Itt már bevezették a 9 órás iskolakezdést: ilyen egy méltányos oktatási rendszer

Nagy Gabriella2021. április 29. 05:48

Hogyan épített Finnország alig három évtized alatt világszínvonalú oktatási rendszert? Valóban annyira sikeres, hatékony és méltányos a finn iskolarendszer, mint azt az OECD-PISA-felmérések mutatják? És mi a helyzet ezzel szemben idehaza? Ennek jártunk utána.

Egy gyors kitekintés. Az iskolarendszer teljes átalakítása a hetvenes években teljesedett be Finnországban. A reformig különféle iskolafajták önállóan, egymástól függetlenül léteztek. A finnek ebben az időben tértek át a klasszikus általános iskola rendszerére. Létrehozták a kilencosztályos, kötelező és ingyenes általános iskolát.

A hetvenes évek közepétől indult el és máig is tart a középfokú oktatás reformja, mely a teljes megújítást eredményezte. A politikai és gazdasági változások hatásai ellenére a nemzeti elképzelés egységes maradt abban a tekintetben, hogy sem gazdasági sem politikai szempontból nem engedték az oktatásra szánt ráfordításokat csökkenteni.

Minden kormány következetesen véghez vitte és utat engedett ennek az elképzelésnek, így jutottunk oda mára, hogy a tanári pálya ma Finnországban egyik jól fizetett és vonzó hivatásai közé tartozik és a tanítás elismert. Sok tanuló szeretne tanár lenni és Finnország büszkélkedhet a legversengőbb tanárképzési rendszerrel.

Az oktatási rendszer a második világháborútól napjainkig terjedő időszakban Japán mellett Finnország gazdasága növekedett legdinamikusabban a világon. Megtalálták a finnek a rést a pajzson, csúcstechnológiákkal jelentkeztek. A finn életszínvonal magas, a GDP és adó hozzávetőleg ötödét egyedül a Nokia adja, amely így az ország stratégiai magánvállalata.

Az iparon belül kiemelkedő a fémipar, elektronika, gépipari berendezések, tudományos műszerek, hajóépítés, papírgyártás, élelmiszeripar, vegyipar, textil- és ruházati ipar. A viszonylag kis lakosság, a világtrendektől való erős függés azonban állandó alkalmazkodást követel, de talán éppen ez teheti számunkra izgalmassá a finn oktatáspolitika útkeresését.

Minden az óvodában kezdődik

Finnországban az életre való felkészülés, a tanulás már az óvodában kezdődik. Sokszínűségéből adódóan a finnek rendkívül komolyan veszik az oktatási rendszerben a másság elfogadását. Kicsi gyerekkoruktól úgy szívják ezt magukba, mint a levegőt, ebből adódóan fiatal felnőttként számukra számtalan olyan dolog elfogadott, amin mi érett felnőttként sem tudunk átlépni.

Csak egy példát említve: ha óvodába érkezik egy spanyol, orosz vagy más nációból érkező kisgyermek, kötelező az óvónőknek 100 alapszót az újonnan érkező kisgyerek anyanyelvén megtanulniuk, hogy a leggördülékenyebben illeszkedjen be a pici az intézménybe. Csak gondolkodjunk el itt ezen egy pillanatra, a másság, a más ember tisztelete már itt apró csöppség korban mennyire jelen van.

Az óvoda megkezdésével havonta, később 6 havonta a szülők részletes értékelést kapnak a csöppségről. 4 gyermekre jut egy óvónő, hogy minél nagyobb figyelmet tudjanak fordítani a kicsikre, s játékosan már bizony ekkor megtanulják a betűket, tudnak írni és olvasni, de ezt, mind-mind mérhetetlen játék és odafigyelés mellett.

Az általános iskola első osztályától pedig a gyerekek már idegennyelvet tanulnak. A non plus ultra, hogy nagyvárosokban bent alvós éjjel-nappali óvodák működnek, hatalmas sikerrel. Az ottani állam, gondol az egyedülállókra és azokra kik családként több műszakban vállalnak munkát és gyerekük elhelyezése nem megoldott. A családoknak ne kelljen gyerekfelügyeletre költeni, de a szülő, teljes biztonsággal tudja elhelyezni kisgyerekét éjszakára.

