Koós Anna • 2022. május 20. 05:42
A magyar fiatalok körében egyre népszerűbbek az öngondoskodási lehetőségek, viszont azt még mindig kevesen tudják, hogy az egészségpénztári megtakarítást nemcsak gyógyszerekre, illetve magánegészségügyi kiadásokra fordíthatják. A gyermekvállaláshoz, gyermekneveléshez kapcsolódó költségekre, illetve jelzáloghitel törlesztésre is rengetegen tesznek már félre ilyen módon. Dr. Kravalik Gábor, az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének (ÖPOSZ) főtitkára a Pénzcentrum kérdésére azt is elmondta, hogy nem csak a 20 százalékos adó-visszatérítés miatt érdemes az egészségpénztári megtakarítást választani. Azok is élhetnek többféleképpen az öngondoskodás előnyeivel, akik nem fizetnek személyi jövedelmadót: fiatalok, néggyermekes szülők és nyugdíjasok is.
Pénzcentrum: Egyre többen fedezik fel, hogy az egészségpénztári megtakarításból nem csak gyógyszerek, és magánorvosi ellátások fedezhetők, hanem már számos más önsegélyező célra is használhatók a beiskolázási támogatástól kezdve a táppénz-kiegészítésen át lakáscélú jelzáloghitel törlesztéséig. Hogyan alakul az egyes célok népszerűsége a pénztáraknál?
Kravalik Gábor: Nagyon sokáig a klasszikus kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások, valamint az életmódjavító egészségpénztári szolgáltatások domináltak, a jogszabályok is ezt tették lehetővé. 2016-tól bővült ki a kör, amikortól az egészségpénztárak ún. önsegélyező pénztári szolgáltatásokat is nyújthatnak. Abban is változás történt, hogy korábban rekreációs szolgáltatásokat is igénybe lehetett venni, ez megszűnt, a sporteszközök vásárlását, a sportolás támogatását megnehezítette a jogszabályi környezet. Így alakult ki a jelenlegi szolgáltatási paletta, amelybe beletartozik többek között a lakáscélú megtakarítások ösztönzése, a kieső jövedelmek pótlása, valamint a gyerekneveléssel kapcsolatos költségek finanszírozása is.
Bár ezeknek az újabb szolgáltatásoknak az ismertsége elmarad a klasszikus szolgáltatásokéhoz képest, mivel a mindennapi élet részei, egyre inkább elterjednek ezek a lehetőségek is a köztudatban. Évről évre jelentős növekedést tapasztalunk a pénztártagok körében ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybe vételére. Sőt, nagyon sokan ezért lépnek be, hogy pl. a lakáscélú jelzáloghitel törlesztését így oldják meg, egy plusz 20 százalékos adó-visszatérítés támogatásával, vagy éppen a gyermekvállalásukat szeretnék könnyebbé tenni.
A lakáscélú jelzáloghitel támogatása az idei első negyedéves adatokat vizsgálva 40 százalékkal bővült a tavalyi hasonló időszakhoz képest, év végével pedig 30 százalékos teljes évi bővülést tudunk bemutatni. A gyerekvállalási célokkal kapcsolatban is 12 százalékos bővülést tapasztaltunk a tavalyi évben. Ezeken a területeken így évről évre bővülésről beszélhetünk, látható, hogy egyre többen ismerik meg ezeket a szolgáltatásokat, egyre többen élnek velük.
Lehet összefüggés ezeknek a szolgáltatásoknak az előtérbe kerülése és aközött, hogy egyre több fiatal fedezi fel ezt a megtakarítási lehetőséget?
Kravalik Gábor: A nyugdíjcélú megtakarítás talán kicsit távolabb áll a fiataloktól, viszont azt tapasztaljuk, hogy a klasszikus egészségpénztári szolgáltatások egyre inkább a fiatalok fókuszába kerülhetnek, hiszen pl. a magánegészségügyi szolgáltatásokra egyre nagyobb az igény ebben a korosztályban. Nem beszélve az első lakás megvásárlásáról vagy a gyermekvállalásról. Maguk az egészségpénztári termékek közelebb állnak a közép-, rövid távú célkitűzések megvalósításához, míg egy nyugdíjpénztári megtakarítás a hosszú távú tervezés része. Ez már önmagában közelebb tudja hozni a fiatalokhoz ezt a termékkört.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a pénztárak is nagyon sokat tesznek azért, hogy megszólítsák a fiatalokat: a digitalizáció, az online szolgáltatásigénylési formák, a különböző applikációs megoldások, az okos egészségkártyák bevezetése mind elősegítik az öngondoskodás térhódítását. A pénztárak folyamatosan fejlesztenek olyan termékeket, szolgáltatásokat, amikkel egyre közelebb tudják hozni ezeket a termékeket a fiatalokhoz.
