lelki egészségünkben, értve ezalatt a zöld és az épített környezetet is. Elindult például a kórházi kertek, parkok kialakítása. Túl az egészségügyön, a mindennapokban sokat segíthetnek a mentálisan egészségtudatos és családbarát munkahelyek, iskolák. Semmiképpen nem szabad megfeledkezni a spirituális élet pozitív hatásáról sem.