Finnországban szinte minden a nők és gyerekek jogairól szól és esélyegyenlőségről. Mindenki egyenlő nincs kivételezés. S még egy érdekesség a sok közül: a távolsági vonatok első kocsija szintén a gyerekeké. Csak zokniban lehet belépni, ugyanis az első kocsi játszóháznak van kialakítva, csúszdával, mesebarlanggal, könyvekkel, mozival. Tehát egy többórás út is eltörpül ilyen nagyszerű élmény mellett.  

Az iskolai oktatásban legyen az általános vagy középszintű a tanárok jelentős mértékű autonómiával rendelkeznek hivatásuk gyakorlása során, és egész pályájukon végig kíséri őket a céltudatos szakmai továbbképzés. Finnországban a tanárok kevesebbet tanítanak, és a diákok kevesebb időt töltenek tanulással mind az iskolában, mind azon kívül, mint kortársaik más országokban.

Alsó tagozatban heti 20 óra van a kicsiknek. Mindazok a tényezők, amelyek a finn siker mögött állnak, szembe mennek azzal, ami jelenleg a világ nagyobb részén zajlik, ahol a verseny, a felméréseken alapuló elszámoltatás, a sztenderdizálás van. Az első osztálytól kezdődően már idegen nyelvet tanulnak a picik, s mire a középiskolát befejezik minden gyerek 2-3 idegennyelven beszél folyékonyan.

Tilos felszerelni egy iskolát és tandíjat kérni. Nincs magániskola.Nincs olyan, hogy egyik iskola több pénzt kap míg a másik nem. A jómódú családok gyerekei ott tanulnak, ahol mindenki más. S ha ők felnőtteké vállnak, sokkal magasabb lesz a szegényekkel szembeni lojalitásuk és empátiájuk. Arra tanítják őket, hogy maguktól gondolkozzanak. Tisztelettel legyenek egymás iránt és tiszteljék magukat.

Az iskolamodell lényege, hogy összeolvasztja az általános és középiskolákat egy kilencéves alapiskolába, és minden diák – függetlenül a családi vagy anyagi hátterétől – ebben az iskolában kezdi a tanulást.

Az osztálylétszámok kicsik: 15-30 fő. Minden iskola egyforma. A nagyvárosban és a kisebbekben egyaránt. Mindenki egyenlő. Középiskolában 6 hét tanulás után következik 2 hét vizsga. Finnországban a köz- és a felsőoktatás szinte teljes mértékben állami fenntartású, magániskolák alig vannak. Emellett pedig az óvodától a felsőoktatásig teljesen ingyenes.

A legkülönbözőbb hátterű gyerekek tanulnak együtt egy-egy osztályban, az esélyegyenlőség pedig nagyon fontos elvnek számít. A lemaradók tanulási nehézségeit időben azonosítják és speciális oktatással kezelik, kétféle módszerrel. Ha az osztályban a diák nem érti az adott leckét, külön tanár foglalkozik vele, hogy ne szakadjon le a többiektől, és tudja tartani a tempót osztálytársaival.

Akár egyéni tanterv szerint is tanulhatnak, ha indokolt, ebben az esetben az értékelés is ehhez igazodik. A másik lehetőség az állandó speicális oktatás, ilyenkor a tanulót külön osztályba vagy csoportba helyezik. Ez csak alapos átgondolás után, hivatalos eljárásban történhet, és a szülő véleményét is kikérik.

LAKÁST, HÁZAT VENNÉL, DE NINCS ELÉG PÉNZED? VAN OLCSÓ MEGOLDÁS!

A Pénzcentrum lakáshitel-kalkulátora szerint ma 10 millió forintot, 15 éves futamidőre, már 7,21 százalékos THM-el,  havi 89 803 forintos törlesztővel fel lehet venni a CIB Banknál. De nem sokkal marad el ettől a többi hazai nagybank ajánlata sem: az Erste Banknál 8,04% a THM, a Raiffeisen Banknál 8,09%; az UniCredit Banknál 8,12%,  a K&H Banknál 8,31%, akárcsak az OTP Banknál. Érdemes még megnézni magyar hitelintézetetek további konstrukcióit is, és egyedi kalkulációt végezni, saját preferenciáink alapján különböző hitelösszegekre és futamidőkre. Ehhez keresd fel a Pénzcentrum kalkulátorát. (x)