Az általunk végzett felmérésekből az derült ki, hogy a 18-39 éves korosztály 47 százaléka számára fontos az öngondoskodás. Azt láttuk, hogy a holnapért való tenni készség és áldozatvállalás egyre jobban megjelenik a fiatalok gondolkodásában is, melyeket a különböző edukációs törekvések, programok is támogatnak. Ezek által a köztudatban is egyre jobban elterjed az öngondoskodás fontossága.
Milyen hatása volt, illetve lehet a jövőben az öngondoskodásra, hogy idén a kisgyermeket nevelők visszakaphatták a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadójuk egy részét, vagy egészét?
Kravalik Gábor: Felméréseink szerint a fiatalok felhasználási céljai között kiemelt helyen szerepelt a fennálló adósság törlesztése, a lakásváráslással vagy felújítással kapcsolatos költségek viselése, illetve a nyugdíj- és egészségpénztári megtakarításokba történő elhelyezés is. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a rövidtávú célok - mint az utazás, vagy nagyobb összegű vásárlás - előtt szerepeltek az öngondoskodás különböző megjelenés formái.
Nem vetette vissza a pénztári befizetéseket, hogy az azok által elérhető 20 százalékos adóvisszatérítést ígyis-úgyis visszakapták a gyermeket nevelő dolgozók?
Kravalik Gábor: Mivel nagyon sokan nem a teljes szja-t kapták vissza, csak egy részét, így számukra még mindig volt szja-visszaigénylési lehetőség. Másrészt az egészségpénztárak vonatkozásában számos más olyan előnyt is fel lehet sorolni, de akár a nyugdíjpénztáraknál is, amelyek mellett akkor is megéri megtakarítani, ha az szja-visszatérítési kedvezményt nem tudják kihasználni.
Az egészségpénztárak már önmagukban is tudnak olyan többletszolgáltatást nyújtani, amiért megéri belépni. IIlyen például az egészségbiztosítás, amelynek alapverziói a legtöbb esetben már a tagdíjban benne vannak, és számos pénztár kínál nagyobb értékű, de a piaci díjazásnál jelentősen kedvezőbb konstrukciót, sőt az egészségpénztárak tagjai a pénztárak szolgáltatói partnereiktől számos szolgáltatást kedvezményesen tudnak igénybe venni. Mindez a pénztárak jelentős taglétszámot képviselő érdekérvényesítő képességeinek köszönhető.
Tapasztalataink szerint az egészségpénztárak vagyona évről évre nő: 2022 első negyedévében az előző év azonos időszakához képest 4,62 százalékkal, míg a tagdíjbefizetések még ennél is nagyobb arányban, 17 százalékkal. Ebből többek között arra is következtethetünk, hogy az öngondoskodás szemléletének terjedése hat elsősorban ösztönzően a takarékosságra, nem feltétlenül az állam nyújtotta támogatás.
Azt látjuk, hogy mind az szja-visszatérítés, mind a fiatalok szja-mentessége csak segítették az elmúlt évek eredményeit, még többen ismerték fel és kezdték el kihasználni az öngondoskodási lehetőségeket, amelyeket az egészségpénztárak tudnak nyújtani. Azt láttuk, hogy a többségnek inkább megerősítette a befizetéseit, öngondoskodási hajlandóságát a visszafizetett szja.
Vagyis azoknak, akiknek nincs befizetett, vagyis visszaigényelhető személyi jövedelemadójuk, azok számára is megéri a tagság? Hogyan használhatják ki ezek a rétegek - a legtöbben talán közülük is a nyugdíjasok - ezt a megtakarítási formát?
Kravalik Gábor: Az egészségpénztáraknak a létszámuk, súlyuk miatt olyan érdekérvényesítő képességük van, amit egy magánszemély nem tud magának megteremteni. Ilyen az említett egészségbiztosítás, vagy egy-egy kedvezményes szolgáltatás igénybe vétele. Az adott pénztárak honlapján, a tagok, vagy a belépni szándékozók a belépés előtt át tudják tekinteni, hogy az egészségpénztárak tagjaiknak milyen konkrét kedvezményeket tudnak biztosítani. Ez is az egyik előny, amely miatt ezeknek a társadalmi csoportoknak is érdemes csatlakozni az egészségpénztárakhoz.
A másik lehetőséget az teremti meg, hogy a pénztártag nemcsak saját, hanem közvetlen hozzátartozói öngondoskodását, pénztárak által biztosított szolgáltatások körében felmerült költségeit is tudja a saját megtakarításából finanszírozni. Ilyen társigénylő vagy szolgáltatási kedvezményezett lehet bármely közvetlen hozzátartozó, akár olyan is, aki nem igényelhetné vissza az szja-t. Így a családban a keresők mögé a házastársak, a gyermekek, a szülők, vagy akár a nagyszülők is be tudnak tagozódni, a pénztári számla terhére szolgáltatásokat igénybe venni.
