Kamu lenne az álomfizu? Ennyiért gályáznak Magyarországon az ételfutárok

Mostanában több cikkben is foglalkoztunk a haknigazdasággal – vagy más néven platformgazdasággal –, illetve azokkal a dolgozókkal, akik ilyen rendszerben szerzik bevételeiket.

A haknigazdaság lényege, hogy a dolgozók nem alkalmazottként vállalnak munkát egy cégnél, hanem szerződéses viszonyban állnak egy platformmal, amely eseti alapon, rövid távú munkákkal látja el őket. Ilyen platform például a Wolt vagy a foodpanda, illetve a hazánkban egy ideig létező, majd ellehetetlenített Uber is.

A platformgazdaság azért számít nagyon meleg témának, mert egyes becslések szerint az európai munkavállalók tíz százaléka érintett a rendszerben, tehát ilyen, eseti munkákból szerzi jövedelmét vagy jövedelmének egy részét.

Bár a szerződéses munkaviszony egy létező jelenség volt eddig is, a foglalkoztatási forma ilyen mértékű térhódítása aggodalommal tölt el több európai szabályozót. Ennek oka, hogy a platformgazdaság dolgozói nem élveznek munkavállalói védelmet, fizetett szabadsággal vagy a munkáltató által fizetett betegszabadsággal nem számolhatnak, a nyugdíjas éveikre gyakran önmaguknak kéne takarékoskodni, a platformok pedig nem fizetnek utánuk adókat és járulékokat.

További probléma, hogy szinte bármelyik pillanatban eltűnhet a bevételük – ha ugyanis nincs elég munka, még leépíteni sem kell őket, elegendő csupán, ha egy adott platform nem tesz elérhetővé munkát a felületén.

A Reuters cikke szerint legutóbb Portugáliában döntött úgy a kormány, hogy a haknigazdaság dolgozóinak jár a munkavállalói státusz. A jogszabályt még jóvá kell hagynia a parlamentnek, ám a lap emlékeztet: hasonló döntések születtek nemrég Nagy-Britanniában és Spanyolországban is, az Európai Bizottság pedig konzultációt indított a platformgazdaság ügyében.

De mi a helyzet itthon?

Eddig nem sok konkrétumot tudtunk a haknigazdaság munkavállalóiról, a helyzet azonban hamarosan megváltozhat. Kérdőíves felmérés készült ugyanis a nemrég Netpincérről foodpandára nevet váltott cég futárairól és azok munkakörülményeiről.

A részletes eredmények még nem elérhetőek, a Pénzcentrumnak egyelőre annyit sikerült megtudnia a kutatás vezetőjétől, Berde Éva professor emeritától, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójától, a Közgazdaságtan Intézet Demográfia és Gazdaság Kutatóközpontjának vezetőjétől, hogy

a válaszadók havi bevétele 40 és 700 ezer forint között alakul havonta

– igaz, ez a szám mindenit tartalmaz, azokat is, akik főtevékenységként futárkodnak, és azokat is, akik kiegészítő jövedelmet várnak csak a tevékenységtől.

A kutatás keretein belül a válaszadók 42 százaléka mondta egyébként, hogy biciklivel dolgozik, 38 százalékuk használ autót, 18 százalék pedig robogót vagy motorkerékpárt. Az elektromos vagy vegyes rásegítéses kerékpárok aránya elenyésző, mindössze öt százalék.

A kutatók rákérdeztek, hogy a futárok hogyan képzelik ötéves távlatban a munkájukat. A válaszadók harmada továbbra is futárkodásból tervez megélni, kicsit több mint harmaduk saját vállalkozást akar majd indítani, és kevesebb mint ötödük ambicionál alkalmazotti tevékenységet.

Berde Éva egy szeptemberi, a Corvinus Egyetemen tartott előadáson elmondta: a 19-20. századi iparosodással a nyugati országokban csökkent az önfoglalkoztatók száma, ez a trend viszont megállt, sőt, az elmúlt években több helyen növekedésnek indult.

Az oktató szerint több körülmény is megágyazott annak, hogy az elmúlt időszakban jelentős bővülést lehetett tapasztalni a platformgazdaságban.

Az internet lehetővé tette, hogy a korábban jól szervezett munkafolyamatokat részelemeire bontsák, így elkezdődött a termelés töredezése. 

– közölte Berde. Hozzátette: a kiszerződtetéssel a vállalatok soványabbak lesznek, és egyre inkább csak az általuk alaptevékenységnek tekintett funkciókat tartják meg, a hakni vállalatok pedig eleve csak olyan munkásokat vesznek fel alkalmazotti formában, akik saját tevékenységüket szervezik. A többi munkást csak kiközvetítik a felkínált feladatok elvégzésére.

Mind a kiszerződtetés, mind a kiközvetítés az anyavállalat profitját növeli.

– hívta fel a figyelmet Berde Éva.

A töredezett vállalatoknál dolgozó munkások kevesebb jövedelmet kapnak mint az anyavállalat munkásai. A hakni munkások egy jelentős része  – de nem feltétlen mindegyikük – szintén kevesebb jövedelemre számíthat, mint az azonos jellegű munkát végző alkalmazottak, a szociális ellátás pedig minden körülmények közt alacsonyabb szintű, mint az alkalmazottaké – mondta el az egyetemi tanár.

Vannak gondok bőven a szektorban

A futárok munkájával kapcsolatos problémákról, valamint a sajtóban terjedő magas bérek félreinterpretációjáról beszélt a Pénzcentrumnak Elek Attila, a Magyar Országos Futár Képviselet elnöke. Az egyesület célja, hogy képviselje a futárok érdekeit, akár piaci, akár állami szereplők előtt.

Elek Attila szerint az egyik legnagyobb probléma a sajtóban terjedő jövedelemszerzési adatokkal kapcsolatban, hogy gyakran bérként azonosítják a bevételt, pedig abból még költségeket is le kell vonni, továbbá a futárnak adóznia is kell belőle.

Sokan úgy kezdenek el futárkodni, hogy előzetesen jelentős mértékben túlbecsülik a kereseti lehetőségeket, ez pedig túlkínálathoz és nagy mértékű fluktuációhoz vezet, ami a futárkodásból élők érdekeit, tárgyalási pozícióit sérti.

Elek további problémának tartja, hogy a futároknak nemcsak, hogy nincsenek munkavállalói jogaik, de igazán tárgyalási pozícióban sincsenek a nagyobb megbízókkal szemben, hiszen a megbízási szerződések a szektorban sztenderdek, azokon a futároknak nincs valós lehetőségük változtatni.

Általános kihívás még, hogy nem minden vendéglátóipari egység engedi meg, hogy ételfelvételnél használhassák a mellékhelyiséget, pedig Elek szerint alapvető fontosságú lenne, hogy a futárnak, mint a vendég képviselőjének, ehhez joga legyen.

Az érdekképviseleti vezető szerint járműspecifikus problémának tekinthető még a benzinár, hiszen aki autóval dolgozik, annak jelentős költségnek számít a havi tankolás, a biciklis futárok pedig jó, ha havi szinten több defekttel is számolnak, ráadásul a biciklik közül érdemes megbízhatóbb, egyben drágább modelleket választani munkaeszközül.

Vidéken ráadásul jellemzően alacsonyabbak a megbízási díjak, és tovább nehezíti a helyzetet, hogy gyakran a cím is kevesebb, mint a fővárosban

– osztotta meg tapasztalatait Elek Attila.