És mit csinálnak délutánénként? Az iskola falain belül, sport melyet nagyon komolyan vesznek, s minden más egyéb foglalkozás, mely a diákok kreatív énjét hozza elő, fejleszti. Nincs kötelező olvasmány, de minden héten 1-1 gyerek órán hosszasan elmeséli, hogy mit olvasott, ezzel „kedvet csinálva” az olvasáshoz másoknak. Nem ragaszkodnak görcsösen a Kalevala finn nemzeti eposz megtanulásához, hanem élményközpontúvá akarják tenni a tanulást, tanárnak és diáknak egyaránt, felismerve, hogy 30-40 év elteltével másképp, más nyelven kell tanulni, tanítani, hisz a magunk körüli világ is rettentően sokat változott.

A felsőoktatási vitához hasonlóan az ún. tehetséges gyerekekkel való külön foglalkozás kérdése is oktatáspolitikai világtrend.

Az alapfokú (peruskoulu) oktatás egyik legfontosabb alapelve, hogy a tanuló sikertelenséghez vezető iskolai gyakorlatokat meg kell szüntetni. A tanárok kifejezetten ódzkodnak attól, hogy megbuktassák a gyerekeket. A buktatás és azzal együtt járó évismétlés egy nagyon rossz eszköz a gyerekek hiányosságainak kezelésére. A buktatás demoralizáló hatású, és teljesen leépíti a diák önértkelését, aki azután még kevésbé lesz motivált a tanulásban. Hatékonynak sem lehet nevezni, hisz a teljes évfolyamot meg kell ismételni.

Ehelyett a finnek szerint inkább azokra a tantervi részletekre kell koncentrálni, amellyel a gyereknek problémája akadt. Érdemes ezen nekünk felnőtteknek is elgondolkodni, ha egy munkahelyen nincs kellő támogatottságunk, nem dicsérnek bennünket egy idő után elvész a lelkesedés. A finn diákok körében az iskolai stressz is minimális, mindössze 7 százalék mondta azt, hogy idegeskedik a házi feladat miatt. Ugyanez Japánban 52 százalék.

Finnországban a tanárképzésekre tízszeres a túljelentkezés. Ez azért van, mert a tanári pálya vonzó a fiatalok számára. De miért? A finn fiatalok azért mennek tanárnak, mert emberekkel akarnak dolgozni, és segíteni szeretnének nekik. A finn tanári pálya pedig képes kielégíteni ezeket az igényeket, és egyfajta küldetéstudatot ad a tanároknak.

Az iskola nem csak a tanítást várja el tőlük, hanem azt is, hogy gondolkodjanak, tovább képézzék magukat, tanulói közösségeket hozzanak létre. Erre pedig a viszonylag kevés tanítási óra miatt idejük is van a tanároknak. Ráadásul, – bár létezik kerettanterv – az iskolai tantervek kialakítása nem az állam, hanem a helyi iskola, és elsősorban az ott oktató tanárok feladata.

A saját diákjaik értékelési módszereinek meghatározása szintén az ő feladatuk. Ez alapján látszik, hogy a finn tanároknak a munkájuk során nagyon nagy autonomiájuk van. Sőt, a finnek még ennél is tovább mentek: Finnországban ugyanis nincsen se tanárértékelési rendszer, se tanfelügyelet. A tanárok, mivel az idejük engedi, sokat beszélgetnek egymással, rálátnak egymás munkájára, és ha úgy adódik, akkor az iskolaigazgatókkal együtt ki is javítják egymás munkáját. A tanár együtt él az iskolában a gyerekekkel, számunkra nehezen képzelhető el egy olyan kirándulás, mikor a tanár a nyakában viszi a megfáradt gyereket.

A gyakorlati órákon a kistanárok szinte teljesen szabad kezet kapnak, maguk választhatják meg a tanítási módszereiket. A helsinki gyakorlóiskolában az egyetemistáknak lehetőségük van egész napos kurzusokat tartani 13–19 éves diákoknak, amelyeken többféle tudományterület nézőpontja felől is megközelítik ugyanazokat a témákat, és vitatkoznak. 6 hetes tanulás után következik 1 hét vizsga. Vizsgán megengedett akár a programozott számológép, mert a cél, hogy a diák tudja az elvet.