Jelenleg nagyságrendileg 1,2 millió pénztártag van Magyarországon, viszont egy-egy pénztártag nagyon sokszor egy egész családot képvisel, átlagosan 2-3 személy kiadásaira képezhet megtakarítást, fedezheti azokat. Vagyis ez azt jelenti, hogy közvetlenül és ilyen közvetett módon, akár 3-4 millióan is kapcsolatban állhatnak Magyarországon az egészségpénztárakkal. Az egészségpénztárak kiegészülve a nyugdíjpénztárakkal már egy komplex családi szolgáltatást tudnak nyújtani, egy család legfontosabb célkitűzéseinek megvalósítására tud hatékony, államilag támogatott megoldásokat kínálni, egy családi költségvetés elengedhetetlen részévé válni.
Mivel az egészségpénztár alkalmasabb a rövidebb távú célok megvalósítására, így alkalmasabb direkt módon a teljes család bevonására is. Az egészségpénztári és nyugdíjpénztári megtakarítás viszont kiegészíti egymást: együtt egy teljes életciklust, életpályát, az élettel összefüggő legfontosabb területet le tudják fedni.
A válságok mindig hatással vannak a lakosság megtakarításaira is. A jelenlegi hatások és az infláció befolyásolhatja az öngondoskodási hajlandóságot?
Kravalik Gábor: Eddig nem tapasztaltuk, hogy a válság hatására megtorpant volna a befizetési oldal. A szolgáltatási oldal van inkább kitéve a válságoknak: pl. a covid első évében megugrottak a gyógyszertári kiadások, aztán ellenkező tendenciát tapasztaltunk, visszafogták a költéseket a pénztártagok. Ami biztos, hogy
a mindenkori adókörnyezet jelentősen befolyásolni tudja a nyugdíj- és egészségpénztári megtakarítások népszerűségét.
Az öngondoskodási szektornak négy fontos szereplője van: az állam, a pénztárak és a pénztártagok mellett pedig külön is kiemelve a munkáltatók. Ez utóbbiakról gyakran megfeledkezünk, miközben alapvető edukációs és ösztönző szerepük van. Tapasztalataink szerint, mikor az állam nehezebb adókörnyezetet teremtett a munkáltatók munkavállalóik öngondoskodásában való részvétele vonatkozásában, akkor a munkáltatók tendenciaszerűen visszafogták ezeket a cafetéria elemként korábban népszerű támogatásokat.
Ennek a változásnak a következménye, hogy jelentősen visszaesett a munkáltatók közvetlen részvétele munkavállalóik nyugdíj- és egészségcélú megtakarításaiban kevésbé járulnak hozzá az ilyen jellegű öngondoskodáshoz. Ez súlyos probléma.
A másik következmény, hogy megszűnnek a munkavállalók egyik edukációs, információs forrásának lenni. Sok dolgozó ugyanis a munkáltatójánál ismeri meg ezeket a lehetőségeket, az öngondoskodás fontosságát, ott szembesül azzal, hogy egy pénztárba be lehet lépni, van ilyen munkáltatói juttatás, és ha belép, megismeri ezeknek az előnyeit. Viszont ha a munkáltató visszalép ebből a szerepkörből, akkor a pénztártagok elesnek ettől az edukációtól is.
Számos munkáltató a nehezebb körülmények ellenére is megtartotta ezt a támogatást, viszont 10 év alatt a munkáltatói befizetések aránya 60 százalékról 30-ra csökkent a nyugdíjpénztárak esetében, míg az egészségpénztáraknál még drámaibb a csökkenés: 80%-ról 14%-ra esett vissza a munkáltatói közreműködés aránya. Ha a munkáltatókat újra helyzetbe lehetne hozni egy kedvezőbb adókörnyezettel, akkor jelentősen nőhetne az öngondoskodás, ezen belül pedig a pénztárak szolgáltatásainak ismertsége, a dolgozók öngondoskodási hajlandósága.
A pozitív változás érdekében a szektor rendszeresen fogalmaz meg javaslatokat a döntéshozók irányába. Voltak is eredményeink az elmúlt időszakban, mint például az említett önsegélyező szolgáltatások beemelése az egészségpénztári szolgáltatáskörbe szintén a szektor általi kezdeményezés eredménye. Folyamatosan érünk el új eredményeket, melyek beépülnek a mindennapokba, melyek így akár új tagok csatlakozását is elősegítik.