Az ebéd az iskolában ingyenes, s a tengernek köszönhetően nagyon sok alkalommal van hal ebédkor.

2020 tavaszán a koronavírus első hulláma során ott is bezártak az iskolák. A távoktatásba kényszerülő iskolás gyerekeknek hazavitték a napi ebédet illetve tízórait, mert jár a gyereknek, joga van a meleg ételhez, hiszen otthon is „dolgozik“, azaz tanul. Nem beszélve az ingyenes tabletről, melyet az iskola biztosított azon gyerekek számára, kiknek otthon esetleg ez nem volt elérhető.

Nézzük hová mozdult el hazánkban az oktatáspolitika?

Jogos a kérdés, hogy a finn szemlélethez képest hogyan gondolkodnak az oktatásról Magyarországon. A magyar oktatási rendszer 2010 évek óta jelentős átalakuláson ment keresztül. A finn modellhez képest az ellenkező irányába haladunk, a minél nagyobb centralizáció és minél szorosabb felügyelet felé mozdultunk el.

A pedagógus-életpályamodell bevezetése áll a legközelebb a finn oktatási modellhez. Ennek értelmében a tanárok fizetése szisztematikusan nő, ahogy egyre előrébb jutnak a tanári pályán. Azonban a várva várt béremelés a mai napig halasztódik, hiába emelkedik a minimálbér a pedagógusfizetések nincsenek automatikusan hozzárendelve ehhez.

Hazánkban a 2013-ban bevezetett életpályamodell rengeteg újdonságot hozott a tanárok életében, a béremelésen túl a pedagógus-minősítési rendszert és munkaidő nyilvántartási rendszert.  Kiragadva a 2021 évi pedagógusbértáblából néhány adatot 21-23 éve tanári pályán lévő pedagógus I. kategóriában főiskolai/egyetemi végzettséggel bruttó 283185 forintot keres, ugyanez MA/MSC fokozattal 314615 forintot jelent. Míg ugyanennyi évvel II. kategóriában 310590 forint, mesterfokozattal pedig 345100 forint jár. A számok önmagukért beszélnek.

Az iskolák fenntartását a helyi önkormányzatoktól átvette az állami Klebersberg Intézményfenntartó Központ. A KLIK-en keresztül az iskolák tanfelügyelőket kaptak a fejük fölé. Az államtitkárság szigorúan előírja, hogy a tanárok milyen tankönyvből taníthatnak, illetve a Nemzeti Alaptanterven keresztül azt is, hogy mit taníthatnak.

2017. január 1-jétől a KLIK helyébe intézményfenntartóként az önálló költségvetési szervként működő tankerületi központok léptek, elősegítve a rendszer decentralizálását, ugyanakkor teljes körűen átvéve az önkormányzatoktól a működtetés felelősségét is. A tanárok kötelező óraszámát növelték, így több időt kell naponta tanítással tölteniük.

Eközben a nemzeti alaptanterv is túlzsúfolt, és a kreatív feladatmegoldás helyett még mindig a magolásra neveli a fiatalokat. A pedagógusok mozgástere egyre beszűkültebb. A berögzött régi módszerekhez való görcsös ragaszkodás, tanárhiány, iskolák alapvető felszereltségének hiánya, túlterheltség úgy gyerek- és pedagógusszinten egyaránt, folyamatos nulladik órák, alacsony pedagógusbérek csak egy pár példát említve, mitől itthon nem igazán a keresett szakma a pedagógus pálya. Felesleges és gyakorlati tudást nem adó tananyagot próbál az iskola a gyerekek fejébe verni, kiölve belőlük a motivációt, ami hosszú távon mindenre kihatással van.

A számok nemzetközi viszonylatban is beszédesek: nemzetközi szinten a legnagyobb különbségek az alap- és felsőoktatás területén vannak: alapfokú intézményekre mindössze a GDP 0,6 százalékát költjük, felsőoktatásra pedig 0,9 százalékát (az OECD-országokban az átlag mindkét területen 1,5 százalék körülire tehető). Hazánk számtalan Nobel-díjas tudóst adott a világnak. Vajon így lesz ez a következő évtizedekben is?

Címkék:
iskola, oktatás, iskolakezdés, közoktatás, tanárok, finnország, iskolások, oktatáspolitika,